9. fejezet - Melyben már rég kinn vannak, de...

- Hayate vagyok - próbálkozott újra Hayate, de magában már szinte le is mondott a bejutásról. - De akár vissza is jöhetek később...

Tatsuya gyorsan felmérte, kik is vannak már itt. Benawiék, Kentáék, ja és persze Hiroshiék, akik úgy tűnik, az imént érkeztek. Legalábbis még nagyon azon vannak, hogy ki hova is üljön. Megint igencsak foghíjasak soraik, de majd jönnek a többiek is. Csak egy röpke pillantást engedett meg Kenta felé, mert nem akarta, hogy a fiú egyből rájöjjön mindenre. Bár már abból gondolhatja, hogy sültek el a dolgok, hogy egyedül, Haruka nélkül érkezett...

Eizan tiszta szívből szidta a sötétet, amiért az imént majdnem dobott egy gyönyörű hátast. Hogyisne, ha a pizzákkal sikerült lejutni, most is fog! Megelégedésére - és megkönnyebbülésére - végül mindketten vették az akadályt és végre ismét szilárd talajt érezhettek a lábuk alatt. Na most kéne elnyalni, az milyen szép lenne! Nem, szerencsére - és kivételesen - nem esett el.

Hayate? Szóval ők most... jóban vannak? Folytatódott a szigetes szövetség? Látta, hogy Nobu arca egy pillanatra megenyhül a hang hallatán. Nem tudta elsőre miért fáj ez annyira...
- Nem, gyere csak be! - kiabálta ki a lány, s azonnal látta, hogy Nobu örül, hogy ezt a választ továbbította. Egész más... most az arca, mint mikor... mikor az ő jelenlétét kellett viselnie. Tehát perpillanat Hayate... kedvesebb látogató számára, mint... Észre se vette, hogy ahogy nyílik az ajtó feláll.
- Akkor... mellette tudsz maradni te, legalább míg Shinji visszaér igaz? - nézett kérlelőn Hayatére. Annyira megtörtnek, sérülékenynek látszott most, érezte ő maga is. Dehát alig bírja már, hogy ne törjön ki belőle a sírás... Nem mert mozdulni míg nem kap választ. És tudta is, ha most kisétál, nagyon-nagyon sokáig nem lesz bátorsága újra visszajönni. Nobu... még csak annyit is képtelen vagyok kimondani... hogy szeretlek...

Natsuki amint biztonságban tudta magát - lenn és a fényben - gyorsított léptein. Nagy örömére a nappaliban két áldozatát is azonnal megtalálta, egyiken kevésbé, másikon inkább meglepődött, hogy drága párjaik karjaiban. Hmm, Yuuka kedves, lehet, hogy neked is hoznom kellett volna mást is ruhán kívül? Mosolyogva nézte el a párt. Benawi szinte azonnal megérezte a tekintetét, s újra pirossá vált az arca. Leeresztette a kezét, s gyorsan köszöntötte inkább a párost. Natsuki azonnal mellettük is termett.
- Most hirtelen nem is tudom nálam vagy Eizannál vannak-e a te cuccaid, de ha pár percre elszakíthatlak a kedvesedtől, átnézzük jók-e, rendben? - haradta lelkesen a lánynak. - Ugye nem vagy fáradt hozzá?
Benawi pislogva hallgatta Natsukit.
- Vettem pár csini rucit neki - intette le a fiút. - Tudod, ez az a dolog, amire azt mondjátok ti pasik, hogy nem érdekel benneteket, aztán alig bírjátok elrejteni a nyálcsorgatásotokat, ha elétek libben szívetek hölgye egy szexi szerelésben...
Benawi nagyokat pislogva nézett először a lányra, aztán Eizanra, a sorstársra. He?

Emiko igyekezett összeszedni magát és felkászálódott. Szóval a három fiú, Hayate... Shinji okés, és Benawi az ő szobájában szintén tudja. Következő...? Nobu ezek szerint nincs jól, neki most felesleges szólnia, Yuuka már tudja. Még van egy pár srác akkor, meg Nami... Hupsz, ez meg egy üres szoba. Maradt ilyen is? Akkor meg mit rinyál Shinji? Ehh...
- Halihó, kész a vacsi! - köszönt be a következőbe. Ó, két srác? Shouri meg Daisuke? Nem is tudta, hogy jóban vannak. Hű, oké, ezt is feljegyezni. Szép lassan, de tanulja az osztályt.

Kenta igyekezett nem túl feltűnően vizslatni Tatsuya arcát. Na, most mi van? Fne, hogy még legalább 20 percig nem tudja faggatni. Hát részéről gyorsan fog enni... De a fene azt se lehet, Midori megsértődik...

Hayate némi meglepetéssel vette tudomásul, hogy Nami szólt ki hozzá. Nami? Ezek szerint kibékültek? Vagy legalábbis már beszélnek. Viszont amint rápillantott Nami arcára, ismét nem tudta, hányadán is állhatnak. A lány arckifejezése semmi jót nem ígért, sőt. Ezek szerint mégsem mennek jól a dolgok.
- Igen - hagyta rá végül és lopva Nobu felé lesett. Mit mondtál neki? Itt volt az alkalom, végre itt van, akit szeretsz. Mit mondtál? Elmondtad, amit korábban nekem? - Amúgy közben Midori főzött vacsorát is, tehát az is kész van...
Kérdőn vizsgálta a lány arcát, de még mindig nem tetszett az, amit rajta látott. Mikor jönnek helyre a dolgaitok...?

Szexi szerelésben...?
Yuuka vöröslő arccal, szinte már esdeklőn nézett Natsukira. Te jó ég... ugye nem olyanokat hozott neki? Nem mert Benawira nézni, nehogy tükröződni lássa a fiú arcán a Natsuki által mondottakat. Lehet, hogy Benawi tényleg ilyesmire vágyik?
- Persze, mehetünk - szinte felpattant Benawi mellől. Most már igencsak kíváncsi volt azokra a ruhákra...

Vacsora? Mi, valaki mégiscsak főzött? Biztos megint Midori tevékenykedett. Hmm, csak egyszer főzhetne ő egy kiadósat, megmutatná ám nekik...
- Kösszentyű - kecmergett fel Daisuke. - Na erre kíváncsi leszek, megyek kritizálni.
- Ha ezen éled ki magad - vont vállat Shouri és ő is szedelőzködni kezdett. Legalább megtudja, mi van Harukával...
Nem is kellett sokat várnia, már a folyosón kiszúrta az ajtókat vizsgáló lányt. Lehet... lehet, hogy épp őt keresi? Ezt könnyen ki lehet deríteni. Hátát szokás szerint a falnak döntötte és várt. Na vajon mikor veszel észre?

- Akkor én... megyek... - nyögte ki Nami, de mégsem mozdult. Csak nézte Nobut, aki erre tüntetőleg elfordította az arcát. Nem mehet el csak így... nem... valamit... valamit muszáj...
- Nobu... - kezdte bátortalanul, de még mindig fogalma sem volt mit lehetne... - kérlek... ne legyen bajod...
A fiú erre csak megvetően felszisszent. A lány megremegett, s szinte kiviharzott a szobából. Mindenre számított, csak erre a reakcióra nem. Nobu... Mért cisnálod ezt?! Mért hiszed azt, hogy nekem bármivel is könnyebb?! Szerinted nekem nem fáj?!

- Ezt most miért? - Hayate egyre értetlenebbül nézett Nobura. - Eddig pont azt akartad, hogy szóljon hozzád, most meg úgy is tűnik, hogy törődik veled, erre... erre ez. Mi történt, Nobu? Mi változtatta meg így a véleményed?
Mivel már nagyon nem érezte biztosnak a lábait, inkább a földön keresett támaszt. Lábait kinyújtva ült le, hogy minél kevésbé nyomja a sebét.

- Oké, na ki hiányzik? - filózott magában Emiko. - Ó, Nami. Már csak ő? Ciki lenne, ha valakit elfelejtene... Fenébe, kéne egy lista, hogy hányan vannak... Ó, épp ott jön ki az egyik szobából. Hű, gyorsan elsprintelt a mosdó felé... Akkor inkább... izé... most várjon itt? Hát, nem nagyon tehet mást...

- Törődik...? - motyogta Nobu. - De meddig? Amíg azt hiszi haldoklom? Egészséges kapcsolat... Utána meg megint elhajt a picsába... Chh...
A francba, és most hirtelen hányingere is van... Csak ez hiányzott... De mégis mit kellett volna csinálnia? Jópofizzon? Vagy használja ki a helyzetet, és láncolja újra magához? Zsarolta volna meg, hogy hát Nami, ha nem tartod meg a gyereket, én se garantálhatom, hogy lesz kedvem élni... Basszus már! Ő nem ilyen! Hogy is érthetné ezt meg Hayate? Nyilván nem fogja neki kifecsegni Nami titkát.
- Már... már mindegy. Már... vége. ... Mindennek...

- Tudom-tudom - jegyezte meg Shinji a nappalin áthaladva. - Majd eszek később, ne várjatok rám!
Nem is várt válaszra, inkább továbbsietett a fürdőszoba felé. Nem igazán jutott eszébe, hogy bárki is lehetne ott - pedig hát elég sokan vannak, mért is ne -, így hát igencsak meglepte a mosdókagyló fölé görnyedő Nami látványa. Más esetben elnézést kért volna, és kimegy, de... Inkább letette a poharat az egyik tükör előtti tartóra, s megvárta, amíg a lány viszonylag összeszedi magát. Az hosszan áztatta az arcát a vízben, de azután is még mindig lihegett.
- Oké... a... jól vagy most hülye kérdés lenne... - jegyezte meg Shinji.
- Nem kellett volna benn maradnod - jegyezte meg a lány a falnak döntve hátát, s egyik kezével a hasát fogta. - Most tuti elvettem az étvágyad...
- Midori főztjéhez amúgy se volt gusztusom - jegyezte meg gúnyos hangon. - De látom a te gyomrodat is megviselte ez a gondolat...
Nami halkan ciccegett. Nevetni sok kedve nem volt. Nem amiatt, hogy rossz poén, de... Nyilván Shinji is sejti, hogy nem erről van szó.
- Kedvesebb lett veled, miután elmentem?
Nami megint csak felszusszant, de nem válaszolt.
- Pedig szeret téged... Nagyon.
- Tudom... - felelte keserűen a lány. - Én is őt.
- Igen, ezt is tudom. Épp ezért borít ki, hogy már elnézést, de mi a faszt csináltok?!
Nami keserűen felnevetett a fura megfogalmazásra. Lassan megrázta a fejét.
- Szenvedne mellettem. És én is mellette. Csak... csak vigyázz rá helyettem kérlek, most is milyen rosszul van, hogy magára hagytuk... Súlyos az a seb, szüksége van valakire... Kérlek, tudom, hogy gyűlölsz bennünket, és nincs jogom tőled semmit sem kérni, de...
- Nami, ha elhiszed, hogy ez a sebeiről szól, akkor nagyobb idióta vagy mint gondoltam - vágott közbe Shinji.
- Rád van szöksége, nem valakire!
- De én képtelen vagyok... - rázta a fejét a lány. - Képtelen... Most főleg... Nem tudnék józan döntéseket hozni, ha mellettem van... - sietve megkerülte Shinjit. - Most... ledőlök... Félretennétek nekem egy kicsit abból a vacsiból? Talán később megbírom enni...
- Biztos marad belőle... - jegyezte meg gonoszul a fiú.

Hayate némán figyelte Nobu vonásait. Mivel nem ismeri a pontos körülményeket, tényleg nem tud rendesen hozzászólni a témához. Nem mintha amúgy tudna...
- Akkor hát eldőlt... - mondta ki végül a nem túl elmés következtetést. De Nami... nem is tudja... valahogy úgy tűnt, tényleg komolyan aggódik. Valahogy nem tudja ezt hova tenni...
- Amúgy... végülis hogy vagy? - tette fel a kérdést, ami miatt végtére is idejött. Azt most felesleges lenne ecsetelni, hogy Emikótól tudta meg, aki meg Shinjitől, aki nem is tudja, honnan. A lényeg az, hogy itt van.

- Kiválóan - ironizált Nobu. - Amúgy...
Lesütötte a szemét. Elvégre csak életem nagy szerelme akarja kinyírni a még meg sem született közös gyerekünk... Soha jobban!

Haruka félrehúzódott a mellette elsuhanó Daisuke elől. Daisuke? És ott van... ott van Shouri is. Mi...? Ez a kettő... egy szobában?!
Látta, hogy Shouri is észrevette, de valahogy nem csodálkozott el rajta, mikor a fiú közönyösen lehunyta szemét és nem nézett felé. Jogos, teljesen jogos. Most neki kell lépni, Shouri már megtette, amit lehetett.
- Hali... - lépett közelebb a fiúhoz.
- Szia... - köszönt vissza jó pár pillanat elteltével Shouri. Először játszani akarta a sértődöttet, de utána eszébe jutottak Tatsuya szavai Haruka apjának állapotáról. Talán nem a most a legalkalmasabb idő a bunkóskodásra.
- Bocs, hogy nem mondtam semmit és ráadásul még el is hajtottalak - folytatta a lány. - De a mochi tényleg jól esett, köszi.
- ... egészségedre - na jó, egy minimális sértettség még belefér. Ha jól sejti, akkor úgy is...
- Döntöttem - szólalt meg újra Haruka.
Talált süllyedt - volt a gondolatválasz Shouri részéről.
- Miszerint?
- Igazából néhány kivétellel egyszer sem kételkedtem.
Bingó, ez már kimondatlan győzelem.
- Tehát? - bár már tudta a választ, mégis a lány szájából akarta hallani. És látta, hogy ezt Haruka is jól tudja.
- Úgyis tudtad, hogy melletted maradok - nézett rá rosszallóan a lány.
- Meglehet - bólintott. - Bár ahogy te is mondtad, néhány kivétellel egyszer sem kételkedtem. De az a néhány nekem épp elég volt.
- Tudom és... sajnálom. Nem akartam így kifacsarni a dolgot.
- Na igen, a végén már neked volt kellemetlen.
- Enyhén...
- Akkor most? Újra együtt és visszaköltözhetek?
- Miről beszélsz? Biztos nagyon Daisuke szívéhez nőttél, még összetörnéd a szívét, ha ott hagynád.
- Azért nem kell túlzásokba esni...
- Tényleg, hogy viseltétek el egymást?
- Ó, az egy szép történet. Mindössze el kellett hitetni vele, hogy minden úgy megy, ahogy ő akarja.
- Jellemző - csóválta a fejét Haruka, majd karon ragadta a fiút. - Gyere, amúgy is kész a vacsora.

- Nem vagy éhes? - kérdezte Hayate. - Nemrég szólt Emiko, hogy van vacsora. Lehet, hogy jót tenne.
Próbált nagy szavakban gondolkodni és valami értelmeset kitalálni, hogy kibillenthesse ebből a kedélyállapotból Nobut, de... még mindig nem volt a szavak embere. Biztos lehet ezt tanulni valahol...
Meg ez a szerelmi téma is. Ha egy kicsit közelebbinek is tűnt már számára, de még mindig olyan messze volt.

- Nem, nem vagyok - felelte halkan a fiú. Emiko? Szóval tényleg kibékültek. Ez elég gyors volt. Hát... legalább neked jól mennek a dolgaid... A párnájába fúrta a fejét. Csak menj már innen...
- Na halihó, visszajöttem... - csörtetett be Shinji. Nobu halk morgással válaszolt. Remek... nem hogy egyedül maradhatna, még többen másznak a nyakára... Miért?! Olyan nagy kérés, hogy hagyják nyugton?! - Látom kettő perc leforgása alatt sikerült elüldöznöd Namit. Most megint nagyon ki van...
- Törődj a saját dolgoddal! - dörmögte a másik. Shinji sértődötten hunyta le a szemét. Jó, nyugalom...
- Az elég nyomasztó, a te életed viszont még rendbe lehetne rakni. Ne cseszd el!
- Szart se tudsz az életemről...

Ez most megint kezd rossz irányba elmenni.
Hayate enyhén hátrébb húzódott. Vajon Shinji a sajátos stílusával ki tudja rázni Nobut ebből a kedélyállapotból? Egyelőre úgy tűnik, csak még idegesebb lett, de hátha pont ez kell ahhoz, hogy tisztábban lássa a dolgokat.
Most vagy az jön, hogy jól el lesznek küldve mindketten, vagy... vagy nem.

Natsuki egyből letelepedett Yuuka ágyára, s kiszórta a zacskó tartalmát az ágyra.
- Szóval vettem neked egy kényelmesebb sportcipőt, meg egy szandált is, de azt csak azért, mert vettem szoknyát, és ahhoz az előbbi nem áll jól... aztán... vettem egy farmert, remélem szereted az amcsis cuccokat, aztán... ezeket a felsőket... Ja meg pár fehérneműt, itt van valahol... Ööö... remélem kényelmes lesz... Ja meg találtam egy parfümöt, amiről te jutottál eszembe, szerintem tök jó illat, tessék - nyomta a lány kezébe -, remélem tetszik!

Most legalább nem hagyták egyedül a folyosón vagy éppen itt, a nappaliban...
Eizan végül Hiroshiék hármasának szomszédságában telepedett le. Az előbbi trió egyik tagja - na vajon melyik... - máris a vacsora után szimatolgatott. Ilyenkor bezzeg milyen éber...

Nobu várt egy ideig, de ahogy senki sem szólalt meg idegesen felemelte a fejét.
- Menjetek már el innen! Ki hívott benneteket, hm?!
Shinji nagyot sóhajtott.
- Menj csak - fordult tőle szokatlan mosollyal Hayatéhez. - Majd én lerendezem...
A másik fiú halk ciccegést hallatott erre. Lerendezel? Ehh...

Midori óvatosan kibontakozott Kenta öleléséből.
- Na jól van - kelt fel a kanapéről -, ha nem jönnek, hát nem jönnek, szerintem addig mi kezdjünk el enni! Kinek szedhetek először? - kérdezte, aztán Ichirora siklott a tekintete, és elmosolyodott.

Yuuka ámulva nézte a halomnyi ruhát. Mennyi új cucc... Korábban csak ritkán engedhette meg magának, hogy valami hasonlóval lepje meg magát, és most csak úgy hirtelen ennyi mindent kap, ráadásul ingyen!
- Hűűű... - nyögte ki végül. - Ez több, mint vártam...! Ennek de jó színe van... meg ennek is! És... - kicsit beleszimatolt a kapott parfümbe is - erről tényleg én jutottam eszedbe? Finom. Köszi!

Hayatében felvetült egy röpke pillanatig, hogy esetleg felajánlja a nemes cél érdekében a tantoját, de még ötletnek is túl erős lett volna, ezért nagyon-nagyon sürgősen elvetette. Még valami csúnya történne itt. Nem mintha így lenne garancia rá, hogy nem fog, de legalább minimálisan csökkent a lehetősége. És Shinji mosolyában is volt valami...
- Hát... jó... - küzdötte talpra magát. - Én most úgysem sokat tudok itt tenni. Azért csak kíméletesen...

Ichiro enyhén elvörösödött Midori pillantására, és kicsit Hiroshi önelégült vigyora is zavarta, de végül bólintott. A szent cél mindenek - na jó, majdnem mindenek... - felett!
- Megköszönném - vetette egyik legmegnyerőbb mosolyát a lányra.
Hiroshi szemei enyhén elkerekedtek. Jé... ilyen is van még neki...?

Natsuki elégedetten dőlt hátra a falnak, s figyelte ahogy a másik lány új szerzeményeit vizslatja. Remélte őszintén tetszenek neki, nem csak neki akar örömet okozni.
- Reméljük Benawinak is tetszeni fog! Bár a te alkatoddal nehéz nem csinosnak lenni.

Midorinak jól esett, hogy valaki ilyen őszintén lelkes a főztjével kapcsolatban, úgyhogy jól teleszedte a tányért, mielőtt Ichiro kezébe nyomta. Ha már ezt a társaságot nézte ki, folytatta is itt és szedett Kazushigének majd Hiroshinak is. Közben Emiko is visszaérkezett.
- Szóltam mindenkinek, de úgy tűnik, megint nem leszünk teljes létszámban - csóválta a fejét.
Midori egy pillanatra megállt a szedéssel és körbenézett.
- Nami, Nobu? Shinji?! Csak nem megint...
- Nobu állítólag nincs jól, és Nami se volt jó színben... - rázta a fejét Emiko. - Nem tudom... Nem nagyon folytam bele. De azért későbbre tegyünk nekik félre.
Midori bólintott, de közben gondolatai nagyon máshol jártak. Jajj Nami, ha igazak a feltételezéseink... enned kéne... Meg amúgyis!

Yuuka kislányos öröme és lelkesedése tényleg valódi volt. Mosolyogva szemlélte a ruhadarabokat, mikor meghallotta Natsuki megjegyzését. Természetesen szokásához híven szinte rögtön elvörösödött.
- Azért te sem panaszkodhatsz... - próbálta leplezni zavarát és inkább maga elé próbálta a farmert. Hmm, jónak tűnik.

Shinji megvárta míg Hayate léptei elhalkulnak, aztán Nobu mellé lépett. Nem finomkodott, nem is kérdezett semmit, nem volt szüksége újabb vitákra. Megragadta a karját, s talpra rántotta a fiút. Az méltatlanul és fájdalmasan sziszegve rándult össze.
- Mi a... Látom, szó szerint értetted az elintézést...
- Nem, azt te értetted úgy. Most velem jössz! - húzta maga után. Más választása nem lévén, az igyekezett követni, de lábai mégannyira se bírták el, mint eddig, és szédült is...
- Mi a francot akarsz? - préselte ki magából. Most tényleg kicsinálja, vagy mi van? Nem mintha zavarná, csak... Nem túl következetes... Shinji azonban nem válaszolt.

Tatsuyának nem volt nehéz kiszúrnia, mikor Harukáék beléptek a szobába. O-ó... Most jól lebukott Kenta előtt... Bár mindegy, úgysem állt szándékában hazudni. Így legalább barátja is megkapta a választ ki nem mondott kérdésére.
Azt hitte, hogy Haruka megint kerüli majd még a tekintetét is, nemhogy a közelségét, de meglepetésére a lány a szomszédos kanapéhoz vezette Shourit. Ezek szerint már nem menekül. Ettől valahogy megkönnyebbült, de azzal egy időben mégiscsak nehéz volt a szíve. Hiába, kell még egy kis idő, hogy helyrejöjjön.

- Igen, tudom - vetette oldalra a fejét Natsuki. - Még szerénységre sincs szükségem, hogy még bájosabbá tegyen. Nem is állna jól nekem. Akármennyit is változtam, vagy igyekszem változni... Történt itt valami érdekes, míg elvoltunk? Mármint nem úgy el... - magyarázta gyorsan. - Csak... el... szóval nem itt.

Kenta vetett egy tétova pillantást Tatsuya felé. Auff... ez... rossz hír... Inkább visszafordult Midori felé, mert érezte, hogy ha Harukáék felé nézne, nem tudná elfojtani a gyűlölködő pillantásait. Szórakozik Tatsuyával, aztán hirtelen megint úgy csinál, mint eddig? Mintha semmi nem történt volna. Micsoda pofátlan kis... Ezen a ponton változott meg gyökeresen a véleménye Harukáról. Meglepetésére azonban Midori arcán megkönnyebbülést látott. Mi a...?! Te nem érzed undorítónak, amit csinál?! Persze, barátok vagytok, de Tatsyával is! Azért kéne, hogy legyen realitásérzéked... A francba... Haruka és Tatsuya jó ideig tabutémának kell, hogy legyen, ha nem akar komoly összetűzésbe kerülni a barátnőjével...

- Igazából nem tudom - hajtotta le a fejét Yuuka. - Lényegében egész végig ágyban voltam és ha történt is valami, abból kimaradtam. Szóval ilyen téren jelenleg használhatatlan vagyok... De most, hogy így mondod, én is kíváncsi vagyok. Össz-vissz... annyit tudok, hogy... Emiko már tudja Hayatét. Kicsit ki is bukott... De nem tudom, most hogy állnak a dolgok, és rákérdezni sem merek.

Ichiro örömmel ízlelgette a vacsorát. Nem is rossz, hmm. Felnézve Daisuke arcán viszont mintha némi kételkedést látott volna. Hát ez van, öcsém. Ha nem ízlik, ne edd. Szerintem jó.
Jó pár ember kezében ott volt már a tányér, mikor Hayate is felbukkant a helyiségben. Megfeszítette arcizmait, míg leküzdötte az egyik fotelig vezető végtelennek tetsző távot. Pedig az előbb csak úgy vitte a lába, mikor Nobuhoz kellett mennie. Ezzel kezdeni kéne valamit...

Natsuki halkan felszisszent.
- Uff, az, az nem túl jó... Furcsa, épp most találgattuk Eizannal, mi lenne, ha Emiko megtudná, mert mielőtt elindultunk együtt láttuk őket. De... ezekszerint nem dobta ki, igaz? Nagy balhé volt?

Midorinak szerencsére nem tűnt föl Daisuke kritikus hozzáállása, úgyhogy ő maga jó étvággyal evett. Nem volt egy sokcsillagos vacsora, de elégedett volt, hogy már többedik alkalommal ő főz a csapatra. Így végülis hasznukra lehet. És jól is csinálja, na! Emikora lesett, és úgy tűnt neki is ízlik, vagy legalábbis nincs vele baja. A lány észrevette a másik tekintetét, és kedvesen elmosolyodott. Ez az! ...és Emiko szintén tud főzni, úgyhogy...

- Eléggé... - bólintott a történtekre visszagondolva Yuuka. - De utána egy kicsit aludt rá és átgondolta a dolgokat. Mikor az előbb jött szólni, hogy vacsora, már teljesen más színben volt. Szerintem sikerült rendezniük a dolgokat. És szerintem Hayate is itt van még, bár az elején tényleg felmerült benne, hogy elküldi.

Hayate szokás szerint megvárta, hogy a többiek szedjenek, majd ő is tányérért nyúlt. Hmm, megint hiányoznak páran. Lesz egy olyan összeülésük is, mikor teljes létszámban itt van mindenki? Külföldön talán még ennyien sem lesznek egy-egy ebéd vagy vacsora során, ha szétszélednek. De feltétlenül szét kell széledniük...?
Végigfuttatva a tekintetét a többieken persze Emikot is észrevette. Azt is jó lenne már átlátni, hogy vele hányadán állnak a dolgok...

Natsuki komolyan bólintott.
- Akkor menjünk mi is vissza enni - javasolta. - Leglalább felmérhetem a terepet a saját szememmel.

- Rendben - egyezett bele hamar Yuuka. - És tényleg köszi! Első ránézésre mindegyik jó méretben, tehát biztos nem lesz gond velük. Áhh, holnap végre tiszta ruhában lehetek!

A mosdóban Nobu meglepetten meredt a kezébe nyomott pohárra.
- Meg akarsz mérgezni? - pislogott rá.
- Teljesen felesleges - felelte hidegen Shinji. - Te már megtetted.
A másik elkerekedett szemekkel nézett fel rá. MI?! Honnan...?
- Nézd, én nem kérdezem meg, miért tetted, te nem tiltakozol. Kvittek vagyunk. Idd meg!
- Figyelj - rázta a fejét Nobu -, ez...
- Idd meg, vagy én nyomom le a torkodon, és abban nem lesz köszönet!

Nami remegve menekült a takaró alá. Miért... miért bonyolódnak csak egyre jobban a dolgok? Azt akarja, hogy boldog lehessen, mindketten azok lehessenek, mért lesz minden csak rosszabb? És még csak nem is mondhatom, hogy nincs igaza, azok után, amiket a fejéhez vágtam... De... akkoris... tudnom kell mi baja, tudnom kell, hogy rendbe jön! Annyira félek, ilyenkor annyira...

- Ki vele... - Ichiro összevont szemekkel lesett Hiroshira. - Miért nézel olyan sunyin? Biztos meg akarsz merényelni...
- Én? Hová gondolsz... - próbálta elfojtani vigyorát Hiroshi. Egy darabig ment is.
- Remek, most még rád is figyelnem kell - rázta a fejét Ichiro, de figyelmét nem kerülte el Hiroshi és Kazu gyors egymásra pillantása. - Ne már... Mindketten? Basszus, hogy aludjak ezzel a tudattal?
- Nem kell félni - bólogatott Hiroshi. - Csak nyugodtan hajtsd álomra a fejed.
- Azt hiszem, ma a wc-n alszom...

Midori - Kenta nagy meglepetésére - alighogy befejezte az evést, már fel is pattant.
- Na jó, én főztem, a mosogatást már intézze el más - jelentette be. - Én lefekszem aludni, jó éjt!
Kenta kérlelő tekintettel nézett rá.
- Szóval tényleg magamra hagysz?
Midori elnézően elmosolyodott.
- Te is hallottad, Nami nincs jól, szüksége van rám. Ne légy ilyen önző!
A fiú lesütötte a szemét.
- Hát persze... Akkor jó éjt... - dörmögte, s nem is nézett a lányra, ahogy az elsietett. Önző, mi? Hát persze... Rettentően... Mint mindig...

Tatsuya vigasztalón nézett barátjára. Ezek szerint mégis igényt tartasz a szobámra, igaz? A két hoppon maradt udvarló... De a te hoppon maradásod legalább záros határidőn belül véget ér. Vajon ha kialszom magam, az használ? De tényleg, úgy igazán pihenni.... Jó lenne már gondtalanul aludni.
Ami pedig a mosogatást illeti... Nem túl hihető, hogy allergiás a vízre, igaz...?

Natsuki meglepetten nézett körbe, he Midori máris meglógott? Szép... Még oda se adta a cuccait. Na sebaj, majd beviszi a szobájába, és akkor egyszerre Namit is letudja. Eizant kereste a tekintetével, s sietve mellé sétált.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én már jól laktam. Beszaladok Namiékhoz a cuccaikkal, majd jövök - mosolygott rá, s nekiállt keresgélni a zsacskók között. Ugyanazzal a körrel bedobja a sajátját is a szobájukba...

- Okké... - biccentett Eizan a tányérja fölül. Ő sem nagyon volt már éhes, de azért szedett valamennyit, nehogy csúnyán nézzen rá Midori. De most, hogy a lány elment, talán nem is olyan vészes, hogy nem tudja befejezni. Némi megkönnyebbüléssel dőlt hátra. Nem rossz, de tényleg teli van.

Yuuka közben visszaült Eizan mellé és csodálkozva nézett Natsuki után. Ennyit a terepfelmérésről... Vagy olyan gyors a felfogóképessége, hogy máris mindent tud...? Húú... Ez ijesztő, ha tényleg így van... Azért gondolta, hogy nem pont így mennek a dolgok. Mindegy, ő azért megnézi magának ezt a kettőt, persze csak feltűnésmentesen. Hmm... mindkettő egyben van... talán tényleg nem olyan súlyos...