2. - Játékszabályok

Furcsa volt ebben a helyzetben, de Minami alig bírta visszafolytani a mosolyát. Szinte futva ment a táskájáért, s azonnal elhagyta a termet.

Higashi Nomiya (fiúk, 6.) egy kicsit bosszankodott, hogy ilyen későn került sorra. Miközben a táskájáért sétált körbetekintett a benn ülőkön. Nem sokan maradtak. De meg fogja tenni, amit kezdeni tud ezzel a helyzettel.

Akamatsu Nami (lányok, 6.) izgalomtól telve lépett a táskájához. Alig várta, hogy megtudja mi a fegyvere. Bár csapatából már senki nem volt a teremben valakit mégis megkeresett tekintetével mielőtt kiment a teremből. "Remélem látlak még!"

Asano Sasame (fiúk, 7.) szenvedő arccal ment a táskájáért. Remélte, hogy Nomiya-kun megvárta kinn. Egyedül nem tudna mihez kezdeni... Ő csak egy dologhoz ért... Az ételekhez... Az meg itt nem túl fontos... A francba is, mesterszakács akart lenni! Igazán jó lett volna! Most meg nemhogy ez az álma vált lehetetlenné, hanem többet nem is ehet finom ételeket...

Kitada Sayuri (lányok, 7.) kifehezéstelen arccal sétált a táskájához, s akkor se nézett senkire, amikor kiment. Lassan kimérten sétált.

Ishikawa Ichiro (fiúk, 8.) azóta is Hiroshi fülbevalós üzenetén gondolkozott. Több tippje is volt vele kapcsolatban, de nem tudott semmi biztosat. Mi lehet az?
"Nem tudtál volna kicsit konkrétabb lenni?" - dohogott magában.
Karika... kör... lehet, hogy az erdő közepén lévő tisztásra gondolt, az is majdhogynem kör alakú... vagy a tóra, bár az nem annyira kör... esetleg ott volt még a torony és a barlang...
Mivel rajta volt a sor, nem maradt ideje több töprengésre.

Kazeoka Mizuki (lányok, 8.) azon gondolkozott, mi lesz, ha nem megy ki és ellenkezik. Valószínűleg a katonák lelőnék... Vajon Ami megtalálja majd odakint? Nem mert üzenni neki, de még csak ránézni sem, mikor vontatott léptekkel kiment az ajtón.

An'tayoko Kazushige (fiúk, 9.) idegesen rágta a száját. Hát ezt jól megszívta... nem volt harcos, ezt ő is jól tudta, csak egy fiú, akinek a varrás a hobbija. Apropó, még azt a buszon elkezdett alkotást sem tudta befejezni, és ez csak még jobban idegesítette. Mélyen zsebébe süllyesztette egyik eddig szorongatott plüssét, mikor rajta volt a sor, hogy elinduljon.

Madara Chino (lányok, 9.) könnyen kikövetkeztette, hogy mit vár el tőle Fumi. Egy kis szerencsével még Saikába is belebotolhattak. Kissé könnyebb szívvel vette át a táskát.

Iwashi Nobunak (fiúk, 10.) már nem igazán volt kitől "elköszönnie" a teremben. Alig maradtak. Valamiért nem érzett különösebb félelmet. Egyenlőre. Nem is érzett akkora izgalmas sem, mint amit egyesek arcán látott, ahogy kifelé ment. Ezek ellenére azt se lehet mondnai, hogy hidegen hagyta a dolog. Egyszerűen talán csak még nem fogta fel a helyzetet.

Sugiaka Ami (lányok, 10.) magában elmosolyodott a gondolatra, hogy Mizuki valószínűleg megvárta kint, és elvileg életben is van - hacsak nem volt olyan ostoba, hogy mégis egyedül indult el. Könnyed léptekkel ment a táskájáért, ám kissé megszédült. Francba ezzel a betegséggel, ezek szerint még mindig nem volt a legjobban, de már csak a feje fájt kissé, meg ez a szédülés kapta el néha.

Már csak hárman maradtak a teremben, persze Matsue és a katonák kivételével. Kagewara Eizan (fiúk, 11.) ezt közel sem találta szórakoztatónak vagy izgalmasnak, egyszerűen undorott ettől az egésztől. "Játék" - megvetően gondolt erre a szóra és a mögötte meglapuló tartalomra. De nincs mit tenni, ki kell mennie és követnie kell a többiek példáját.

Már csak egy perc és neki is mennie kell. Három perc és kimegy az utolsó diák is. Öt perc és ez a mező tiltott területté válik. Ki is az utolsó diák? Midori úgy érezte, mintha a hosszú várakozás alatt valami sűrű köd ereszkedett volna le az agyára. Hátranézett. Shouri. Ők ketten vannak itt benn. Próbálta kitisztítani a fejét, miközben a fiú arcát pásztázta. Aztán kicsit bátortalanul, de rámosolygott. Shouri aranyos srác. Olyan hidegnek tűnik, de ez egyszerre olyan édes benne. Meg kéne talán várnia? Vajon mire gondolhat most Shouri. Ők akik a legtovább maradtak benn... Nos sok idejük volt gondolkodni. Talán túl sok is. Bármit megadott volna érte, hogy tudja mire gondol a fiú!

Shouri továbbra is karbatett kézzel, hátradőlve ült a helyén. Már nem sok idő, és ő is kint lesz. Csak pár pillanat múlva tűnt fel neki, hogy előtte Midori őt nézi, sőt, rá is mosolygott! Shouri elgondolkodott, hogyan is válaszoljon, majd döntésre jutott. Ez még hasznos lehet! Elővette legszebb mosolyát és viszonozta a lány pillantását.

Midori elégedetten előre fordult. Shouri rámosolygott! Ez egy kis erőt adott neki az induláshoz. Hamarosan hallotta is a nevét, felállt hát és a csomagjához sétált.

Shouri még szélesebben mosolygott. Már nincs sok idő hátra.

Kibashi Shouri (fiúk, 12.) volt az utolsó a sorban. Úgysem volt már utána senki, ráérősen kinyújtóztatta kissé elgémberedett tagjait, mielőtt felállt volna. Szinte már túlságosan is lassan sétált az utolsó megmaradt táskáért, és elégedetten nézett vissza Matsue türelmetlenséget tükröző arcára, majd elhagyta a termet és becsukta maga mögött az ajtót.