3. - A játszma elkezdődött

Sayurinak a leégett konyha miatt ételt már esélye sem volt keresni, gyógyszerek és kötszer után nézett, hátha még kell alapon. Ám egyiket sem talált. Úgy tűnt, semmi hasznos nincs a házban. Kiment ott, ahol bejött, s a ház hátuljánál lévő kútból visszatöltötte a kiürült vizmennyiséget. Hamarosan ebből az irányból nem tud már bemenni a településre, s az egész hegyet nem akarta megkerülni. Így hát elindult abba az irányba, hogy ott szerezzen valami ételt. Jobb, mint megölni érte valakit... Persze, azt is megteszi ha muszáj. De ha csupán élelemszerzés a cél, nem fog gyilkolni.

Benawi egy újabb csapást mért Natsukira, aki eközben szokása szerint Yuukát csapkodta. A másik lány is próbált támadni, ám sikertelenül. Natsuki Soranora iránította a tekintetét, aki épp - az ő rapierjával! - beledöfött Benawiba. Az megremegett, s újra vér jött ki a száján. Már nem sok lehetett neki hátra, de nagyon derekasan harcolt. Hiába ugrált Sorano, a fiú mindig gyorsabb és pontosabb volt nála. Állandóan betalált. Natsuki meglepetten vette észre, hogy Sorano sebei is súlyosak. A nagy bámészkodás közben észre sem vette, h Yuuka újra nekirontott, s a kezébe szántott a kaszával. Te jó ég, le is tudná vágni vele a karját! Beleborzongott. Sorano újabbat szúrt Benawiba. Az halkan nyögött valamit, Natsuki először nem is értette.
- Yuuka... - csak ennyire futotta. Natsuki nem tudta eldönteni, hogy segítségért könyörög-e vagy... búcsúzik talán? Látta a megvető kifejezést Sorano arcán, mikor a lány nem menekült el. Natsuki ellenben nagyon becsülte ezért a lányt. Nem is tudta, hogy van valami Benawi és Yuuka között. Vagy ez olyan, mint vele és Kuroshival? Sose volt, de most... Megborzongott, ismét. Benawi, bár úgy tűnt már nincs sok ereje mégis beledöte a rapierját Sorano hasába, Natsuki most látta először megrázkódni a lányt. Beleharapott a szájába, olyannyira, h kicsordult a vére, s suhintása messze elkerülte Yuukát. Valahogy... túl látványosan messze. Yuuka nem törődve eddigi ellenfelével a fiú segítségére sietett, kaszájával végigszántott a lány mellkasán. Sorano eközben Benawi felé döfött, ám a fiú kitért, majd a következő pillanatban újra megsebezte a lányt. Natsuki odasétált a hármashoz, ám ezúttal nem támadott. Sorano értetlenül nézett a lányra, s ekközben Yuuka eltalálta a karját, kiverve kezéből a rapiert. Sorano immár védtelen volt. Benawitól és Yuukától szinte egyszerre kapott egy-egy szúrást. A következő pillanat... túl gyors volt. Natsuki közöttük termett és kitépte Benawi kezéből a rapiert. A fiú a meglepetéstől képtelen volt védekezni. Érezte, hogy ez a szúrás lesz az utolsó. Yuukára emelte a tekintetét. Natsuki Sorano felé fordult és... olyan mélyen, ahogy csak a penge hossza engedte belemélyesztette a fegyvert.
- Remélem nem kell neked magyaráznom, miért teszem ezt - sziszegte a lány fülébe. Sorano kidülledt szemekkel nézte a bandavezért, aztán a következ másodpercben a teste megrázkódott és lehanyatlott.

[Maradt 38 fő.]

Saika boldogan iszogatta a kávéját, miközben az ablakon át figyelte, ahogy felkel a nap. Miután elfogyasztotta, kicsit éberebbnek is érezte magát, de most meg éhes volt. Nem akaródzott megint a saját - na meg Chiyo - élelméből fogyasztani, hanem gondolta keres valami ehetőt a házban. Az egyik polcon babkonzervet talált, aztán nekiállt nyitót keresni hozzá, ez is hamar meglett. A lány már abszolút profi volt a keresésben. Miután jóllakott, újra úgy érezte magát, mint mielőtt összecsapott a másik lánnyal. Már nem a félelem, hanem kondíció tekintetében. Gyorsan ellenőrizte az ablakot, jár-e erre valaki. Nagyot dobbant a szíve. Odébb abból az irányból, ahonnan ő is jött, a heggyel párhuzamosan Sayurit látta haladni. Nagyon remélte, hogy a lány csak meg akarja kerülni a hegyet, hogy bemenjen a faluba, és nem nézi ki magának ezt a házat! Kezét a zsebébe csúsztatta, s a Chiyotól szerzett bicskát szorongatta.

