9. fejezet - Melyben már rég kinn vannak, de...

- Na és a csapatokban menést, hogy tervezzük? Szokásos telefonos kapcsolat? Meg mekkora csoportokat akarunk? Natsuki gondolom mindenképp megy a pasashoz... A többiek hol várjanak addig?
Natsuki széttárta a kezét.
- Hát én is ezt kérdeztem... Passz...

Eizan felszisszent. Natsuki megy a pasashoz, mi? Ehh... Na igen, de tény, hogy így van. Tény, hogy odamegy, de... most már ők is mennek, nem? Remek, akkor külön kell rá vigyáznia, hogy ne meredjen rá túl dühösen. Bár ha csak kijátssza őket, akkor már minden okuk meglesz rá, nem lesz túl feltűnő.
- Esetleg több telefont is átbuherálhatunk, ha ezen múlik - szólalt meg Tatsuya.
- Emikoval és Natsukival együtt 18 fő, igaz? - gondolkodott hangosan Hayate. - Szerintem nyugodtan vehetünk egyenlő számú csapatokat. Így egyből adja magát a hat, az talán még nem annyira feltűnő, de még akár oszolhatunk tovább is. És hol is lesz pontosan a találkozó?

- Nekem jó - felelte Natsuki. - Akkor a többiek valahol a városban lesznek, ahova viszi a kedvük? - vetette fel. - Nami, te velem jössz, ugye?
- Hm? - nézett fel meglepetten a lány. - Ó, ja, lehet...
- És ki lesz a másik négy? - nézett körbe Natsuki.

- Én szeretnék az egyik lenni - nézett párjára Eizan. - Remélem, nem gond. Nem fogok bajt okozni, ígérem.
Reménykedve nézett Natsukira. Miért csak Namit hívtad? Félsz, hogy veszélyeztetném a tervet? Nem fogom... legalábbis igyekszem visszafogni magam. Ez a pasi... nem tehetek róla, de már azóta nem szimpatikus, hogy először hallottam róla.

Látszott Natsukin, hogy vívódik.
- Tartottam tőle, hogy velem akarsz jönni - mondta halkan. Még így is, hogy már többször is elengedte egyedül. Igyekezett nem gondterhelt arccal visszatérni, hogy ne aggódjon. Mégis félti? Még mindig? - Hát jól van... - egyezett bele aztán, nincs nagyon más választása... - gyere...

- Köszönöm - bólintott Eizan, és ha csak hajszálnyival is, de megkönnyebbült. Mellette lesz. Végre engedi, hogy mellette legyen! Vigyázni fog rá, igen. Legalábbis minden erejéből megpróbálja majd megóvni őt, ha bármi veszély is közeledne.
Hayate közben magában őrlődött. Szeretett volna ő is az első körben lenni, tényleg. Jó, lehet, hogy még nem ugrálhat nagyon, de felvetni felvetheti, legfeljebb lehurrogják. Csak elsőkörben szeretné látni annak az illetőnek a reakcióit. Több dologra kíváncsi volt vele kapcsolatban és ez most megfelelő pillanatnak ígérkezett.
- