8. fejezet - Aminek lusták voltunk címet adni

Benawi halkan elnevette magát.
- Nem mindegy? - kérdezett vissza. - Ez nem verseny... - csóválta a fejét, ahogy elindultak a konyha felé. Csak a mosogatóba süllyesztette a tányért, s megvárta, amíg a lány újra megtölti vízzel a poharát.
- Figyelj csak... - mondta lassan - előre mennél? Visszanézek Emikoért. Mégiscsak... ez az ő döntése. Akárhogy nem tudjuk, jó-e vagy rossz, de... nem választhatok helyette. És, ha velünk akar jönni, akkor rá is tartoznak a dolgok. Szerintem már lassan nekiállunk megbeszélni a továbbiakat, szépen gyűlnek kinn az emberek.

Yuuka immár sokkal lassabban itta ki a poharát. Most már szerencsére nem volt olyan vészesen kiszáradva a torka.
- Jól van - még gyorsan elöblítette poharát. - Remélem, sikerül rendeznetek a nézeteltérést, amit mondtál - mosolygott biztatóan a fiúra, bár még mindig nem sejthette, hogy milyen párbeszéd zajlott le Benawi és Emiko között korábban.

- Na ne már... - Ichiro hitetlenkedve figyelte a még szendergő Hiroshit. - Ez meg hogyan lehetséges? Ilyen csak szökőévente egyszer fordulhat elő! Hé, Hiroshi! Hallod? Mi az, hogy te alszol tovább?
Hiroshi csak tüntetőleg átfordult a másik oldalára, mire jutalmul egy párnát kapott az arcába.
- Ébren vagyok! - kiáltotta méltatlankodva.
- Ja persze, én is ezt mondanám - csóválta a fejét Ichiro. - És különben is, keljél fel! Mi van, ha a többiek már rég fent vannak?
- Nem mindegy?
- Nem, most nem! Kivételesen érdekel, hogy mi a helyzet, úgyhogy tápászkodj fel végre. Istenem, hogy lehet ennyit aludni?

Benawi halkan felnyögött, de aztán igyekezett mosolynak álcázni.
- Nem igazán volt köztünk nézeteltérés - csóválta meg a fejét. Intett még egyet a lány felé, aztán elindult vissza a folyosón a lány szobája felé. Ugyan direkt mondta a lány, hogy itt fogja várni, de azért udvariasan kopantott párat, mielőtt belépett volna. Az ágyon ücsörgő Emiko egyből felkapta a fejét.
- Ó, hahó! Na, jól van Yuuka? - kérdezte, de látszódott, hogy csak mert nem tudja, hogy mit mondhatna.
- Fogjuk rá - felelte a fiú sóhajtva.
- És... te...? - kérdezte a lány megremegő hangon. Benawi meglepetten pillantott rá. Emiko kimutatja, hogy fél? Mióta? Elmosolyodott.
- Sokkal jobban.
- Tényleg? - pislogott fel a lány kételkedőn. A fiú bólintott. - És... miről akartál beszélni?
- A jövőnkről - mondta komolyan a fiú. - Úgy értem... ha minden jól megy, mi külföldre megyünk.
Emiko lehajtotta a fejét.
- És többé nem látjuk egymást, igaz? - kérdezte halkan.
- Ez attól függ - felelte Benawi. Emiko meglepetten kapta fel a fejét.
- Nem igazán tudom, hogy lenne a jobb neked, de Ichiru valamiért úgy gondolta, hogy velünk kéne jönnöd. Vagy legalábbis ezt szerette volna. De... Ez a te esetedben más. Nekünk nincs választásunk, neked viszont... nem kötelező itthagynod a családod...
Emiko ironikusan felnevetett.
- ... vagy a csapatot... - tette hozzá a fiú. Úgy tűnt ez már jobban megfogta a lányt.
- Igen, ez... Egész jól megvannak már nélkülem is, de... Nekem ez az életem. Harcolni a kormány ellen, ez az egyetlen célom az életben...
Benawi meglepetten nézett a lányra. Tudnia kellett volna, érezte, de ezt így az ő szájából hallani... Neki is fontos volt a banda, de voltak más dolgok is a családja, az iskola, most már Yuuka is... De Emiko, ezekszerint a jövőjébe se táplált sok reményt.
- Hogy jutott egyáltalán eszetekbe, hogy veletek tartsak? Mit kezdenék én ott? Semmi dolgom külföldön.
A fiú nem tudta volna megmondani miért, de sokkolták a lány szavai. Talán csak mert számára a kinti világ az élet, itt pedig valami kilátástalan örök küzdelem. De ezt nem szabad Emikora is kivetítenie, ez nem ugyanaz... igaz? Hirtelen mégis úgy érezte kezdi érteni mi járhatott Ichiru fejében.
- Ha Ő is velünk lenne, másként gondolnád, igaz?
Emiko elkerekedett szemekkel nézett a fiúra.
- Én... - megremegett a keze, aztán a következő pillanatban újra a régi határozott lány lett. - Nem. Nekem itt van dolgom. Folytatni, amit elkezdtünk. Jobbá tenni ezt az országot, ha évtizedekbe is fog telni, de... én befejezem.
Benawi lehajtotta a fejét. Mindez annyira idegenül csengett most. Nem is olyan rég hitt benne, de most... Hogyan lehetne? Egy olyan országban, ahol évente több száz gyerek hal meg, és senki sem figyel fel rá? Nem csak a kormánnyal van baj, az emberek is gyávák. Mégis mit akar itt kezdeni egy csapat kölyök?
- Akkor ez már... végleges? - kérdezte a fiú. A lány felsóhajtott, de nem válaszolt. Lassan felkelt az ágyról.
- Ha nem baj, érdekelne hogy haladtok - mondta kitérőleg, s elidnult kifelé.
- Rendben - bólintott a fiú, s követte a lányt. Ez felér egy... talán mégissel? Még mindig nem tudta, hogy melyik választ remélje. Jó lenne, ha legalább őt nem kéne maga mögött hagynia. De ez most nem az ő személyes érdekeiről szól, hanem a lány életéről.

- Á, Yuuka, jó reggelt! - figyelt fel először Haruka az új jövevényre. - Benawi képes volt felkelteni?
- Nem - rázta a fejét a kérdezett. - Magamtól keltem fel, de úgy látom, már ideje volt. Ó, amúgy Midori, köszönöm a reggelit - ejtett meg egy mosolyt Midori felé.
- Benawi? - vonta fel a szemöldökét Tatsuya.
- Mindjárt itt lesz. Csak még beszélni akart Emikoval.
- Akkor már nem sokan kellünk - igazította meg szemüvegét a fiú. - És lám, Hiroshiék is errefelé tántorognak a folyosón. Lassan, de biztosan. Kezdem azt hinni, hogy Hiroshi is kezdi átvenni Ichiro alvási szokásait...

Nobu aggódva pislogott hátra. Akkor csak két ember hiányzik, igaz? Shinji és... Nami... Néma sóhajjal a halántékának támasztotta a fejét. Mért mindig az ő barátaival vannak bajok? Nincs elég dolog, ami miatt aggódnia kéne? Ha nem lenne ehhez a hülye mankóhoz kötve már rohanna is összeszedni őket... De lehet, hogy így is ez lesz...

Hiroshi mondott valamiféle ásítással kevert köszönést, Ichiro csak motyogott valamit, majd mindketten beásták magukat Kazu mellé.
- Hali - köszönt Hiroshi külön a srácnak is. - Miért vágsz ilyen búskomor képet?
- Csak... gondolkodtam - rántott vállat Kazu.
- És attól komorodtál így el? - kérdezett újra Hiroshi, és csak szeme sarkából figyelte, amint Ichiro máris a szendvicsek felé kacsingat. - Szóval? Szabad róla tudnom, vagy inkább hagyjuk?
- Végső soron tudhatsz róla... - Kazu egy pillanatra elhallgatott, majd felsóhajtott. - Alig pár nap telt el. Te... szoktál a többiekre gondolni? Azokra, akiket ott hagytunk? Akik... meghaltak?
- Most már értem a komorság okát - sóhajtott Hiroshi is.
- Mindegy, hagyjuk, csak nekem lehetnek ilyen mélabús gondolataim...
- Nem. Történetesen én is szoktam. Sőt, ha belegondolsz, elég nehéz lenne elfelejteni.
- Az, nehéz... - hagyta rá Kazu, és nem is szólalt meg többet. Hiroshi egy ideig még figyelte a fiút, majd feladta, és ő is a reggeli felé fordult.

- Igazán nincs mit, remélem ízlett - mosolygott kedvesen Midori. Natsuki izgatottan mocorgott.
- Yuuka! Jó reggelt! Gyere, itt még mellettünk van hely! - bíztatta. Ez az, itt a lehetőség, hogy végre kicsit beszélgessenek, legalább, míg mindenki befut. Te jó ég, már mióta nem voltak egymás közelében... Azért volt valami jó abban, ahogy hárman voltak a hegyen. Valami hiányzik onnan, nagyon...

Yuuka Eizan és Natsuki felé fordult, majd megbizonyosodva rajta, hogy ki invitálta, vidáman megindult feléjük. Már úgyis kezdett filózni, hogy hova üljön, erre valaki önként odahívja. Azért jól esett, el kellett ismernie.
- Sziasztok - ült a páros mellé. - Jól aludtatok?
- Viszonylag - bólintott lassan Eizan, majd ő is elmosolyodott. - De reggel felé már sokkal szebb álmaim voltak, mint éjszaka...

- Hűha - pislogott nagyok Benawi -, sejtettem, hogy már sokan itt vagyunk, dehogy mindannyian, vagyis majdnem... - javította ki magát. - Öö, jó reggelt mindenkinek, amúgy. Ezekszerint mesélsz végre, Natsuki? - pislogott kérlelőn a lány felé. - Nem volt túl szép húzás tőled, hogy eddig őrölted az ideigeink... - csóválta a fejét.
- Ne haragudj.. - húzta el a száját a lány. - Nagyon elfáradtam és... Hosszú történet nem akartam késő este belekezdeni. Láttátok, hogy élünk meg minden, szóval gondoltam azért annyira nem aggódtok...
- Hát... annyira voltaképpen nem. De azért...
Natsuki elmosolyodott. Ugye aggódtál azért egy kicsit miattam is? Vagy csak a jövője izgatja ennyire? Ugyan, Benawi nem olyan...
- Shinji merre van? - hallatszott Emiko hangja, mire Benawi döbbenten kapta oda a fejét. Na ne...
- Én is ezt kérdeztem az imént - jegyezte meg Nobu. - Talán tényleg alszik még.
Azért a lánynak ehhez voltak kétségei.
- Megnézem... - közölte és elsietett, úgy, hogy Benawinak köpni-nyelni nem volt ideje. Csak értetlenül, s egyben aggódóan pillantott Yuukára. Persze sok választ a lánytól nem várhat. Ő nem ismeri Emikot. Valahol érthető, hogy Emiko mások pesztrálásával akarja elvonni a figyelmét, de hogy pont Shinji! Ez valamiféle mazochizmus?
- Akkor... már csak Namit várjuk? - kérdezte Natsuki.
- Ő most nem jön - felelte gyorsan Midori. Mire Nobu félrenyelte az épp megkezdett szendvicsét - Kérte, hogy majd meséljem el neki.
- Mért, hol van? Mit csinál? - kérdezte köhögve Nobu. Midori zavartan törte a fejét valami jó válaszon.
- Ő... fáradt, szóval mondtam neki, hogy tényleg jobb, ha akkor lepihen, nem veszít semmit, majd elmesélem...
Nobu kétkedve nézett a lányra. Fáradt, mi?
- Tudod nem sokat aludt az éjjel... - mondta kissé szemrehányón Midori. Az ő barátnője, mi az, hogy ennyire se figyel rá?! Mi a franc folyik itt egyáltalán? Nami ki van akadva, Nobu értetlenkedik... Mintha két teljesen független úton járnának... -, téged ápolgatott, úgyhogy...
- Jól van, elég - fojtotta bele a szót gyorsan Nobu, mielőtt még kínosabb helyzetbe hozná. - Értem. Igaza van...
Milyen hülye hazugság... Nami, ezért még kapsz...

Natsuki elmosolyodott Eizan szavaira, reggel felé, mi? Nem is az álmaid voltak olyan szépek...
- Na és ti? - kérdezte Yuukát, meg a közben a lány mellé letelepedő Benawit.
- Egész jól - bólintott Benawi. - Határozottan jobban, mint múltkor.
- Akkor a sebeid...?
- Úgy gondolom, gyógyulgatnak, igen - bólintott a fiú.
- Jól van - mosolyodott el Natsuki -, azért csak óvatosan! És te Yuuka? - nézett a lányra aggódóan. - Sápadt vagy - simitotta meg az arcát. - Nem tudtál aludni? Ettél rendesen azért?

Yuuka is kis meglepve lesett a sietve távozó Emiko után, de ő nem tulajdonított különösebb jelentőséget a dolognak. Azt hitte, hogy Emiko csak azért akarja előrángatni Shinjit, hogy mielőbb hallhassa, mit alkottak Natsukiék. Hisz ő magát is nagyon izgatta a kérdés és a többiek arcán is látta a visszatartott feszültség árulkodó jeleit. Igen, mintha még Daisuke arcán is látott volna egy apró rándulást, de nem mert sokáig a fiúra pillantani. Még észreveszi és beszól valamit.
- Én? - kapta el a fejét Natsuki kérdését hallva. - Igen, nagyjából jól. Csak kicsit fáradt vagyok, ennyi az egész. De tudtam rendesen enni, az jót jelent, nem?
Nem is sejthette, hogy Daisuke arcizma nem amiatt rándult meg. A fiút idegesítette, hogy emiatt talán nem hajthatja végre tökéletesnek gondolt tervét. A francba... Na majd a 'mese' után.

Emiko egy pillanatig habozott, aztán kopogás nélkül nyitott be. Mégis csak kellemetlen arra ébredni, nem? Bár nem valószínű, hogy Shinji aludna... Ám ezúttal tévedett. És nagyon örült az iménti döntésének. Némán osont a fiú matraca mellé. Hűűű... Nagyon alszik. Szegény, biztos nagyon kifáradt... Hagyni kéne? Lehet, hogy nem örülne, ha kimarad... De ki tudja mikor sikerült elaludnia végre, talán csak hajnalban... Ha kopogott volna biztos felpattant volna és eljátsza a magabiztos fiút, mi? Akinek alvásra sincs szüksége, és egyébként is mindenki menjen a picsába, és amúgy sem aludt, csak nem volt kedve kijönni... Fájó szívvel, de óvatosan megböködte a fiút. Annak ijedten pattant fel a szeme, aztán szinte fel is ugrott.
- Mi, mi van?! - pislogott értetlenül a lányra. - Megtaláltak bennünket, vagy...?
- Nem, semmi ilyesmi - felelte az gyorsan. - Csak mindneki összegyűlt a nappaliban, Natsuki mesélne a tegnapiakról, és... ne haragudj, hogy felébresztettelek, biztosan kimerült vagy, csak gondoltam, ha érdekel... Nehogy kimaradj...
- Nem vagyok álmos - mondta az gyorsan, s már ki is pattant az ágyból. - Fél perc és jövök - közölte határozottan, s egyszersmind érzékeltetve a lánnyal, hogy sürgősen hagyja el a szobát.
- Rendben - biccentett az, s visszasietett a többiekhez. És valóban, alig fél perc múlva Shinji is befutott, frissen, fitten, s meg is rohamozta a szendvicseket, na meg az egyetlen üresen maradt fotelt. Nincs az az Isten, hogy valaki mellé leüljön a kanapéra.
Natsuki kérdőn pillantott Eizanra. Itt az idő, mi?

Hayate magára erőltette szokásos nyugodtságát, pedig egyre inkább fészkelődni támadt kedve. Tehát végre fény derül mindenre. Kíváncsi lesz, milyen követelésekkel és feltételekkel lép elő az az illető. Mert nyilván elvállalta, vagy legalábbis hasonló, ellenkező esetben már szóltak volna tegnap és nem húzták volna így az idegeiket.
Figyelmét nem kerülte el, hogy Eizan aprót bólintott Natsuki felé. Vajon a srác mennyit tud? Annyit, mint ők vagy ő be lett avatva? Nyilván az utóbbi... Nem baj, végre ő is választ kap a kérdéseire.

~Mese, mese, meskete by Natsuki~

- Miért akarna valaki válaszokat kapni hasonló kérdésre? - vonta fel a szemöldökét kis gondolkodás után Tatsuya. - Mi értelme ennek? Ha valaki lát mögöttes tartalmat, világosítson már fel, mert egyelőre ötletem sincs arról, mi folyik a háttérben...
- Érdekes... - dőlt hátra Hayate, mikor kezdett már kényelmetlenné válni a sebe miatt az előre dőlés. Próbálta minél inkább erőltetni az agyát, hogy belelásson ennek az ismeretlennek a gondolatai közé, de egyelőre még nem nagyon ment neki a telepátia ezen módja. Talán ha élőben látná, előrébb jutna... Befolyásos illető, mi? Mennyi az esélye, hogy ha akár csak látásból is, de ismeri? Bár ő inkább csak háttérjátékos volt, nem mozgott ennyire a nyílt színen.
- Mondd csak, Kenta - kezdte Eizan. - Mi kell ahhoz, hogy fel tudj törni egy rendszert? Gondolom ismerned kell azért valamennyire, ugye...?

- Mire gondolsz? - ráncolta össze a szemöldökét a hacker. - Ha valami szokásos védelmi rendszere van, van esély, hogy boldoguljak vele, de... Ha egy konkrét gép adatai kellenének, mondjuk ezé a pasié, azzal már inkább gondban lennék... De van pár féle programom, amiket rá lehet állítani, egyik bejöhet...
Midori elgondolkodva dőlt hátra. Meglepte ez a fordulat. Róluk akar tudni dolgokat? Érdekes ember... Mindenesetre valószínű, hogy ez a pasas nem a saját szórakoztatására akar turkálni a dolgaikban, mint ahogy ő szokta... Hmm... Milyen előnye származhat ezekből? Egyszerűen semmilyen logikus válasz nem jutott eszébe. Talán... azért mert ez ezúttal nem is egy logikus kérdés? Szenvedő arccal pillantott Harukára. Oké, ezúttal valaki kifogott rajtam, gőzöm sincs mit akarhat a pasi. Biztos csak azért, mert még nem láttam, ha találkoztunk volna átlátnék rajta is, igaz?

Haruka megérezte Midori pillantását. A lányra pillantott, majd vállat vont, jelezve, hogy ő sem nagyon tud ezekkel a tényekkel mit kezdeni.
- Biztos el akarja adni valami külföldi filmgyártónak a jogokat, hogy megfilmesíthessék a történetünket, de ehhez minél több adatra van szüksége a hitelesség miatt.
- Daisuke, kérlek... - fogta a fejét Tatsuya.
- Szerintem pedig igencsak reális, ha tényleg ennyi külföldi kapcsolata van. De jól van, befogom a szám, gondolkozzatok csak szépen. Olyan jó nézni, ahogy szenvedtek.
- Hayate - Eizan nem nagyon törődött az előző kis jelenettel, hanem ezúttal a megszólított felé fordult. - Tudsz valamit erről a fogadási rendszerről?
- Őszintén? - tárta szét a kezét a srác. - Nem, nem igazán. Nekem... nem nagyon mondtak semmit sem hasonló dolgokról.
Basszus Eizan, jó, hogy nem mondod ki konkrétan! Ha most valamelyik bázislakó elkezdene azon gondolkodni, hogy miért pont engem kérdeztél erről, buktam...!
- Értem... - bólintott lassan Eizan, majd ismét Kenta felé lesett. - Csak kíváncsi vagyok, mennyire őszinte az a pali. Ha ki tudnánk deríteni, tényleg Kaorira fogadott-e, vagy csak azért mondta, hogy könnyebben rávegye az együttműködésre Natsukit, talán valamennyivel előrébb lehetnénk...

- Ó, vagy úgy... - bólintott elgondolkodva Kenta. - Hmm... Vajon hol tárolhatják az ilyen tipeket? Minisztériumi honlap? Az a baj, hogy hihetetlenül nagy... Meg nem tudom van-e esélyem bejutni... Natsuki, mondott valamit arról, hogy hogy követhették nyomon a Program állását?
- Hát... - töprengett Natsuki. - Mutatott egy lementett állást, körülbelül úgy nézett ki, mint, amit mi is láttunk a benti gépen. Azt hiszem igen, a minisztérium honlapján volt valahol, de... passzolom hol...
Kenta elhúzta a száját.
- Ez így nagyon kevés... Nem szívesen kezdenék bele a dologba, ha azt sem tudom hol keressem. Túl sokat kockáztatnánk, és kicsi az esély a sikerre. Nem akarom még több olyan dologba beleütnöm, amibe nem kéne...
- Nem mindegy már? - rántotta meg a vállát Shinji. A fiú nem válaszolt.
- Ez az egész olyan undorító... - csóválta a fejét Emiko. - Fogadásokat kötni emberi életekről... Hogy tudnak ilyeneket kitalálni? Ha már akkora befolyásuk van, szüntetnék meg ezt az egészet...
- Morinaga-san önmagában nem tudná... - rázta a fejét idegesen Natsuki, de a lány közbevágott.
- Nem is konkrétan rá gondoltam, hanem úgy... Azért elég sokan vannak nem? Senkinek sem jut eszébe, hogy ez így nem jó?
- Miért, az átlagembereknek eszébe jut? - kérdezett vissza halkan Nobu. Emiko az ajkába harapott. Talán átfut az agyukon, de soha senki meg se próbált tenni valamit... vagy...? Egyszerűen kiiktatták aki megpróbált?

- Akkor hagyjuk - sóhajtott enyhe lemondással a hangjában Eizan. - De kockáztassunk a szükségesnél többet, így is a szakadék szélén táncolunk és csak egy kis lökés kell, hogy leessünk. Akkor máshogy kell eldöntenünk... Lényegében így is rengeteget kockáztatunk, mert fogalmunk sincs, mihez kellhetnek hasonló információk.
- Ennyi? - szegte meg hallgatási fogadalmát Daisuke. - Mindössze ennyit kért? Információkat arról, hogyan éltük szigetbeli hétköznapjainkat és mivel/kivel töltjük most az időnket? Milyen perverzió ez már... Azok az infok leginkább számunkra fontosak, mihez kezdene velük egy ilyen fószer?
- Ez egy jó kérdés - bólogatott Hayate. - Kérdés, hogy saját magának akarja-e az infokat, vagy esetleg továbbadni valakinek. Vagy talán csalódott, hogy nem nézhette végig a játékunkat... Beteg ötlet, de hirtelen az jutott eszembe, hogy így kielégíti a kíváncsiságát, megtudja, mi jót is csináltunk azután, hogy megszakadt a kapcsolat, utána... utána talán egyszerűen csak cserben hagy minket. De ez tényleg elég vadul hangzik, azért nem hiszem, hogy erről van szó.
- Jó, de akkor miről? - kérdezte Haruka, de érdemleges választ nemigen tudtak neki adni.

Nami óvatosan lesett ki a résnyire nyitott ajtón. Mindenki kinn brainstormingol? Nem hallotta konkrétan Nobu hangját, de... Félve óvakodott át a szobájukba, és lassan is nyitott be. Megnyugodva fújta ki a levegőt. Belépett, s sietve kapkodta össze a cuccait a táskájába, felvette az ajándékos zacskóját is, aztán átcuccolt Midoriékhoz. Ha a lány nem is, Kenta tuti meg fogja ölni ezért... De képtelen tovább Nobuval egy szobában maradni... Sóhajtva dőlt a falnak a résnyire nyitott ajtó mellett, s elgondolkozva firkálni kezdett a nemrég beszerzett füzetébe. Aztán vetett egy kósza pillantást a csomagjai felé. Nobu ajándékával mi legyen...? Még meg akarta kérdezni a másik dologról is, de... Most egy jó darabig a közelébe se akar kerülni, a józan beszélgetés meg pláne reménytelen köztük.

- Merjünk belevágni teljesen vakon? - kérdezte a padlót mustrálva Natsuki. - Nincs nagyon más választásunk, de... egyszerűen idegesít mit akarhat...
- Azt kéne mérlegelnünk veszíthetünk-e valamit azzal, ha eleget teszel a kérésének - mondta komoly arccal Shinji. A lány lassan bólintott.
- És szerintetek...?
Shinji megrántotta a vállát.
- Azon kívül, hogy senki se szereti, ha belemásznak a magánszférájába? Őszintén? Én leszarom... Nyomozzon utánam, ha érdekli... Mi károm származhatna belőle? Rohadtul nem érdekel, ha teóriákat gyárt, vagy tudomis én...
Midori feszengve húzta fel a lábát a kanapéra. Hát lehet, hogy a pasikat ez kevésbé zavarja, de ő nem szeretné, ha bárki is Kenta meg az ő kapcsolatán nyammogna... Meg Tesshinen... Mégha Daisuke túloz is, és nem fogja a fél világ megtudni, csak az az ember... Ez csak rájuk tartozik, nem? Persze... az életükért cserébe... ez talán nem olyan nagy kérés...
- Lehet ebből bajunk? - tette fel a kérdést Midori is. - Elvileg... ilyen dolgok tudatában... feszültséget kelthetnek köztünk, de... tudjuk, hogy bíznunk kell egymásban, nem esnénk neki a másiknak, csak mert valami idegen pasas ingerel bennünket, nem? - bizonytalanul pillantott Shinjire, aztán Nobura.
- Na, mi van már? - nevetett fel az előbbi. - Ha kinyírom, az nem azért lesz, mert bárki is ezt akarta elérni. Megvannak a saját indokaim.
- Hát ez megnyugtató... - morogta Midori.

- Tőlem mehet - vont vállat Daisuke. - Nemigen látok más módot a továbblépésre és ezúttal osztom Shinji álláspontját. Nem nagyon érdekel, nem sokat tud meg rólam ezen keresztül.
- Mennyire részletesen kérte...? - kérdezte Ichiro. - Remélem nem várja el, hogy minden egyes megmozdulásunkról számot adjunk...
Hiroshi némán figyelte barátja komor pillantásait. Nem akarod, hogy mindenki részletesen tudja, hogy Himeno és közted talán lehetett volna valami, ugye? Nem kérsz a sajnálatukból. Valahogy megértem...
- Nem hiszem, épp ezért én is igent mondok - bólintott az eddig hallgató Shouri. Haruka kérdőn fordult felé a gyors döntés hallatán, ezért a fiú megismételte előző határozatát: - Igen, jól hallottad. Legfeljebb majd csak annyit mondunk el, amennyit jónak látunk és arra törekszünk, hogy ne jöjjön rá erre a kis cselre.

- Ah, szóval ügyesnek kell lennem... - vakargatta a fejét zavartan Natsuki. - Nem vagyok jó az ilyesmiben... - nagyot sóhajtott, aztán Midorira pillantott. - Ugye segítesz felkészülni rá? - kérdezte könyörgőn.
- Hát... - Midori hosszabb szünetet tartott. - Én se igazán tudom, hogy lehet ezt ügyesen... Talán, ha ismerném azt a férfit, de így... Mit akarhat kiszedni belőled?
- Bár tudnám... - tárta szét a kezét a lány. - Inkább azt kéne átbeszélnünk mit nem mondhatok. És mik olyan információk, amik hangzatosak, de amúgy nem mondanak semmit. Amivel elégedett lesz. Gondolom... Valahogy el kéne kerülnöm, hogy konkrétan megnevezzem ki mit csinált, mert lehet, hogy bosszúból szétszedik a családját...
Kenta nagyot nyelt.
- Megköszönném... - nyögte. Natsuki aggódva harapdálta az ajkát. És ha konkrétan rá fog kérdezni? Utasítsa vissza a választ? Ó, anyám...

- Még mi sem tudjuk percre pontosan, hogy mikor ki hol volt és mit csinált - csóválta a fejét Eizan. - Nem várhat el egy ilyen szintű beszámolót!
- Mennyi az esélye, hogy ez a pasi igazából tud mindenről és csak tesztelni akar? Merő kíváncsiság, hogy mennyit mondanánk el egy kívülállónak.
- Jaj, Daisuke, ezek az ötleteid... - Tatsuya megint csak a szemét forgatta.
- Nem értem, mi ez a nagy ellenérzés és ötletlehurrogás részedről - csóválta fejét Daisuke. -Mindegyikben van logika, ezt neked is be kell látnod. És veled ellentétben én legalább próbálok gondolkodni.
- Én is próbálnék, csak valaki nem hagy!
- ... Ezt megjegyeztem...
Tatsuya értetlen pillantására már a szemöldökét sem vonta fel.
Tehát így állunk, pápaszemes? Rendben, belém kötöttél, egyszer még én is beléd kötök, ne félj. Újabb áldozat a láthatáron, aki önként lépett elő azzá. Jó lesz ez még, Tatsuya olyan csesztethetőnek látszik. Kár, hogy nem 'dolgozik' csapatban, összefoghatna Shouri-val e téren.

- Mindenről csak nem tudhat... - csóválta a fejét Natsuki. - Kezdjük ott, hogy ők csak térképen mozgó pöttyöket láttak. Szóval szerintem... halvány lila gőze sem lehet mi volt a szigeten. Valahol érthető, hogy kíváncsi... Csak nem ennyire részletesen... - aggódva pillantott Eizanra. És ha róla kérdez? Mi van, ha megtudja, hogy itt van neki a fiú és... totál bepipul? Próbálta gyorsan visszaterelni a gondolatait. - Mindenesetre, ha azt akarjátok, hogy folytassam, amit elkezdtem... valamennyit muszáj lesz mesélnetek...
- Hmm... - hallatszott Shinji elgondolkodó hangja. - Meglehet, nem is kért semmi ilyesmit az a pali, csak Natsuki nagyon kíváncsi és ezt az ürügyet találta.
- Shinji! - csattant fel a lány.
- Lebuktattalak? - vigyorgott az. - Bocs.
- Ne csinálj ebből viccet!
Nobu igyekezett elfojtani a nevetését. Akárhogyis, ez tényleg poén volt... Bár ezt inkább Midoriból nézni ki, mint Natsukiból...

- Egyetértek, ez nagyon is komoly ügy - szólalt meg Eizan. - Tudom, hogy viccnek szántad, de ha belegondolsz, Natsuki még a toronyban megszerezhette volna magának az összes hangfelvételt, ha akarta volna, lett volna rá alkalma. Tehát a feltételezés kizárva.
- És mégis mit vársz tőlünk? - szólt közbe ismét Daisuke. - Tartsunk mesedélutánt és beszéljük át, kivel mi történt, kinek mi nyomja a kis lelkét? Vagy inkább foglaljuk össze írásban, mint valami fogalmazást? Valahogy egyikhez sincs kedvem. De ha a többiek benne lesznek, esetleg fontolóra veszem.
- Az előbb még azt mondtad, tőled mehet - jegyezte meg Hayate.
- Az az előbb volt. Azóta átgondoltam pár dolgot.
- Gratulálok...

Yuuka csendben figyelte a kisebb-nagyobb szócsatákat. Szinte mindent el kell mondaniuk? Mindent...? El kell mondania Sayurit, Benawit és a többi dolgot is? Nem tetszett neki az 'élménybeszámoló' ötlete, de mivel nemigen volt más javaslata, kénytelen volt hallgatni.

- Felőlem beadhatod írásban is - húzta össze a szemét Natsuki. - Mintha nekem kellemes lenne, hogy ki kell faggatnom benneteket... Hidd el rohadtul nincs kedvem hozzá, és nem is vagyok kíváncsi rá.
Eddig bele se gondolt, hogy talán olyan dolgokat tud meg, amit nem akarna. Talán meghallgatva több embert összerakhat valamiféle képet a történtekről és... Egyszerűen nem ágyott erre a szerepre! Talán Midori élvezné az ilyesmit, de ő... Elgondolkodva pillantott Midorira. Megpillantva a lány arckifejezését azonban még rosszabb érzések kerítették hatalmába. Na ne... Ő már kombinál, igaz? Még mindig nem adta fel, hogy minél többet megtudjon Tesshinről? Még csak ez hiányzott... Ha hozzá fog járni a fél osztály, hogy te megtudtál valamit X-től, Y-ról? Egek...
- Na jó - sóhajtott Natsuki. - Én nem akarok faggatózni, ha valakinek mondandója van, keressen meg, vagy írja le vagy akármi... Had ne nekem kelljen utánatok koslatnom... Most pedig megyek, és iszom valamit... - kelt fel, s megindult a konyha felé. Pff... zúg a feje az egésztől. Azt hitte az lesz a legrosszabb, míg elmeséli, bele se gondolt, hogy innen jön a nehezebb része. Naná, hogy övé lett a rosszkislány szerepe. Akaratlanul is mindenki őt fogja utálni...

Natsuki távozását látva Eizan is talpra állt, de mielőtt a lány után ment volna, még egyszer végignézett a társaságon.
- Tényleg utálja, hogy ezt kell csinálnia - mondta. - Úgyhogy mellőzzétek a vádaskodásokat, ha kérhetlek. Nem öncélúan akarja felhasználni ezeket az információkat. Akinek nem tetszik, vagy megtagadja az együttműködést, nyugodtan megteheti. Amint előállt egy új, biztonságosabb és megbízhatóbb tervvel, ígérem, hogy elismeréssel adózok majd előtte. Ha most megbocsátotok...
Sietve biccentett, majd ő is a konyha felé vette az irányt.
- Szívhez szóló szónoklat - dőlt hátra Daisuke. - De akkor is utálok naplót írni...
- Fogjátok rövidre és inkább ne ömlengjetek - javasolta Haruka. - Minél kevesebbet tud meg rólunk, annál jobb. Én például nem fogom neki kifejteni a változékony érzelmeimet. Csak nagyvonalakban, épp csak annyit, ami még muszáj. Utána hadd írja tovább a saját kis meséjét ez a valaki, ha már ezen éli ki magát.

Midori megborzongott. Igyekezett átfutni mit kéne leírnia, de... Ő és a lényegretörő vázlatosság... Pff... Inkább majd összefoglalja szóban, amúgy is beszélni akart vele Natsuki.
- Na jó, akkor én inkább nekiállok összeszedni a gondolataim... - állt talpra Midori. - Azért remélem nem délután akar megint találkozni vele...
Egy gyors mosolyt vetett Kentára, aztán elindult vissza a szobája felé. Shinji is feltápászkodott.
- Remek, már kezdett sok lenni a társasági életből, lépek is gyorsan...
Zsebrevágott kézzel indult vissza a folyosón. Nobu sóhajtva nézett a kettő után. Fasza, hogy mindenki így rohan. El akarta kapni Midorit, hogy megtudakolja Nami hollétét. Utánarohanni viszont nem sok kedve volt. Most ahhoz sem érzett sok motivációt, hogy visszavonuljon a szobájába. Inkább elvette az utolsó szendvicset ürügyként a maradásra.

- Hé... - Eizan végre beérte Natsukit. - Jól vagy? Hát... elmondtad nekik. Ahhoz képest elég jól fogadtak, legalábbis annál jobban, mint vártam. És bizonyos problémás egyedek sem kötözködtek annyira, mint gondoltam.
"Még..." - tette hozzá gondolatban.
Sejtette, hogy a Natsuki által cipelt lelki teher ezzel még közel sem szűnt meg. Jó, rendben, az információgyűjtős részt végül le fogják tudni majd. De... mi van a másik dologgal, amitől tartottak...? Natsuki bátor döntést hozott úgy, hogy kész akár feláldozni magát a csapatért.
De nem! Az nem fog megtörténni! Nem kell megtörténnie... Nem volt róla szó, ugye? Sem semmi utalás. Lehet, hogy csak túl sok rosszat láttak bele - vagy ő reménykedik túl vakon. Sőt... ha a fickó megtudja, hogy közelebbi viszonyba került Natsukival... mi van, ha pont ő lesz a felelős a lány szenvedéséért? Mi van, ha pont miatta...?

- Nekem is kicsit át kell majd gondolnom a dolgokat - töprengett Kazu. - De nem hiszem, hogy túl sok minden lenne, amit fel lehetne ellenem használni. Ja tényleg, ti még nem is tudjátok. A következő családelérési próbálkozás valamikor délután indul útjára.
- A micsoda...? - Yuuka felkapta fejét a különös kifejezésre.
- Ó... ti még nem is tudjátok? - lepődött meg Kazu. - Kentának sikerült kiviteleznie, hogy aki szeretné, megpróbálhatja elérni a családját a neten. A siker nem garantált, de az eddigiek biztatóak.
-Értem... - bólintott lassan Yuuka.
- Miért, talán téged is érdekel? - kérdezte Hiroshi. - Végülis egy próbát megér, mert...
- Nem! - vágta rá kicsit talán túl hevesen a lány. - Vagyis... nem, nem hinném... Otthon nem nagyon neteznek...
- Ohh, oké... - váltott értetlen pillantást Ichiroval Hiroshi. - Még nyugodtan átgondolhatod, van rá idő bőven.
- Jó, persze...

- Persze - mosolygott Eizanra, miközben zavartan megigazította a haját. [Ami, mint vezetés szervezésből tudjuk annyit jelent, h érzel valami az iránt, akivel dumálsz XD LOL XD] Körbepillantott a konyhában, hogy mivel foglalhatná le magát, s gyorsan nekiesett elpakolni a száraz tányérokat. Ennyire nyilvánvaló, hogy csak egy hülye ürüggyel menekült ki?

Benawi aggódon pillantott a lányra. Mi volt ez a kitörés? Hirtelen belehasított a gondolat, hogy semmit sem tud még a lányról.

