7. - Útban a szabadság felé

- Aú, Eizan... - mondta Natsuki olyan hangsúllyal, mint akinek nagyon érzékeny pontjára tapintottak - Szerintem, ezt te nem szeretnéd olyan részletesen hallani...
Hátrálni kezdett, el a társaságtól.
- De esetleg megmutathatom... Vagy... Hát igen, addig nem szívesen tenném, amíg még adós vagy nekem egy ígérettel... De utána...

- Gondolom szerezni akarnak egy hajót, azt meg... Az iskolából lehet... Legalábbis oda tarttottak. De meg ne kérdezd, hogy mit akarnak ott cisnálni, egy rakat fegyveres ellen... Remélem valami ésszerű tervet találtak ki...
Visszasétáltak a nappaliba, s Akihito leült egy fotelba. az ölébe húzta a lányt, s óvatosan simogatni kezdte a haját.
- Hogy vagy? - kérdezte, már kitudja hanyadjára, mióta együtt vannak. Te jó ég! Mióta is? Lassan már egy napja!

Hayate lelassította lépteit, ahogy társai közelébe ért, és végre alkalma nyílt rá, hogy végigmérje magát. Nos igen, karjai alsó részét szépen lehorzsolta a mászással, a ruhája tiszta föld meg nem akarta tudni, mi egyéb volt, és jobb nadrágszára is enyhén leamortizálódott. Mindent a túlélésért? Bár úgyis volt már dzsuvásabb.
- Remek, ezek szerint mindenki visszaért - nézett végig Nobun és Kentán, akik elég sértetlennek tűntek. Lövések hangját sem hallotta, tehát őket sem vették észre. - Van pár hírem, jók is, rosszak is egyaránt. Megnéztem az északi és a keleti oldalt. Északon van egy kis hátsó ajtó, de gondosan le van zárva. Itt csak egy szobába tudtam belátni, az valamiféle titkárság volt három őrrel. Keleten meg a legérdekesebb dolog a vécé, pontosabban a kis vécéablakok. Ha nagyon igyekszik az ember, pont befér. Na, ennyit a jó hírről, most jön a rossz fele. Azon az egy helyiségen kívül nem tudom, hogy hány katona van ezen a két oldalon, nem kockáztattam meg, hogy felállok. Ó, és odafelé kúszni kell. Van egy 8-10 méteres famentes rész is, ahová simán rálátnak, szóval ott jobb, ha vigyáz az ember. Talán ez a legkritikusabb rész. Részemről ennyi.

"Ez valami... női dolog lesz" - gondolta az elején Eizan. - "Talán tényleg nem akarom hallani a részleteket..."
Ám szinte rögtön el is felejtette ezen gondolatait Natsuki arcát látva. És a hangja... te jó ég. Most meg mire célzott itt az előbb...? Lehet, hogy nem szép dolog hátrahagyni a csapattársakat, de... ő pusztán kíváncsi. Igen, ez az, kíváncsi. A körülmények szerencsétlen áldozata. Némán lépett Natsuki után, de megtorpant. Jó ötlet ez? Az az ígéret... Nem arról van szó, hogy nem akarja betartani... hanem arról, hogy tudja-e majd, hogy képes lesz-e rá? Mert azzal, hogy ne figyeljen rá, Natsuki túl sokat kér. Hogy tudna nem rá figyelni ilyen veszélyhelyzetben? Más bajba került csapattársán is segítene, nemhogy rajta!
Mégis tovább lépkedett.

- Nyugaton három terem van - vette át a szót Kenta - Jó, hogy megtaláltam a bázisuk, számítógépekkel, viszont több, mint tizen vannak odabenn. Az nagyon kemény lesz, ha mindenképp oda akarunk jutni. Addigra már a bejutás során mindenkit fel kell fegyverezni géppuskákkal, és... azt hiszem be kéne vonni az utánpótlást is. Vagy őket hagyjuk B-tervnek? Hagy higyjék azt, hogy hatan vagyunk? - ez a gondolat nem tetszett neki, hisz ezzel Midorit is kockáztatja, de próbált uralkodni magán, és a csapat érdekeit a lányé elé helyezni - A másik két szobában csak 1-2 ember volt. Na és feléd? - fordult Nobuhoz.
- A főbejáratot ketten őrzik. Ez ahhoz képest nem is gáz, hogy főbejárat. De ha csak odasétálunk a mellette lévő két teremben lévő saccperkábé 4-4 katona észre fog venni bennünket... A helyzet az, hogy... csak a baloldali terembe láttam be, de úgy tippelem jobbra is ugyanannyian lehetnek. De ez csak tényleg tipp... Hátha szeretik a szimmetriát... Szóval még mindig maradt a nagy kérdés... Hol menjünk be? Nem nagyon kockázatos hatan végigkúszni a suli mögött? Nem mintha kételkednék a csapat ügyességében, dehát...

- Nem tudom, mi volt ez - csóválta a fejét Haruka -, de előbb-utóbb kiderítem...
Váltott egy gyors pillantást Shourival, majd Tatsuyával és végül Shinjin állapodott meg a szeme. Mivel jön neked Midori? Milyen ígéret? Azzal, hogy kitért a válasz alól, Midori is csak szította a tüzet.
Vajon meddig képes kibírni, hogy ne kérdezzen rá újra? Mert újra megteszi, az nem kérdés. Nem hagyja, hogy a barátnője különféle gyanús, kétértelmű ígéretekbe keveredjen. Bár úgy tűnt, már nagyban benne van...

Natsuki akárhogy igyekezett más szemmel nézni Eizanra, mint az eddig meghódított férfiakra, most mégis eluralkodott rajta a vadászat érzése. Ahogy lassan hátrált, s a fiú szinte megbabonázva követte őt. Élvezte az ilyen játékokat, mégha túl könnyű volt is. Tetszett neki, ahogy az ujja köré csavarja a gyanútlan áldozatait. Ahogy elég távol értek a többiektől nekitámaszkodott egy fának, s várt, hogy a fiú is odaérjen. Oldalra hajtotta a fejét, s egy észrevehetetlenül gyors pillantással arról is meggyőződött, hogy eléggé kilazult már a blúza masnija. Nos, hajrá Eizan, most te jössz! Lássuk, mit lépsz...

- Jobban, már tényleg jobban - hazudta Ami. Mondjuk csak félig volt hazugság. Fizikailag tényleg jobban érezte magát, de lelkileg... kicsit megviselt volt. Majd talán elmúlik, pont mint a betegsége kezd. Talán. Jó lenne már tényleg megnyugodni, de ha tényleg terveznek valamit, akkor ebben az élményben jó ideig még nem lehet részük. Egy kis nyugalom... de végülis, most is nyugodt. Ahogy élvezi Akihito érintését, az tényleg megnyugtatta kicsit.
- De ugye neked is teljesen elmúlt az a rosszullét?

- Na, mi van, most ellenőrizgetni akarsz? - kérdezte Shinji Harukától, s felkelt a fától - Midori nagykislány, szerinted nem tudja maga is eldönteni, mit csinál?
Elindult arra, amerre a lány "sétálni ment". Nem akart ilyen feltűnően utána menni, de Haruka pillantásai idegsítették. Hát jól van, játszunk nyílt lapokkal. Merj csak utánam jönni, és beleavatkozni a dolgaimba... Nem köszönöd meg, ha én is beleavatkozok a tieidbe!

- Hm? - Akihito először nem is tudta mire gondol a lány - Ja, hogy az. Teljesen. Jött, ment. Fura. Mi lehetett az? - vágott elgondolkozó arcot.

Nami gondterhelten nézett Shinji után. Azzal tuti csak rontana a helyzeten, ha ő sietne Midori segítségére, így bármennyire is aggódott, úgy döntött ebből most kimarad. Körbenézett. Azt látta, hogy Amiék bementek, de... Natsuki merre van? És... Na ne! Eizan is hiányzik! Ez nem jó jel... Ezek már megint együtt vannak! Most már tényleg kinyomozza, mi folyik itt! Beséltált a házba, ahol egyből Amiék kettőse fogadta őket. Csak átsiklott rajtuk a tekintete, aztán sietve belkjebb ment, mint aki észre se vette őket. Gondolatai azonban megint Novu szavai körül jártak. "Mert olyanok, mint mi." Csak mert szerelmesek? Istenem... Ilyen alapon... Na mindegy, hagyjuk... Bejárta a házat, de sehol senki. Jobb híján lehuppant az ágyra egy kis szobában. Fáradtan végigfeküdt. Midori szokás szerint belemászott valami hülyeségbe, Natsuki eltűnt, mondhatni szokás szerint egy pasival, szóval első blikkre minden normális... Másodikra azonban, még életében nem féltette ennyire őket. Midori a félőrült Shinjivel kötött valami titkos megegyezést, Natsuki meg Eizannal?! Nem tudta melyiket féltse jobban. Egyik se ígér semmi jót sem ez biztos. Bár az utóbbiban inkább Eizant féltette... natsuki és a kis játékai nem egy ilyen srácnak valók... Ha Eizan hagyja magát elcsábítani, nagyon-nagyon pofára fog esni... Istenem, Nasuki, muszáj neked mindig ezt csinálni?! Tönkretenni egy rendes srácot... Azért ezt nem kéne... Dehát most mit tehetne, loholjona nyakukban, és rángassa le Natsuki a fiúról? Jézusom... Hát ha Eizan ilyen hülye, vessen magára... De lehet, hogy... csak téved... És nincs is semmi... Csak ennek a valószínűsége gyök kettő. De azért lehet...