Yuuka tágra nyílt szemekkel nézte végig, amint Natsuki végez szövetségesével és Sorano a födre hanyatlik. Mi... mi történt? Pont mikor azt hitte, már minden elveszett Natsuki melléjük állt? De akkor, akkor eddig miért nem tette ezt? Mi több, miért támadott rájuk nem kevés zúzódást okozva például neki? Kétségek közt hányódva rámarkolt az immár véres kaszára és védekezőn Benawi elé lépett. Elsőre látta, hogy a fiú nincs túl jó bőrben, hisz Soranonak is eléggé kiszolgáltatta magát, mikor az ő segítségére sietett. Megborzongott a gondolatra, majd a bűntudat hulláma söpört végig rajta.
- Benawi... jól vagy? - kérdezte aggódva, de szeme sarkából még mindig Natsukit és a nála lévő rapiert figyelte. Ha most ismét rájuk támadna, rajta múlna minden, hisz Benawinak most nincs fegyvere.
- Miért? - kérdezte végül a Sorano teste fölött álló másik lányt. - Miféle csel ez?!

"Az volt, aki Kuroshit..."
Himeno először nem is fogta fel a szavak értelmét, csak mikor vsszagondolt a nemrég hallott hangosbemondó jelentésére. Tényleg, hisz Kuroshi már... meg Chiyo és Akeno is... És ha hinni lehet Tesshinnek, nincsenek egyedül az erdőben, bármikor rájuk bukkanhatnak a fiúhoz hasonlóan mások is. Talán bölcsebb lenne eltűnni innen. Gondolatait szavakba is öntötte:
- Tesshin... - követve a fiú példáját közben ő is nekiült megreggelizni. - Lehet, hogy jobb lenne fedezékbe húzódnunk, bár, nem tudom... végülis bárhol ránk találhatnak.

Kazushige elgondolkodva figyelte a nem is olyan távoli tornyot. Ha ők észrevették, más is észrevehette, és könnyen lehet, hogy már "lakosa" is van. De így hatan talán nagyobb erőt képviselnek, sőt, talán újabb szövetségesekre is bukkanhatnak a falak között. Helyeslően bólintott Nomiyának. Ha túljutnak az erdő és a hegyek közötti nyílt terepen és esetleg észrevétlenül fel is jutnak, már minden könnyebb lesz. Legalábbis jelen pillanatban így gondolta.

- Hát igen... - mondta Tesshin a kenyeret majszolva - Nem hiszem, hogy máshol biztonságosabb lenne... De most már ketten vagyunk. Szóval igyekszem megvédeni, ahogy tudlak... Csak... - elbizonytalanodott - Olyan bizarr fegyvert kaptam... Nem tudom, hogy tudnám-e használni... Meg nehéz is... baromi nehéz, cipelni is alig birom. Mázlid van azokkal a csillag alakú izékkel...

A hatos csapat tovább ment az erdő mentén, hogy elérjék azt a helyet, ahonnan az edőből kilépve rögtön szembe lesz a torony. Ott kell a legkevesebbet nyílt terepen menniük. Nomiyának jobb kedve lett, ahogy elemezgette magában a helyzetük. Már úgy érezte, mintha fenn lennének a toronyban. Vitathatatlanul nyertes pozíciójuk lenne. Sokan, jól védhető helyen, és ráadsul onnan látni a legtöbbet a szigetből. A legtávolabbi nyílt terepekre is. Persze azt nem tudhatják, mi van az erdő mélyén, de... Azon kívül szinte mindent. Eszébe se jutott, h bárki várhatná őket ott.

Himeno érezte, ahogy enyhán elpirul a fiú szavai hallatán, ezért igyekezett a kezében tartott kenyérszelet mögé rejteni zavarát. Valahogy hasonlónak érezte magát Tesshinhez mind gondolatok, mind cselekedetek és naivság terén - eltekintve attól a furcsa érzéstől, ami veszélyhelyzetekben mostanában rátört.
- Ezekkel? - fél kézzel elővette az egyik shurikent. - Nem tudom, nem szívesen vágnám bele valaki, meg közelharckor nem biztos, hogy olyan jó... bocsi még egyszer, hogy majdnem rád támadtam, csak... itt minden teljesen más, már lassan magamat sem értem...

Natsuki odasétált a másik rapierjáért, s mikor végre mindkét kedves fegyvere nála volt már jobban érezte magát. Az egyiket betűzte az övébe, a feszítővasat, meg egyenlőre csak lerakta a földre, most per pillanat nem kell. De a másik vívótőrt még mindig a kezében tartotta, ahogy visszasétált a pároshoz.
Látta, hogy Benawi halvány arccal bólint a lánynak, s erre felnevetett. Aztán eszébe jutott, hogy még válaszolnia kell a lány kérdésére. A fiú még azután is ráér.
- Volt egy elintézetlen ügyem Mai-channal - mondta lassan - Na meg azt senki se köszönte volna meg, ha túl sokáig marad játékban. Talán ez volt az első és utolsó esélyem, hogy legyőzzem, élnem kellett vele. Higgyétek el, ti még semmit sem láttatok abból, amire képes... volt.
Felsóhajtott, és ábrándos arcot vágott.
- Alig hiszem el... milyen egyszerű volt megölni. Komolyan azt hittem, hogy egyedül megöl kettőtöket. Jó színész volt a csaj... Nagyon jó. Nem... azért nem elég jó. Akkor még élne. Szóval... az én részemről nincs semmi csel. Csak azt tettem, ami adott volt a helyzet állásának megfelelően. Tény, az elején elszámítottam magam. Azt hittem Mai ügyesebb és kitartóbb. Korábban Kuroshi ellen... - megállt és elgondolkozott egy kicsit - Hmm... mondjuk ez sem igaz, itt se látszott rajta, hogy különösebben zavarná a fájdalom - aztán megrántotta a vállát - Mégis meghalt... Fura csaj...
Megint Benawira nézett és megcsóválta a fejét. A fiú nem sokat fogott fel abóbl, amit a lány mondott. Nem tudta, hogy csak tompa a vérveszteség miatt, vagy Natsuki tényleg szinte csak magának beszél. Nem tudott kiigazodni a lányon. Viszont az zavarta, hogy Yuuka beállt elé. Még, hogy egy lány védje meg! Nem túl férfias dolog bebújnia mögé. Kicsit kimozdult oldalra, hogy azért mégse fessen úgy a dolog. Észrevette, hogy Natsuki kitartóan őt nézi. A lány megint elmosolyodott, aztán végül feltette a kérdést a fiúnak:
- Mit gondolsz mennyi időd van még hátra?
Benawi nem válaszolt csak gyűlölködő szemekkel nézett rá.
- Tudom mire gonolsz - mondta erre a tekintetre válaszul Natsuki -, de én nem vagyok olyan kegyetlen, mint Sorano. Gyorsan végzek veled, nem fogsz szenvedni.
Egész közel lépett a fiúhoz, s felemelte a rapiert.
- Ne! - kiáltott fel Benawi. Hiba volt, mert ttől vér tört elő a szájából, de azért végig kellett mondania. Mindenképp! - Ha engem meg is ölsz, Yuukát ne bántsd! Kérlek! Nem... Könyörgöm!

- Semmi gond, mondtam már - felelte Tesshin, mint akit tényleg nem is érdekel a dolog - Lehet, hogy fegyvert kéne cserélnünk - mondta aztán óvatosan - Hátha, te jobban bánsz az enyémmel - kicsit elpirult - elvégre te magasabb is vagy meg... Jajj, ez olyan ciki... De... érted mire gondolok... - teljesen belesült a mondatba, már bánta, hoyg elkezdte.

Eizan tenyerébe temetett arccal ült a földön, mikor hirtelen felpattant. Ez így nem mehet tovább! Úgy viselkedik, mint egy emberi roncs, pedig nincs rá különösebb oka - azon kívül, hogy sorozatban halnak a közelben a társai, és most már semmiben sem volt biztos. Valamit ki kéne találnia, hogy legalább az "ártatlanokat" megvédhesse... de mit? Mi a francot akar tenni?!
Ki kéne szellőztetnie a fejét - igen, talán a magaslati levegő jót tenne neki... és ott van az a torony is! Elképzelhető, hogy már valaki feljutott oda, de megérné megpróbálni, meg onnan legalább a sziget egy részét beláthatná. Amúgy sem nagyon volt jobb ötlete.

Yuuka arcából szinte az összes vér kiszökött; sápadtan nézte a közeledő Natsukit. Lassan lenézett Benawira... tényleg ilyen rossz bőrben lenne? Jó, az tény, hogy jó pár csúnya szúrást bekapott és több sebből vérzett, de... egyszerűen nem tudta elfogadni, hogy a fiú élete itt véget érjen!
"Furcsa..." - gondolta. - "Azelőtt jó, ha pár szót beszéltem vele, de most valahogy... minden más."
Valamiféle kötelék alakult ki kettejük között ezalatt a rövid idő alatt, de ha akarta sem tudta volna megmagyarázni, hogy mi. A kölcsönös egymásra utaltság miatt lett volna? Vagy egyszerűen csak most juthattak el oda, hogy megismerjék a másik természetét? Nem akarta elengedni a fiút.
- Ne... - forró könnyek öntötték el az arcát. - Kérlek, ne... nem érhet így véget...!
Csak markolta a kaszát és nem mozdult el Benawi elől.

- Cserélni? - Himenót meglepte a furcsa ötlet. Tényleg, még nem is tudta, mi bújik meg Tesshin hátizsákjában. Mi lehet az, ha így meg akar tőle szabadulni? Bár a shurikeneknél talán jobb lesz. - Miért, te mit kaptál?

Sayuri örült, hogy ilyen hamar egy újabb házhoz ért. Még bőven volt ideje, mielőtt a településre vezető út lezárulna, egy gyors kutatást megengedhetett magának. Viszont lehetséges, hogy van benn valaki. Óvatosan közelítette meg az épületet. Belesett az ablakon, s ugyan nem látott benn senkit, de egy hátizsákot, olyat amit mindenki kapott igen. Tehát valaki itt volt, vagy van. De nem hagyta volna itt a táskát, szóval vagy egy hullát fog megint bent találni - ezek szerint Akenoét, vagy egy azóta megölt valakit, utóbbi esetben viszont még a gyilkos is itt lehet -, vagy egy diáktársa van benn. Nem jók az esélyei. A ház hátulja felé indult tehát, hogy a sziklák felől kerülje meg az épületet, s mégis inkább rögtön besurranjon a településre.
Saika látta, hogy a másik lány pont felé tart. Nem követhette el azt a hibát, amit Chiyonál. Most neki kell a gyorsabbnak lennie. Látta, hogy Sayuri a ház túloldala felől akar bejönni. Talán mert sejtette, hogy benn van valaki, és meg akarja lepni? Sietve, de halkan igyekezett, hogy megelőzze.

Tesshin a táskájába nyúlt, hogy megmutassa a fegyvert, de aztán megállt a keze a levegőben. Félt, hogy meg fogja ijeszteni a lányt. Inkább odatolta elé a táskát.
- Nézd meg... De... ne ijedj meg, oké? Nem én voltam...

Natsuki egyszerre szánakozva és irigykedve nézett a párosra. Aztán fél kézzel odébbsöpörte a haját a válláról, s komoly hangsúlyra váltva intézte a szavait a lányhoz.
- Hidd el, jobb neki így. A sorsa már az első szúrásnál eldőlt. Vért köp. Megsérült a tüdeje. Csoda, hogy eddig ilyen jól bírta. Iszonyatos fájdalmai lehettek. Nagyon becsülöm, hogy még így is, ilyen kitartással harcolt érted - Benawira nézett - Nem fogom bántani. Esküszöm. Az életemre. Lehet, hogy nem hiszel nekem, amiatt, amiket tettem, de tisztellek azért, amit megtettél ezért a lányért.
Benawi komolyan bólintott.
- Köszönöm. De ha csak azért akarsz megölni, hogy ne szenvedjek, akkor kérlek ettől is tekints el. Alig érzek valami fájdalmat - nyilvánvaló hazugságára összerándult - Szeretnék még, amígy lehet Yuukával lenni...

Himeno most már kissé gyanakodva húzta magához a táskát, hogy belelessen. A látványtól kissé megszédült, mivel pillantása egy véres bárdra tévedt.
- Basszus...! - csúszott ki öntudatlanul a száján. - Nem mintha az én kezembe jobban illene, de... fűűű....
Remegő kezekkel vette ki a fegyvert és szinte rögtön megérezte, hogy jó kis súlya van.
- Ezeknek aztán van perverziójuk! - fintorgott a bárdra száradt vérfoltok láttán. Kinek a vére lehet az?! Talán az egyik korábbi játékosé.

Yuuka egyre jobban reszketett. Lehet, hogy Benawi, hogy ő... és tényleg annyira szenved, ahogy Natsuki mondja?
Ő meg miért fázik most így hirtelen? Az idegességtől, vagy a félelemtől?
- Benawi... - suttogta halkan.
Végre döntött, és ez nagyrészt a fiú utolsó mondatának volt köszönhető. Ha Benawi azt mondja, hogy még nem akar meghalni - legalábbis nem Natsuki kezei által -, akkor minden tőle telhetőt megtesz, hogy ez így is legyen!

- Jól van - mondta végül Natsuki - Felmegyek az emlékműhöz megnézni mi lett Kaori-channal meg Himenoval. Sietek vissza. Hozom a saját cuccom, meg Maiét... Lehet, hogy Kaoriék is jönnek, nem tudom. Pár perc. De ha nem jövök vissza nemsokára... Akkor muszáj eltűnnötök innen, mert akkor valami baj van.
Benawira nézett.
- Ne halj meg nekem addig, jó? Két ekkora hülyét, komolyan... Annyira irigyellek benneteket... Már nem is tudom miért játszom - mondta elgondolkozva, szomorkás arccal - Ha nem lettem volna akkora barom az elején... Talán most velem is úgy lenne, mint veletek. Kudarcot vallottam. Ott is, meg a csapattal is. Azt hittem mi öten lányok, majd összefogunk... De már ketten közülünk halottak. Egy meg már a legelején elárult... Talán most Kaori is.
A haját a füle mögé simította, de aztán nem tetszett neki és egyből ki is söpörte onnan.
- Elcsesztem az egészet... Még valamikor nagyon rég... - felsóhajtott, és elindult felfelé.

- Nekem mondod - nyögte Tesshin. Csak ennyire volt képes. Fintorogva nézett a fegyverre. Nem merte még egyszer feltenni a kérdést. Milyen már, egy lány háta mögé akar bújni... De most... Nincs más választása...

Yuuka kezéből hangos koppanással hullott a földre a kasza, majd a lány is követte. Hullámokban tört rá a fáradtság és fájdalmasan sajogtak azok a pontok, ahol Natsuki eltalálta a feszítővassal. Most vette csak észre, hogy ruháját is több véres folt díszítette - Natsuki és Sorano vére.
Benawi még mindig a földön próbált erőt gyűjteni, így Yuuka lassan közelebb araszolt hozzá.
- Biztos... biztosan jól vagy? - tette fel reménykedve a kérdést, bár tartott a választól. Ha tényleg rosszul is van, Benawi valószínűleg nem mutatja majd ki fájdalmát.

- Semmi baj... - mondta halkan a fiú, s lány ölébe fektette a fejét - De azért ha nem baj, pihennék egy kicsit... Szabad?
Intenzív hullámokban futott végig rajta a fájdalom. Harc közben nem érezte ennyire. Igaza lehet Natsukinak. De kűzdött. Nem akart elmenni... Pont most, nem lehet...

Himeno maga sem tudta, miért, de próbaként meglegyintette a fegyvert. Kicsit húzta le a súly, így két kézzel kellett tartania, hogy rendesen elbírja. Ha ezzel meglátná valaki... vajon mit feltételezne róla? És esetleges harc esetén ezzel menne többre, vagy a shurikenekkel?
- Hát... - kezdte bizonytalanul. - Legyen. Rendben, cseréljünk, bár ez még mindig elég gusztustalanul néz ki, de ha ettől kényelmesebben érzed magad, akkor rendben.

- Szerintem szükség esetén többre mennék shurikennel - mondta Tesshin - De ha te is jobban harcolsz azzal... Akkor végülis mindegy... Csak hozzuk ki a legjobbat magunkból, hogy tudjunk védekezni, ha kell. De remélem ilyen nem lesz...

Yuukának kezdett melege lenni, bár a hőmérséklet a szigeten nemigen emelkedett, és a szíve is mintha gyorsabban vert volna. Ha valaki tegnap azt mondta volna neki, hogy ma a vértől mocskos Mizuno Benawi fog az ölében pihenni... halványan elmosolyodott a gondolatra. Csak most tudta közelebbről szemügyre venni a fiú sebeit, és látta, hogy valóban elég csúnyák. Be kéne kötözni őket valamivel, hátha... hátha még...
- Nem kéne... nem kéne ellátni a sebeidet? - kérdezte, de közben kissé zavarban volt.

Benawi lehunyt szemmel feküdt, úgy tűnt először, hogy nem is hallotta a lány kérdését. Aztán nagy sokára megszólalt.
- Biztos kéne...
De nem mozdult meg.

Himeno letette maga mellé a bárdot a földre, hogy átadhassa a fiúnak a shurikeneket és hogy visszaadja a táskáját. Ám mikor épp átnyújtotta volna, önkéntelenül is belepillantott és elhűlve meredt a zsákra. Az előbb túlságosan is lekötötte a figyelmét a bárd, hogy észrevegye a táskában lévő többi holmit, így most igencsak meglepetésként érte annak tartalma. Leginkább egy tojásszeletelőn - az meg mi a fenét keres itt?! -, valamint azon az öngyújtón és néhány doboz cigin akadt meg a szeme, melyek a táska alján hevertek. Az meg ott egy szemüveg lenne, és mellette egy bicska?!
Mégis átnyújtotta a táskát és közben kérdőn nézett a fiúra, bár valamiért nem merte felelősségre vonni a táskában lévő tárgyakért.

Natsuki közben felért az emlékműhöz. Sehol senki. Körbejárta a terepet, de a sziklák mögött sem voltak a lányok. És vérnyom sincs sehol. Megkönnyebbülten felsóhajtott. Akkor Kaori mégse olyan hülyegyerek... Nem mintha ezt gondolta volna róla, csak... Viszont az ő és Sorano táskáját itthagyták. Csak a sajátjuk vitték el... Az ész! Bár kivételesen ez jól jött neki. Felkapta a két táskát és elindult lefelé. Már idemenet betűzte a másik rapiert is az övébe, csak most jött rá, hogy a feszítővasat lenn hagyta. Nem mintha számítana. Nem szerette azt a fegyvert. Meg egyébként is hasznosabb volt a sajátja.

Yuuka igyekezett nem kimutatni aggodalmát Benawi kissé talán megkésett reakcióit látva. Biztosan csak ő is kimerült a harc miatt... Végiggondolta táskája tartalmát, de nem igazán emlékezett rá, hogy lenne nála bármilyen kötszer is.
- Nincs nálad esetleg kötszer, vagy valami? - kérdezte egy idő után.

Tesshin megköszönte és átvette a táskát. Észrevette a lány kérdőtekintetét, de elfoglalta magát azzal, hogy összecsukja a táskáját. Aztán újra felnézett a lányra.
- Na, odaadod akkor a csillagokat?

Benawi elgondolkodott. Nem emlékezett rá, hogy ilyeneket hordozna magánál. Próbált visszaemlékezni lehet-e valami hasznos a táskájában.
- Nem tudom... - mondta lassan - Azt hiszem, csak füzetek, meg körző... ilyesmik...
Lassan kinyitotta a szemét, s a lány kezét kereste a tekintetével. Kinyújtotta a kezét, hogy megfogja a lányét.
- Milyen puha a bőröd...
Fogalma sem volt miért beszél ilyesmit.

Himeno habozott - nem tudta, most mit tegyen. Még mindig maga előtt látta a táska tartalmát. Miért kellhetnek Tesshinnek ilyen holmik? Főleg az a bicska... próbálta nem kimutatni a hirtelen rátörő bizonytalanságot, és nem akarta felkelteni Tesshin figyelmét, így lassan felé nyújtotta a shurikeneket. Nem tudva, mit várjon, másik kezét véletlenszerűen közelebb vitte a földön lévő bárd nyeléhez. Már nem tudta, mit higgyen a fiúról...

Yuuka már épp azon volt, hogy feláll és átkutatja a táskákat, hátha mégis talál valamit, mikor a fiú váratlanul megfogta a kezét. Furcsamód egy percig sem érezte úgy, hogy elenkezzen ez ellen, sőt, másik kezével óvatosan végigsimított a fiú homlokán, ami szinte égett a forróságtól. Lázas lenne?
Maga sem tudta, miért, de a következő pillanatban halkan ismét énekelni kezdett egy lassú számot. Hangja először halkan csengett, de egyre felerősödött, hogy a világ tudtára adja fájdalmát. Fájdalmát? Benawi valószínűleg sokkal nagyobb kínokat él át, mint ő bármikor, de akkor is...
- Been a long road to follow,
Been there and gone tomorrow,
Without saying goodbye to yesterday...

- Ezt kurvagyorsan hagyd abba! - "köszöntötte őket kedélyesen" Natsuki, és melléjük érve levágta a földre a két táskát - A vállát maszírozva ült le a földre.
- Mit tartott ez a csaj a táskájában, basszus... Olyan nehéz volt... Ti meg csak itt ücsörögtök? Nem kéne ellátni Benawi sebeit? Látom, hogy nagyon jól elromantikáztok, de én speciel még nem akarok meghalni...

Tesshin átvette a shurikeneket, s semmit se mondott a lánynak. Hátradőlt a fának.
- Átmenjünk máshova? - kérdezte végül. Látta, hogy a lánynak még mindig furcsa a tekintete. Nagyot sóhajtott - Ha valami baj van, essünk túl rajta. Mondd ki!

Nobu csendben tűrte, hogy a lány bekötözze a sebeit. Nem értette a dolgot, ráadásul szörnyen zavarban is volt, ezért a földet bámulta, hogy Nami ne vegye észre, hogy kipirult az arca. A lány nagyon óvatosan, gondosan foglalkozott vele, és a megdöbbentette szó nem is volt igazán erős arra, amit a fiú gondolt. Hisz az imént ugyanő okozta ezeket a sebeket. Mindigis tudta, hogy a női gondolkodásban nincs logika...
A lány befejezte, s megszemlélte a művét.
- Hát... nem vagyok túlzottan megelégedve, de ideiglenesnek megfelel.
A táskájához ment, s előhalászta a térképet. Erről eszébe jutott a hajnali híradás. Bejelölte a tiltott zónákat, kikereste az osztálynévsort és kihúzta a három nevet. Akeno... Csak most volt igazán ideje elgondolkodni rajta... Vajon ő elment Natsuki találkzójára? Hát... végülis halott, szóval lehet... De... a többi lány még él. Lehetséges, hogy Akeno volt az egyetlen bolond, aki elment? Nem, nem hinné. Ráadásul nem is biztos, hogy igaza van. Lehet, hogy a lányok nem akarnak semmi rosszat. Nami mindenesetre nem merte megkockáztatni... Beugrott neki mire gondolt mielőtt kiment. Most olyan furcsán hatott, olyan távolinak az a pillanat, holott alig két óra telhetett el azóta... Behunyta a szemét, és felelevenítette, ahogy végigfuttatja a tekintetét a bennmaradottakon, és egy észrevehetetlen másodpercig elidőzött a tekintete Rajta. Miért? Miért akarta még egyszer látni? Bizonyára csak a múlt miatt. A sulis szokások, a banda szokásai... Mindez egy csapásra eltűnt, ahogy kilépett. Már nem számítanak. Ahogy Nobuban is egy más embert ismert meg kinn, önmagában is. A régi Nami céljai, szokásai, jellemzői eltűntek. Hogy honnan jött az új... nem egészen tudta, de simerte valahonnan... mélyről.
Kinyitotta a szemét, az ölében fekvő térképet látta. Persze! Zökkenjünk vissza a valóságba! Hol van legközelebb valami házféleség? A szomszéd mezőben! Erre nem is emlékezett, hogy ennyire északon is van egy ház. A többségük a keleti ehgy környékén volt. Persze a település is ott van, meg az út miatt is. Volt még kettő az erdőnél és egy a sivatagos részen. Mázli, hogy itt van rögtön egy! Remélhetőleg nincs ott senki. Most nem lenne erejük még egy harcra. Nobu sérüléseit rendesen el kéne látni. A térképpel odasétált mellé.
- Ide kéne mennünk - mutatott egyszerűen a térképre, minden körítés nélkül.
- Minek? - kérdezett vissza a fiú.
- Rendesen el kell látni a sebeid.
- Mit érdekel az téged?
- Csapattársak vagyunk.
Nobu megvetően felnevetett. S belekezdett egy mondatba, de a lány félbeszakította.
- Nem azt mondtam, hogy sajnálom, hogy megsebeztelek, vagy túl akarom élni veled együtt, vagy rossz nézni, biztos fáj, vagy egyéb ilyen baromság - miközben beszélt, leült a fiúval szemben. Két lábát maga elé húzta, s átkarolta a térdét - Az elmúlt fél órában rájöttem, hogy abszolút nem olyan vagy, amilyennek eddig láttalak, nem valami aranyos kisfiú, és egyáltalán nem naív. Okosabb vagy annál, semmint, hogy ilyeneket bevegyél. Szóval őszinte vagyok hozzád. Ha összefogunk legrosszabb esetben is megduplázódik az erőnk, ha ügyesek vagyunk még jobban járunk. Ha most hagylak meghalni, vagy lesből kinyírlak, az egy emberrel kevesebb, ráadásul könnyű győzelem, de sokkal többet érek veled a szövetségesemként. Több embert legyőzünk együtt. Utána meg még lerendezhetjük ezt a kis dolgot. De előbb legyünk túl a többieken. Viszont ehhez addigis bíznunk kell egymásban. Máshogy nem megy. Tiszta logika, beláthatod te is, eszes srác vagy. Jobban járok így, nem emelek rád kezet, mert nem vagyok hülye.
- Meddig? - Nobu csak ennyit kérdezett, s a lány értetlenül nézett rá - Azt mondtad utána lerendezzük, mikor? Meddig tart a szövetségünk?
A lány elgondolkozott. Ez jó kérdés.
- A végéig...? - kockáztatta meg.
- Merész - mondta a fiú mosolyogva - Meg akarsz ölni mindenkit?
A lány félig megvetően, félig meglepődve hümmögött egyet. Hát igen, ez így kegyetlenül hangzik. Nem fogalmazta ezt így meg magának, de... igen. Valószínűleg.
- Túl akarom élni. Meg akarom nyerni a játékot - mondta egyszerűen.
- Értem - felelte a fiú - És gondolom tisztában is vagy vele...
- Ne nézz le! - ripakodott rá a lány - Nem vagyok hülye! Tudom!
A fiú egy fél percig csendben végigfuttatta magában a dolgokat, aztán felállt, s hátát egy fának támasztva, zsebrevágott kézzel lenézve a lányra mondta ki amire jutott.
- Végigcsináljuk együtt. Amíg csak ketten maradunk. Lenne pár szabályom, de... Azt hiszem, hasonlítunk egysmásban, nem kell figyelmeztetnelek rájuk. Nem szeretem a kivégzéseket. Ha már harcolunk legyen emlékezetes.
Nami bólintott, mint az előző csata, az fair play volt. Megölhette volna Nobut, lelkiismeretfurdalás nélkül. Aztán ott van Sasame. Túl nagy fölénye volt a fiúval szemben. Nem ölhette meg. Még nem.
- Egészen a legvégéig összetartunk - folytatta Nobu - Bármi is történjék nem válunk külön. Nem támadjuk hátba a másikat. BÁRMI is legyen. Ez egy szerződés, érted?
Mélyen a lány szemébe fúrta a tekintetét. A lány állta. Nem mondott semmit, még csak meg sem mozdította a fejét, hogy rábólintson. Csak nézték egymást. Olyan mélyen, hogy abba a szíve mélyén borzongott bele. De a teste mozdulatlan volt. Aztán a fiú elégedetten elmosolyodott, s megint folytatta.
- A legvégén pedig, befejezzük amit elkezdtünk. Győzzön a jobbik. Abszolút fairplay lesz. Sokkal erősebbek leszünk addigra, mint most, de mivel együtt fogunk harcolni, kétlem, hogy változnának az erőviszonyok. Egyikünk nyertes lesz. Szerintem ez így elfogadható.
- Életem legszebb játéka lesz - felelte kifürkészhetetlen hangon a lány.
- Szóval a ház a hegyek közt... - mondta Nobu, mintha az előbb csak az időjárásról beszéltek volna - Rendben, menjünk!