Nami ijedten ejtette maga mellé a füzetet meghallva a lépteket. Felpattant, de csak Midori lépett be a szobába.
- Vége? - kérdezte halkan. Midori bólintott.
- És Nobu... ugye nem jön ide?!
Midori meglepetten pislogott rá.
- Tessék? Nami... mi a baj...? Történt valami? Teljesen... Furcsa vagy.
Nami lehajtotta a fejét.
- Én csak... nem akarok vele találkozni egy ideig. Itt maradhatnék? Kérlek...
- Persze... - felelte Midori megértő hangon. Akármiről is van szó, nem hagyja cserben a lányt. Ilyenkor pláne nem.
- Á, hát ide bújt el a kisasszony... - lesett be az ajtó Shinji, mire Nami egy hatalmasat ugrott hátra ijedtében. A fiú rosszallóan csóválta a fejét.
- Mi van, még mindig félünk? Helyes... Jobb, mint megijedni... De mondd csak, mért lógtad el a megbeszélést? Nekem se volt sok kedvem, mégis vettem a fáradtságot...
A lány tanácstalanul pislogott a fiúra. Mit felelhetne, mi a francot?! Ugye nem hallotta miről beszéltek Midorival?! Shinji halkan felsóhajtott.
- Tehát semmi közöm hozzá, értem... Jól van, nem is zavarok... - intett, s megfordult.
- Várj! - szólt utána Nami. A fiú meglepetten fordult vissza.
- ... igen?
A lány zavartan pillantott le a zacskóra. Na, gyerünk... Ha most nem mered, soha sem... Most itt van Midori, csak nem fog bántani és... Te jó ég! Mostanában már mindenkitől fél? Retteg Shinjitől, retteg Nobutól... Mi a fene történt vele? A szigeten még a haláltól sem félt! Hova tűnt az a Nami? Ez azért szánalmas... Amit ott csinált se volt helyes, de ez... Ez se túl becsülendő...
- Nos? - türelmetlenkedett a fiú.
- Én... Tudod a városban voltunk Natsukiékkal, és... gondoltuk, ha már kinn járunk, hozunk valamit a többieknek is, és...
Shinji döbbenten pislogott. Mi...? Nami hozott valamit... neki? Biztos csak valami félreért. Igyekezett leplezni a zavarát.
- És? Vettél nekem cigit? Jól jönne...
A lány zavartan nézett rá. Cigit? Shinji dohányzik? Nem is tudta...
- Háttö... nem... Én csak... nem igazán tudtam, mit kéne... Csak gondoltam... Annyival jövök neked, hogy legalább... megpróbálok gondolni rád, és... tudom, hogy butaság lett, meg azt is, hogy ezzel semmit sem tettem jóvá, tudom, hogy nem is lehet, csak... - dadogott össze-vissza.
- Kérhetném, rövidebben? - vágott közbe a fiú. Nami ijedten rázkódott meg, s gyorsan kihámozta az "ajándékot" a zacskóból. Shinji bután pislogott a színes borítójű füzetre, és a kis dobozban pihenő elegáns tollra. Ez meg mi a fene? Valami vicc? Szivatás?
- Én csak... nekem néha bejön, ha egyedül akarok lenni, hogy... firkálok valami hülyeséget... - nyögte ki zavartan. - Persze, ha nem érdekel, dobd ki nyugodtan - tette hozzá gyorsan -, én csak... hülyeség volt... - fordult el gyorsan. - Mindegy. Felejtsd el!
Shinji elkerekedett szemekkel nézte a lányt.
- Ó, hát... kösz... - nyögte ki, aztán gyorsan hangsúlyt váltott, a szokásos, most jól beszólok neked stílushoz. - Vagyis... - megköszörülte a torkát, de aztán rájött, hogy ezt már elcseszte. Nem mászik ki belőle... Sietve fordult ki az ajtón. Midori meglepetten nézett utána.
- Hát... ez lelépett...
A másik lány tanácstalanul pislogott az ajtó felé. Ez most jó vagy, rossz? Örült neki? Hát legalább... nem vágta a fejéhez... Még... Félt, hogy az lesz a reakció, hogy "Ezzel akarod jóvá tenni, hogy megölted?!" Nami lassan visszaereszkedett a földre, s próbálta visszaterelni gondolatait a füzetére.
- Őrödnél nekem kicsit? - kérdezte halkan Midorit. - Ha Nobu jön... Én nem vagyok itt!
- Oh... i... igen... oké... - bólintott zavartan a lány.

Eizan inkább nem firtatta tovább a dolgokat, inkább ő is körbenézett valami tennivaló után. Hamarosan észre is vett valami furcsaságot.
- Te... - ráncolta össze homlokát. - Ezt meg ki hagyta itt?
Közelebb lépett a még enyhén gőzölgő rizses csirkéhez és beleszimatolt.
- Ehetőnek tűnik és friss. De akkor is, csak így itt hagyni... Lehet, hogy valamelyik bázislakó volt? Vagy valaki tőlünk, csak utána jött a megbeszélés, és itt kellett hagynia? Legalább lefedhette volna, vagy valami...

- Na jó - állt fel Ichiro. - Én megyek és átgondolom, mit akarok cenzúráztatni és mi juthat át a rostán. Gondolom, azt azért nem kell kiveséznem, mikor könnyítettem magamon vagy hasonló...
- Hát... nem hiszem - felelte Kazu. - De ha gondolod, hogy érdekelné...
- Azt hiszem, mégiscsak kihagyom... És ti? Még maradtok itt ücsörögni?
- Hát... mehetünk is éppen - vont vállat Hiroshi. - Közben át is beszélhetjük a dolgokat.
A trió után pislogva Yuukának is mehetnéke támadt. Kényelmetlenül fészkelődött a heverőn, végül ő is felállt.
- Öhm... Én is visszavonulok... - szólt Benawihoz. - Jössz, vagy esetleg még szeretnél még mással is beszélni?

- Nemtom... - felelte nem túl odafigyelve Natsuki. - Gondolom Emikoék közül valaki... - nagyot sóhajtott. - Azért olyan jellemző, hogy még egy ilyen fontos beszélgetésen sem tudtunk mind ott lenni egyszerre... Mi ütött Namiba? Nem is érdekli mit beszéltem Morinaga-sannal? Eddig... hát eddig nem úgy tűnt. Megértem én, ha fáradt, de ennyire...? Nobunak meg fogalma sem volt róla, hogy merre van. Szerinted... ennek lehet köze a tegnapi vitájukhoz? - nézett fel aggódva. Észre se véve mit csinál nekiállt elmosni a mosogatóba pakolt tányérokat. Mindenképp le kellett kötni magát valamivel.

- Jövök - pattant fel Benawi sietve. Talán beszélgetni szeretne arról az előbbiről, vagy arról, hogy mit mondhat majd el Natsuki... Azért egy tétova pillantást Emiko felé is vetett. Na és ő? Ha ő is jönne, tőle is kérnének valami információt? Sőt... mindenképp érdekelné a pasit, hol vannak msot, igaz? Ki kell találni valamit, mit mondhatna Natsuki, mert ennek a csapatnak még a létezéséről se kéne információt kiszivárogtatni. Kell valami jó mese...

- Könnyen meglehet - felelte Eizan, miközben lopva belekóstolt a kajába. Hmm... nem is rossz! - És emlékezz csak, reggel is olyan furcsa volt, mikor ránk nyitott. Talán történt valami, és lehet, hogy emiatt... kerüli Nobut? Nem tudom, csak egy feltételezés, de így egyre valószínűbbnek tűnik, ha továbbgondolom. Tegnap összevesztek, ez tény. Mi van, ha utána sem tudtak kibékülni, még jobban összevesztek, a dolgok elég rosszul sültek el, bármi is történt és Nami most... menekül? Bár lehet, hogy csak én gondolok bele túl sokat.

- Vajon azt is tudni akarja majd, hogy csináltuk? - kérdezte Tatsuya. - Hogy hogy jutottunk ki? Nem értem, miért nem rögtön ezt kérdezte, miért ezeket a kialakuló kapcsolatokat meg hasonlókat...
- Jogos - bólintott Haruka. - Ez a pasi... Idegesít, hogy nem látom át a szándékait.
- Engem is. De ajánlom neki, hogy ne akarjon átverni minket...

Natsuki megrovó pillantást vetett Eizanra. Kérdés nélkül beleenni más kajájába? Na mindegy, inkább most nem firtatja...
- Lehet... - mondta elgondolkozva, s felidézte magában Nami arckifejezését, ahogy rájuk nyitott. - Vagy... elég sápadt volt, és Midori is azt mondta, hogy nincs jól... és meg is sérült - az ajkába harapott. Igen, miattam... -, lehet, hogy... lehet hogy tényleg rosszul van... - aggódva nézett fel. Aztán határozottan bólintott magának. - Na jó, nem találgatok. Megkérdem Midorit, merre van, és beszélek vele... És ha tényleg nincs jól, akkor beszélek Emikoval, hogy hívja ide megint az orvost. Azt sem tudom még, hogy először mit mondott neki! Nami végig csak Nobu miatt aggódott, de lehet, hogy ő sincs épp fényes állapotban... Ccc... Hihetetlen, hogy itt senki se vigyáz magára...

Eizan elkapta a lány pillantását és sietve ellépett az edény mellől. Úgysem akart nagyon belemászni, csak megkóstolta. Itt ez a finom illat előtte, még jó, hogy beleeszik!
- Ohh, még nekem is össze kell foglalnom a történteket... - térítette vissza gondolatait jelenlegi egyik legnagyobb kérdésükre. - De mondd csak... mennyit akarsz neki elmondani rólunk? Nem lesz ebből bajod...?

Kenta elgondolkodva hallgatta Tatsuyáék beszélgetését.
- Végülis... nekünk az az érdekünk, hogy ne a kijutásról kelljen beszélnünk. Ha ezt kérte, hát megkapja ezt. Szívesen mesélek én neki arról - vagyis Natsuki keresztül -, hogy hogy találkoztunk össze Midorival, meg Harukával, mellőzve minden lényegi információt... És egy szót se szólhat, ezt kérte... Nem igazán tudom elképzelni, hogy a kárunk származhatna belőle, ha ilyesmikről tud... - lopva Hayatére pillantott. Vagy...? Ő biztos jobban vágja, hogy lehet kijátszani valakit...

Natsuki kíváncsian pillantott Eizanra, ahogy az utolsó tányért is a szárítóba tette. Tényleg... Nem is igazán tudja, mit csinált, mielőtt találkoztak... Ezt a történet kivételesen őt is érdekelné. Amennyit a tetőn beszéltek, az alapján... nyilván ez a történet sötétebbik fele, de... akkor is érdekli...
- Rólunk? - kérdezett vissza aztán. - Hát... - félrenézett, mintha meg akarna bizonyosodni róla, hogy nem akarnak-e leesni az edények - lehet, hogy ezt az apróságot el fogom felejteni, megemlíteni...

Nami ijedten rezzent össze meghallva a lépteket, de Midori megnyugtató mosollyal fordult hátra.
- Nyugi, csak Hiroshiék azok.
- Ah, jó... - nyögte ki a lány, s a folyosó felé pillantott. Hiroshi meg Ichiro? Várjunk csak, ők még tartoznak neki... Óvatosan leengedte a füzetet. - Nobu... sehol se látod, ugye?
- Nem - rázta a fejét a másik. Nami lassan feltápászkodott.
- Akkor mindjárt jövök - mosolygott, s igyekezett magabiztosabb tartást felvenni.
- Jó - bólintott Midori. Ahogy a lány kilépett a folyosóra még halkan utánaszólt. - Miért menekülsz előle...?
Nami bizonytalanul pillantott hátra.
- Nem tudom... - felelte lassan. Vá, jajj ne, bemennek a szobájukba, jobb, ha siet utolérni őket, mielőtt szem elől téveszti melyik ajtó az. Intett Midorinak, s sietve a három fiú után eredt. Azért remélte nem fogják olyan csúnyán fogadni...

Füzet, mi? Shinji elgondolkozva dőlt hátra a matracán. Legalább lesz mibe megírnia a fogalmazását Natsuki számára. Ehh... mégis mit írhatna? "Sayuri egy gyönyörű lány volt, rohadjon meg mindenki...", "Nobu meg egy balfasz, hogy még ezt is elcseszi..." Kiváncsi lennék mit csinált... Nami nagyon ki van... Biztos, hogy ez a lány gyilkolt? Ahogy most kinéz... retteg mindentől, ilyen alkattal, hogy bírta a szigeten? Vagy csak Nobu kényszerítette mindig előre, és eddig bírta? De nem, Nobu sem az a fajta, sose volt az... Akkor ki a hibás az egészért?

Hayate lehunyt szemmel figyelte a többiek elkapott beszédfoszlányait és próbálta magában összefonni a szálakat. Pontosan ki ez a férfi és mit akar? A nevét már valahol hallotta, erre emlékezett, de hogy mikor, hol, milyen körülmények között vagy mivel kapcsolatban az mind elveszett az emlékei között. Ezzel nem jutott nagyon előbbre. És miket akar kihámozni ebből az információhalmazból? Azt jól tudta, hogy ő maga milyen esetben állna elő hasonló kéréssel. Ha mondjuk csak egy lényeges információt akarna megtudni, de ezt nem mondaná ki nyíltan, hanem beleszőné a többi közé. Utána csak szelektálnia kell. De ez esetben mi lehet a lényeg mindabból, amit el kell mondaniuk? Vagy ha mégiscsak az egész érdekli a fószert... akkor meg mi a francért?

- Értem - felelte a válaszra Eizan. Ő is valahogy így gondolta. Csak kicsit talán igazságtalan, hogy a többiekkel majd' mindent elmondatnak, ők meg pont a lényeget titkolják. De ez Natsuki érdeke, ő teljesen más helyzetben van, mint a többiek. - Akkor ha esetleg arra kerül a sor, hogy találkozunk vele, vagy valami, igyekezzek megint úgy tenni, mint mikor a többiek előtt titkolóztunk? Hát jó... Bár elviselni jóval nehezebb lesz, mint akkor, ez tény. Csak valaki el ne szólja magát...

Yuuka leült az ágy szélére és csendben meredt maga elé. Még hogy elérni a családját... Köszöni, de ő nem kér belőle, többé nem. Nem kíváncsi már az anyjára. Nem gondolta volna, hogy ilyen könnyű lesz majd megválni tőle, de néhány éve már tényleg nem tudta tisztelni, szeretni meg... lassan az az érzés is elhalványult... Szánalom, düh, tehetetlenség, ezek léptek a helyébe. És jócskán elég volt az a jó pár év, nem akar többet belőle.
Az a férfi meg miért akar ilyeneket tudni? Mindent fel kell idéznie? Mindent? A Benawis részek még hagyján, azokra örömmel gondol vissza, de Sayuri, Ichiru és a harcok... azokat jobb szerette volna mielőbb elfelejteni. Vajon Benawi mit gondol erről? Lényegében elejétől fogva együtt voltak, szinte végig ugyanazok történtek velük, úgyhogy akár meg is beszélhetik, mibe milyen részletességgel menjenek bele. De akkor is... felvázolni az eseményeket egy vadidegennek, aki soha sem értheti meg, mi is zajlik bennük, olyan abszurdnak tűnt..é