- Te kis... - indult volna Shinji után Haruka, de Shouri visszarántotta.
- Mit csinálsz? - vonta föl a szemöldökét a fiú.
- Hogy-hogy mit? - csattant fel Haruka. - Utánuk megyek, mi mást!
- Szerintem nem kéne - rázta a fejét a fiú. - Ha Midori nem akarta elmondani neked, bizonyára megvolt rá az oka.
- De hát...! Ő, és... és... Shinji! Mit akar tőle, milyen ígéret? Nem bírom, Shouri, eressz!
- Ne menj. Szerintem ez csak rájuk tartozik.
Haruka még egy ideig próbált szabadulni a fiú szorításából, de mikor nem sikerült, feladta. Mégsem tudott nem arra nézni, amerre Midoriék eltűntek. Iszonyat kíváncsi volt, féltette is a lányt, és kicsit sem tetszettek neki Shinji előző szavai. Jaj, Shouri, miért fogtál vissza? Lehet, hogy ott lenne a helyem...!

Midori karbafont kézzel várta Shinjit.
- Már azt hittem sosem jössz… - jegyezte meg türelmetlenül.
- Nem könnyű, ha a drága barátaid ellenőriznek… Tudod, nem vagyok oda érte, ha kihallgatják a magánbeszélgetéseim.
A lány felhúzta a szemöldökét. Valahogy nem szerette túlságosan ezt az új Shinjit.
- Ha olyasmire akarsz kérni, hogy segítsek kinyírni Namit, vagy hasonló, akkor most érezd magad elküldve a picsába. Nem fogok ilyesmiben részt venni. Ígéret ide, vagy oda.
Shinji elmosolyodott.
- Azt sajnos sejtettem, pedig nem rossz ötlet…
Elgondolkodva figyelte a lányt, de az rövid csend után türelmetlenül szólalt meg.
- Kinyögnéd már, hogy mit akarsz? Lenne kellemesebb időtöltésem is…
- Biztos vagy benne? – kérdezte a fiú közelebb lépve – Pedig nálam jobb társaságot keresve sem találhatsz… Egy egészen fair ajánlatot találtam ki… Igaz, te tartozol nekem, mégis valami olyasmire gondoltam, ami neked se lesz rossz…
A lány rezzenéstelen arccal figyelte őt.
- Sayuri halott, tehát most kénytelen vagy máson vigasztalódni? – kérdezte csendesen. Shinji megállt Midori előtt. Látszott, hogy dühíti, hogy szóba hozta a lányt, de igyekezett visszafogni magát.
- Ő sokkal többet jelentett nekem, mint azt gondolod.
- Ó, látszik… - válaszolta a lány gúnyosan.
- Valamivel muszáj elütnöm az időmet – rántotta meg a vállát a fiú – Ő már nem létezik…
- Meg akarod ölni miatta Nobuékat – vágott közbe Midori -, bemeséled, hogy ennyire fáj a halála, de máris más nőkön jár az eszed? Bocsáss meg, de hánynom kell tőled…
- Rá nem úgy gondoltam, mint egy átlagos nőre. Ha Kaorit vagy… hm… nézzünk egy élő példát, mondjuk Natsukit figyelem… Ők csinos lányok. Bizonyára szórakoztatóak is. De semmi több. Mindenesetre a felesleges időmet elüthetem az ilyen nőkkel, addig is jól szórakozok.
Midori nehezen tudta volna elrejteni undorodó arckifejezését, így inkább nem is próbálkozott. A fiú folytatta.
- Igaz, te nem vagy elég… formás… de hát egy alkalomra megteszi… - mondta hanyagul, s a lány mellkasa felé nyúlt. Midori egy pofonnal jutalmazta a próbálkozást.
- Túl sokat engedsz meg magadnak! – sziszegte remegve a dühtől.
- Szóval visszautasítasz? – kérdezte a fiú. Úgy tűnt, nem idegesítette fel a lány reakciója, sőt, inkább mintha szórakoztatta volna.
– Ó igen, határozottan. Bármily szokatlan is ez neked. Ezt is furcsa lehet hallanod, de én egész máshogy gyászolok. Ha szerettél valakit, akkor nincs kedved másokkal „eljátszani” az időt.
Shinji szomorúan elmosolyodott, s hátrébb lépett.
- Akkor még nem fáj eléggé… - mondta halkan – Van, hogy már megőrjít a sok miért, és semmi másra sem vágysz, csak hogy ne kelljen belegondolnod, mik történtek, az elmúlt napban… Szerencsés vagy, hogy ezt te nem tapasztaltad meg… Tudom, hogy attól nem lesz jobb, ha megölök valakit, azt is, hogy attól sem, amit most szerettem volna, csakhogy… Ha tudod is, hogy ezzel hosszú távon magad gyilkolod… szükséged van rá, hogy megéld a következő percet.
Megfordult, s magára hagyta a lányt. Midori rosszallón csóválta meg a fejét. Nem, Shinji egész más ember. Ő képtelen lenne ilyesmit tenni. Szereti Tesshint, és eszébe sem jut másra nézni, mégha nem is pont azt várná tőle, mint a fiútól… Nem, az ilyesmi számára kizárt dolog. Nagyot sóhajtva kuporodott le a földre. Persze ő is megpróbálta valahogy elütni az idejét. Segített a többieknek, és amíg ezt teszi, van valami, ami hajtsa előre, és nincs ideje töprengeni sem. Egészen idáig nem volt… De Shinji szavai eszébe juttatták a fiút. Vajon… a te gondolkodásod is ennyire megváltozott itt? Más ember lettél? Te is őrültségeket gondoltál? Akárhogy próbált belelátni a halott fiú fejébe, ehhez már kevés volt. Nem tudta ép ésszel felmérni, mi vitte arra, hogy gyilkolásba kezdjen. Hogy Himenot megölje, és hogy rá támadjon. A szavai persze részben magyarázták, de… akkor mért engedte el végül? Annyira logikátlan! Jajj, Tesshin mi a francot gondoltál? Tudnom kell, mért tetted mindezt!

Eizan maga sem tudta, mit várjon a helyzettől. Na jó, valami azért motoszkált benne, de rögtön elvetette a gondolatot. ... Mikor volt ő ilyen perverz?
Mégsem tudta türtőztetni magát és közelebb lépett a lányhoz. Alig mert belegondolni, hogy nemrég mire célzott Natsuki. Megmutatja, mi...? Nem kellett volna utána jönnie, de egyszerűen nem bírta megállni. Gyerünk Eizan, türtőztesd magad! Nem, nem fogod csak úgy letámadni. Nem, még akkor sem, ha ilyen szemekkel néz rád... Basszus.
Csak állt alig pár lépésre Natsuki előtt és nézte őt. Most... mondania kéne valamit? Vagy inkább csinálnia... Alig hallhatóan nyelt egyet.

Natsuki türelmetlenül figyelte Eizant.
- Mi a baj? - kérdezte mézes-mázos hangon. Közelebb lépett a fiúhoz, ha már az nem mert egészen odajönni. Hozzásimult, s kezével a fiú nyakán játszott. Ejnye már, egyeseket mennyit kell noszogatni...

- Gyerünk, befelé, most rögtön! - mutatott az ajtó felé Ichiro. Kisebb szócsata után még mindig azon igyekezett, hogy pihenésre bírja Hiroshit. - Mondom be! És ülj már le a seggedre, ha kérhetlek! Most úgysem tudsz semmit csinálni, és amúgy is csak várakozunk.
- Jól van na... - fintorgott kelletlenül Hiroshi, majd sokatmondó pillantást küldött Kazushige felé.
- Na végre... - sóhajtott Ichiro.
- Kapd be... - suttogta barátja, mielőtt eltűnt volna az ajtó mögött.
- Kösz, inkább nem... - megvárta, míg Hiroshi messzebbre ér, majd Kazuhoz fordult. - Bízok benned. Akkor kérlek, figyelj rá.
- Rendben - bólintott Kazushige, de valahogy kényelmetlenül érezte magát. Ez nagy felelősség... Ha Hiroshival mégis történne valami, rosszul van, vagy akármi, Ichiro egyből őt venné elő, hogy nem vigyázott rá. Basszus, zsákutca... Na ezért utálta a felelősséget. Kelletlenül bement ő is.

Shinji csak egy fél pillantást vetett Harukára, aztán unott fejjel bement a házba. Hát ha mást nem, azt azért élvezte, hogy idegelheti a lányt, vajon mi történt az imént. Ennyi szórakozás, azért neki is kijár nem? Főleg miután Midori ilyen szemét volt... Ehh... Sietve elhaladt Akihitoék mellett. Irritáló ez a sok turbékoló párocska... Próbált egy nyugis helyet keresni, de ez a ház sajnos messze nem volt olyan nagy, mint a torony.

Eizan beleborzongott a lány ujjainak érintésébe és főleg abba, ahogy Natsuki hozzásimul. Ne, ne, ne... ha így folytatja, tényleg elveszti a fejét, azt pedig nem akarta. De... olyan csábító ajánlat... És itt van előtte, csak nyújtania kell a kezét, és máris eléri, belecsobban a közepébe. Még mindig dacolva ösztöneivel átölelte a lányt, közelebb húzta magához, de... utána megdermedt. Ezt nem szabadna, bárhogy is vágyik rá, bárhogy is kívánja... Ha túl messzire mennek, már nem lesz visszaút, de ezt még semmiképp nem akarta. Te jó ég, csak most kezdi megismerni igazán! Még szinte semmit sem tud róla! Nem, ez így nem fog menni... Eizan, győzd már le önmagad...! Bár... azt is el kell ismerni, hogy meglepte Natsuki ilyen oldala. Jó, gondolt ő előtte mindenfélét az ötösfogat tagokról, de akkor is. Nem készült fel arra, hogy így...
- Ne... - mondta halkan, és kicsit eltolta magától Natsukit. - Ne menjünk túl messzire...

Haruka dühös pillantást vetett Shinji után, majd végre kirántotta magát Shouri enyhülő szorításából.
- Jól van, most már elengedhetsz... - dörzsölgette csuklóját. - Már úgyis megbeszélték, amit akartak... Remélem, abban nem akadályozol meg, hogy most megnézzem, mi van Midorival. Valahogy nem bízok ilyen téren Shinjiben.
Shouri vállrántva jelezte, hogy tőle most azt csinál Haruka, amit csak akar. Haruka értetlenül megcsóválta a fejét, majd elindult arra, ahonnan az előbb Shinji visszatért. Közben viszont Shourin gondolkodott. Mióra visszajött, folyamatosan fékezni, gátolni akarja. Miért csinálja ezt? Pusztán féltésből? Nem akarja, hogy megint el kelljen válniuk, ezért most a széltől is óvja? Hmph, persze rákérdezni nem fog, nincs olyan hülye. De egyszer úgyis rájön.

Natsuki csalódottan engedte le a kezét.
- Miért ne? - kérdezte halkan - Nem értem, mi akadálya van - mondta tényleg értetlenül - Nem tetszem neked? Nem vagyok elég vonzó?

Midori a lépéseket hallva ijedten rezzent össze. Igyekezett visszatérni gondolataiból. Shinji jön vissza? Bárki is az, nem vághat ilyen siralmas fejet... Próbálta a szokásos mosolyt az arcára erőltetni, hogy erősnek és magabiztosnak látszódhasson, mint mindig.

Benawi inkább a földön helyezkedett el, a ház nem volt túl hívogató. Túl kicsi volt, és nem akart annyira összezárva lenni mindenkivel. Idekinn kellemesebb volt. Talán majd, ha kevesebben lesznek... Csendben figyelte, ahogy az emberek jönnek-mennek, eltűnnek, veszekednek. Hát ez minden csak nem nyugis pihenés. Ahhoz képest, hogy Kenta először csupa megbízható embereket akart, és még Natsukiban is kételkedett érdekes kis csapat kerekedett ki. Namival és Shinjivel az élen... Már lassan nem tudta melyiktől tartson jobban. De amíg Yuuka mellette van addig neki jó. Nincsenek ellenségei, és nem akar mások ügyeibe beleavatkozni. Így magukat is könnyebb megóvni.
Persze azért az sem kerülte el a figyelmét, hogy Natsuki Eizannal együtt tűnt el. Ejj... Ezek aztán tényleg gyorsan összemelegedtek. Vajon ez olyasmi lehet, mint közte is Yuuka közt. Áh, nem az kizárt. Ők Yuukával olyan óvatosak egymással, még megfogni is fél a lány kezét, nehogy megijessze, Natsuki meg... Natsuki egész más lány. Őt aztán nem kell félteni a férfiaktól... Benawinak egy kicsit túl domináns is volt egy ilyen lány. Az úgy nem is izgalmas, ha a nő diktál. Főleg akkor nem, ha ilyen tempóban. Az irányítás igenis mindig legyen a férfinál. Nem árt, ha a nő azt hiszi, hogy nála van, de egy okos férfi ezt is el tudja hitetni. Yuukára pillantott. Ő tényleg egy kedves lány. Csendes és félénk, de talán pont ez vonzotta benne annyira. Izgalmas és megfejthetetlen.

- Dehogynem! - ellenkezett Eizan. - Kívánlak, nagyon is... De nem akarom, hogy csak erről szóljon, bármilyen nehéz is megállni. És nem akarom elrontani sem. Nem akarom, hogy azt hidd, csak azért vagyok veled, mert... szóval azért. Szeretném, ha ez többről szólna, szeretnélek tényleg megismerni... - megcsóválta a fejét. Lehet, hogy pont ezzel rontotta el. Mi van, ha Natsuki a tökösebb pasikat kedveli, ha emiatt, mert így visszavonult, már nem is kell neki? Talán a dumája is elcsépelt volt egy kicsit, legalábbis hirtelen így érezte. De ez így tényleg gyors volt. A franc... Megérted, Natsuki? Vagy ha nem is... mit lépsz most?

Haruka óvatosan belesett a ház mögé, félve attól, hogy hogyan is talál majd rá Midorira. Ám meglepetésére látszólag minden rendben volt. De vajon tényleg így is van, vagy csak úgy tűnik?
- Ígérem, nem ütöm bele az orrom és nem kérdezek rá, bármilyen nehéz is megállni - mondta Shouri nemrég elhangzott szavaira gondolva. Ha Midori nem akarja elmondani, az minden bizonnyal okkal történik. Nem akarhatja erővel kihúzni belőle. - Csak... gondoltam megnézem, jól vagy-e, és hogy minden rendben.

Nem akarja, hogy erről szóljon? Dehát akkor... mit akar? Natsuki bizalmatlanul szemlélte a fiút. Mit akar megismerni benne? Az ajkába harapott. Eizannak nem tetszene, amilyen ember ő. Érezte, hogyha megtudná - és idővel úgyis meg fogja tudni, hogy milyen ember -, akkor otthagyná. Ki akarta élvezni a fiú jelenlétét, amíg csak lehet. Mivel tudna időt nyerni?
- Értem - hazudta, s óvatosan elhúzódott. A fiúra mosolygott, de máris tudta, hogy ez most annyira hazugra sikeredett. De ha most "szót fogad neki", akkor azzal... még egy kicsit fenn tartja a látszatot, nem? Eizan arra gondol, hogy ő is rendes lány, mint... mint Yuuka, jajj ne, ez annyira nevetséges hasonlat! Inkább talán mint Midori... De egyik sem. Szép lett volna olyannak lenni, de... Nem tud az lenni. Ő már csak Natsuki. De most muszáj egy kicsit megeröltetnie magát. Sosem fogja elfelejteni azt a kis időt, amit ezzel nyerhet. Mellette. Olyan álomszépnek hangzott. Ő egy egészen más srác. Olyasvalaki, aki mellett az emebr boldogan él, amíg meg nem hal... Egy rendes pasi, egy rendes munkával, rendes házzal, rendes felességgel meg minden... Semmi csapongás, partik meg ilyesmik, csak... nyugi. Otthonról ebből a nyugalomból menekült el, de most úgy hiányzik. Mért nem tudott ő is egyszerűen olyan lenni, mint a szülei? Egy normális ember, átlagos vágyakkal?

- Ne terítsünk le valamit? - kérdezte aggódva Yuuka, mikor elkapta Benawi pillantását. - Vagy annyira nem hideg?
Már csak az kéne, hogy Benawi jól megfázzon, vagy összeszedjen valami betegséget ehhez a sebéhez. Így is épp elég baja van szegénynek. Most biztos jót tesz majd neki ez a kis pihenő. Vajon még mindig fáj neki, csak titkolja, vagy már enyhült azóta? Bárhogy is, de most lesz egy kis idejük, majd figyel rá, hogy ezalatt rendesen pihenjen. Ha meg nagyon ugrálni akarna - bár most nem úgy tűnik -, akkor összeszedi a bátorságát és igenis rászól. Nem mert de nem is akart kockáztatni. Benawinak rendbe kell jönnie, nem halhat meg. Semmiképpen...

Midori felhúzta az orrát. Akkor most minek vagy itt? A választ szinte azonnal meg is kapta.
- Ehh, mért mire gondoltál? Shinji azért nem olyan szemét, mint látszik - jé, pont az ellenkezőjét mondja, mint amit gondol. Shinji egy görény, sose gondolta volna, hogy valaki ennyire az lehet. És mégis. De most minek nyugtalanítsa Harukát?

- Ne aggódj már ennyit! - kérte szelíden a fiú, s megfogta Yuuka kezét - Gyere! Bújj hozzám egy kicsit! Hiányzik a közelséged...
Érezte, hogy elpirul, ahogy ezt kimondja. Ne már! Legyél egy kicsit... felnőttebb... Nem csinálhatod ezt örökké. Még ha ez gyors is kicsit... ez most egész más... egy sűrített élethelyzet. Ők már egy pár. Ezen nincs mit szégyellniük.

Eizan megkönnyebbülten fújta ki a levegőt és halványan elmosolyodott. Nem akarta kihasználni Natsukit. Ő egy gyönyörű nő és nem akarta, hogy azt higgye, csak ezért van mellette. Miatta képes visszafogni magát, szüksége van rá. De nem csak ezért, ő tényleg a társaságát keresi. És szeretné valahogy boldoggá tenni.
- Azért nem arra céloztam, hogy teljes mértékben tartsd távol magad tőlem fizikailag - mosolygott Eizan. - Egy csók még nem bűn, szép hölgy.

- Óh, értem... - hökkent meg Haruka, de valójában nem nagyon értette. - Akkor... hagylak is, ha inkább egyedül lennél...
Mégiscsak igaza volt Shourinak, nem kellett volna most utána jönnie. Midori most majd csak azt hiszi, hogy minden egyes lépését figyeli és ellenőrzi, pedig nem ez volt a szándéka. Tényleg csak féltette.

Látva Benawi pirulását hirtelen Yuuka arca is vörössé vált, de azért leült a fiú mellé. Miért pirul el állandóan? Ennyire nem szégyenlős, vagy valami, akkor miért? Mi zavarja? Zavarja egyáltalán valami? Vagy csak egyszerűen ezt hozza ki belőle Benawi.
Közelebb húzódott a fiúhoz és a vállára hajtotta a fejét.
- Jó, hogy vagy nekem, Benawi... - mondta halkan. - El sem tudom már képzelni, mit csinálnék most nélküled.

Natsuki megborzongott. Most akkor komolyan, mit csináljon? Mit vár el tőle a fiú? Visszalépett mellé, de nem esett neki egyből. Furcsa, csak... csak azt teszi amit a fiú mond? Egyetlen kérésére ugrik? Ez... rémisztő... Natsuki, te teljesen megőrültél!
- Akkor talán... - szólalt meg óvatosan, de még soha nem érezte ilyen bizonytalannak magát. Jobban szerette, amíg ő diktált. Ez egy bizonytalan terep volt, és a bizonytalanság félelemmel töltötte el - megcsókolhatnál, ha úgy gondolod... - nyögte ki végül. Jó ég, ez most iszonyatosan idiótán hangzik! Mi a francot művel? Ha a fiúra is akarta bízni a dolgot, bizonyára lett volna annak okosabb módja is. Legszívesebben elszaladt volna, hogy egy közeli fába verje a fejét. Érezte, hogy lángolni kezd az arca a sok összezagyvált hülyeség miatt. Te jó, ég úgy viselkedik, mint egy kisiskolás!

- Jól van... - válaszolta halkan. Igyekezett nem túl goromba lenni, de annyira fakónak érezte a hangját, bárhogy is igyekezett. Jobb volt most egyedül lenni. Shinji akaratlanul is tl sok dolgot kavart fel benne. Vagy... pont ez volt a célja? Ha komolyan gondolta volna azt a... szórakozzunk egyetesdit, akkor ne állt volna le ilyen könnyedén. Létezik, hogy azért jött ide, hogy felbosszantsa? Mi a fenét akar? Midori egyre haszontalanabbnak érezte magát. Már senkit sem tud kiismerni. Mióta kudarcot vallott Tessinnel már saját magát se kezdte érteni, s onnantól kezdve, az összes többi emberrel is összezavarodott. Nem értette mért védi Kenta, mit akarhat elérni, nem értette mit művel Shinji... Egyszerűen... már semmire sem jó. Remélte, harcolni még tud, ha nemis annyira, mint Nami, azért lesz valami haszna. Mindent bele fog adni, és ha kell kockáztat is, mert... itt még sokan vannak, akik csak most kezdik megtalálnia boldogságot. Ki kell jutniuk! És ha valakinek fle kell áldoznia magát az... az olyan legyen, akinek nincs vesztenivalója! Ne pedig egy Nami vagy egy Benawi... És... ne is Kenta... Ő túl rendes ehhez. Annyit tett a csapatért. És érte is. Egy ilyen jóindulató srácnak élnie kell! Mindenképpen! Itt az ideje, hogy ő vigyázzon a fiúra! Csak térjen vissza épségben a suliból!

Eizan közelebb lépett, de közben magában lázasan gondolkodott. Natsuki elvörösödött. Eddig még nem látta elvörösödni... Valami rosszat mondott volna, vagy hülyeséget? Ezen még ráér gondolkodni.
Kezével végigsimított a lány arcán és sokadszorra is elgondolkodott rajta, hogy hogyan szerezhette azt a vágást. Biztos harc közben, egy ilyen sérülés akkor természetes. Bár mit tudhat erről? Még nem is harcolt! Ő még nem élte át azt, amit Natsukinak kellett.
Félretéve gondolatait a lányhoz hajolt és lágyan megcsókolta. Most kevésbé volt szenvedélyes, mint akkor a konyhában, inkább gyengéd. Nem akart még továbbmenni, de nem is tudta sokáig viselni, ha Natsuki messze volt tőle, és hogy el kellett játszaniuk, mintha csak csapattársak lennének.
Remélte, hogy a lány nem csalódott benne és tényleg megérti.

- Én is örülök neked! - mondta Benawi átkarolva a lányt - Tudod... Itt a szigeten mindenki elvesztett valakit, de én... Én szerencsés vagyok. Élnek a barátaim és... és még nyertem egy csodálatos lányt is. Ennél többet nem is kívánhatnék! Számomra ez a játék... jobban nem is alakulhatott volna. Különös, hogy míg mindenki úgy távozik innen, hogy bár ne is lett volna ez az egész, én... én nem lennék őszinte, ha azt mondanám, ezt kívánom... Persze sajnálom a többieket, de... de valahogy nem tudok nem önző lenni... Félek, hogy egyszercsak felébredek az iskolában, és eséyem sincs téged megközelíteni... És minden... megy tovább a normál kerékvágásban.

- Ez gyors volt - jegyezte meg a közeledő Harukának Shouri. A lány csak egy grimaszt küldött válaszul.
- Jól van, nyertél - mondta, mikor Shouri mellé ért. - Igazad volt.
- Ez nem verseny és semmi köze holmi nyeréshez - rázta a fejét a fiú. - Csak pont ezt nem akartam.
- Jó, jó, hagyjuk a témát... - Haruka még egy bánatos pillantást vetett Midori búvóhelye felé. - Csak azt reméltem, hogy... esetleg elmondja.
- Te mindent elmondasz neki? Minden egyes titkodat?
- Nem... Mindenkinek szüksége van titkokra.
- Akkor hagyd meg neki az övét. Ha úgy látja jónak, majd beavat.
- Úgy legyen...

Natsuki döbbenten adta át magát az élménynek. Ilyen, ha hagyja a fiút diktálni? Ilyen, ha nem siet... Ez a csók annyira kellemes volt. És... hosszabb. Talán nem időben, de mintha... mint mikor csak hagyod elolvadni a szádban a csokoládét. Sokkal... ízesebb... Remegett a keze, ahogy a fiú hátára helyezte. Milliószor át akarta élni még ezt! Azt hitte, úgy tartotta miylen unalmas lehet, lenézte a pirulva járkáló párokat, de ez... Ez egyáltalán nem olyan, mint elképzelte! Volt valami kellemes izgalom - valami sokkal jobb izgalom, mint a mohóságban - abban, ahogy bizonytalankodott, ahogy minden mozdulatát meggondolta, nehogy elijessze a fiút. Ha tényleg fontos neked valaki az ennyire jó?

- Egy részét én sem bánom, nem cserélném el semmire - felelte Yuuka. - Igen, például téged. Jelenleg az előkelő első helyet foglalod el a fontossági listámon. És... ha nem ilyen áron történt volna, azt sem bánnám, hogy tisztázódtak a dolgok Sayurival... Furcsa, de mégis jó volt egyszerre megint beszélni vele. Kár, hogy csak eddig tartott. De az élet megpróbál kárpótolni veled, és eddig egész jól csinálja. Semmi pénzért nem mondanék le rólad.

- Én se rólad! Úgyhogy, bármi is történjék, megvédelek! Kiviszlek innen! És többé nem engedlek el! Sodorjon bárhová is a sors, én már nem megyek el mellőled! És... Sayurival kapcsolatban pedig... Én úgy vettem ki abból a felvételből, hogy ő... szerette volna, hogy újra barátok lehessetek. Ne legyél miatta szomorú, mert... persze, nyilván az vagy, mert nincs többé, de... Rendbehoztatok mindent. Végül... Még mindig nem értem egészen mi történt veletek, de megbocsátott neked, és fontos voltál neki. Mindvégig. Azt kívánta, hogy boldog legyél, emlékszel? Most örülne, ha tudná, hogy itt vagyunk egymásnak.

Ichiru csendben ácsorgott egyedül. Néha Benawiékra pillantott, de érezte, hogy ehhez most semmi köze. Most rá nincs szükség. Nem akaszkodhat állandóan rájuk, kettesben akarnak lenni és... ez teljesen jogos. Szerelmesek.

Eizan végtelennek tűnő pillanatok után elszakította ajkait Natsukiétól, és rámosolygott. Mennyivel más volt ez most... Nem mintha az eddigieket nem élvezte volna, de ez mégis másabb volt. Nem akarta elengedni Natsukit, ismét magához akarta ölelni, mégis csak felsóhajtott.
- Szerinted tudnak nélkülünk élni, vagy menjünk vissza? - kérdezte. - Mert legszívesebben neked szentelném az egész napot, de néha... előtör belőlem az a fránya kötelességtudatom. Ha túlságosan eluralkodna rajtam, csapj le nyugodtan. Csak neked megadom az engedélyt - kacsintott a lányra.

-------

http://brrpg.omgforum.net/viewtopic.forum?t=124