Himeno elfordította a tekintetét, hogy ne kelljen a fiúra néznie, majd alig hallhatóan nyelt egyet.
- Tesshin, te... te dohányzol? - bukott ki belőle a kérdés, de szinte rögtön meg is bánta. Remek, ha a fiúnak van egy kis esze, sejtheti, hogy nem csak a cigit vette észre a táskában.

Yuuka alig bírta megállni, hogy ne pattanjon fel a hirtelen jött hangra - ezzel valószínűleg Benawi is jól járt, mert a feje nem esett a földre.
- Én... akartam, de nincs nálam kötszer, és...
Próbálta elrejteni vörösre vált arcát Natsuki elől, így inkább továbbra is Benawit nézte.

Tesshin elmosolyodott.
- Shinji kérte még indulás előtt, hogy rakjam el, mert rajtam nem keresné az osztályfőnök - felsóhajtott - Jellemző... ebben a helyzetben csak keressük a hibát egymásban, hogy mért nem bízhatunk meg a másikban. Talán még se jó ötlet, hogy együtt menjünk... - tette hozzá halkan.

Natsuki elővette Sorano táskájából a szalagokat:
- Mainak volt néhány érdekes hobbija... De ezek közül egyik sem elég széles egy ekkora sebhez... A tieidre viszont még jó lehet. Na mi van még itt - túrt bele a hátizsákba - Gyöngyfűzőkészlet nem kell, smink nem, parfüm nem...
Előhalászott egy ruhát, amiről már a szalagok le voltak tépkedve.
- Ez jó lesz! - odadobta a lánynak - Tépd szét nyugodtan! Megnézem még nálam van-e valami, de elvileg ez már jó lesz... Viszont fertőtleníteni sehogy sem tudunk... De azért mosd le vízzel - odaadott egyet az üvegei közül is a lánynak - Hmm... nekem is vannak még ruháim, ha nagyon kell... - mondta, kicsit elhúzva a száját. Aztán megakadt valamiben a keze. Elnézte egy darabig, aztán visszasüllyesztette a táska mélyére - Ennyi. Hogy vagy, Benawi?
A fiú Natsuki felé fordította a fejét:
- Voltam már jobban is... de túlélem...
- Hát, reméljük... De azért ha megint énekel a csaj, lődd le... Képletesen értettem! Ne nézz már így rám!

- Nem, én csak... meglepődtem - kezdett mentegetőzni Himeno. Lesütötte a tekintetét és átölelte a térdeit. - Nem akarok egyedül lenni...

- Én se... - mondta Tesshin - Akkor mi legyen? Hova menjünk?

Yuuka kissé kelletlenül vette kézbe a Natsukitól kapott kötszerként használható ruhát. Eddig még senki nem mondta, hogy rosszul énekelne, de a lány eléggé hangot adott nemtetszésének. Igyekezett, hogy arcán ne tükröződjenek érzelmei, miközben csíkokra hasogatta a jobb sorsot érdemelt ruhát. Mikor végzett, letekerte a vizesüveg tetejét.
- Lehet, hogy csípni fog, de a semminél még mindig jobb - mondta a fiúnak, mielőtt nekiállt volna a sebek kimosásának.
- Csak maradj meg nekem... - tette hozzá szinte nem is hallhatóan.

Sayuri épp a ház mögött lopódzott el, mikor kivágódott a hátsó ajtó, s egy női alak vetette rá magát. Teljes erejéből ellökte magáról támadóját, s maga elé emelte nehéz fegyverét. Saika megrettent, ahogy meglátta a fejszét. Mi esélye van egy bicskával ez ellen?! Egyre rosszabb a helyzet, ez után vajon mi következik, vadászpuska? Atombomba? Nem számít! Nem fog meghalni! Egyszer már megcsinálta, nem fog gondot jelenteni még egyszer. Sayurira vetette magát.

Himeno próbálta elűzni gyengeségét és elővette a térképét.
- A logika azt diktálná, hogy fedett helyet keressünk, de... gondolom rajtunk kívül sokan így gondolják. Mindezek ellenére a fedett helyeknél maradva még mindig szemezek a szentéllyel, mivel a másik közelebbi épületben azt mondtad, Shinji van, és hamarosan Yuki is. A másik ötletem.... lehet, hogy hülyeségnek tűnik, de talán pont ezért lenne jó. A mocsár túlsó vége. Nem valószínű, hogy túl sokan tartanának arra, meg egy része hamarosan úgyis tiltott zóna lesz, tehát fokozottan kéne vigyáznunk, ha arra megyünk. De persze nem muszáj Nyugatra mennünk...

- Ne aggódj - mondta a lánynak Benawi - Stramm gyerek vagyok...
Csendben tűrte, hogy a lány kezelje a sebeit. Natsuki eközben próbálta kitalálni, hogy mi fog kelleni nekik Sorano dolgai közül. Kipakolta a vizet, meg a kaját. A többi úgy tűnt nem kell. Már csak a fegyver akkor... Hol is...? A holtest felé nézett. A kendő ott volt a lányon. Vajon érdemes azt magukkal vinniük? Valószínűleg Sorano volt az egyetlen aki ilyesmivel hajlandó harcolni. De még kötésgyanánt ez is felhasználható. Kár, hogy csak most jutott eszébe, az vastagabb, mint a ruhák. Figyelte a párost, hogy elboldogulnak-e a ruhacsíkokkal, vagy kell a kendő is.

- Nekem a szentély szimpatikusabbnak hangzik, de ne kérdezd miért... Ha már muszáj választani, de... ha lehet inkább egyik se... - gondolkodni kezdett - Hova lehetne még... Nincs jobb ötletem nekem se, bocs. Jó lesz a szentély...

- Hát jó, most jön a kritikus pont... - dünnyögte Yuuka.
Ahhoz, hogy rendesen beköthesse a fiú mellkasi sebét, előbb le kéne venni róla ezt a kissé szétszabdalt felsőt.
- Remélem, nem veszed tolakodásnak... - érezte, ahogy sokadszorra elpirul és halkan nyelt egyet, mielőtt elkezdte kihámozni a fiút a véres ruhadarabból. A seb helyzete miatt nem tudta elkerülni, hogy Benawi mellkasára ne pillantson sebmosás közben. Mikor elkészült, felvett egy ruhacsíkot a földről és összehajtogatva a már kitisztított sebre helyezze - legyen valami, ami felszívja a további vért. Újabb csíkot vett elő a seb átkötözéséhez, remélve, hogy tart majd eléggé.

Shinji léptekre lett figyelmes, úgyhogy visszarakta a táskájába a könyvet és kinézett az ablakon. Yuki közeledett az épület felé.
- Na még csak ez hiányzik! - gondolta, kezében a cuccával átsietett a ház másik oldalára. Mivel ajtó csak egy volt, az ablakot nyitotta ki, hogy távozhasson rajta. Hallotta, hogy nyílik az ajtó, s a lány az ő nevét kiáltozza. Jó ég, ilyen buta csajt... Szerette volna elhallgattatni, de akkor a nyakán marad. Majd befogja, ha rájön, hogy nincs itt senki. Kiugrott az ablakon, és elindult új búvóhely után nézni. Elsőként visszament az erdőbe, mert az volt az egyetlen irány ahol Yuki nem veheti észre, de hogy innen hova...? Óvatosan haladt, nehogy belefusson valakibe.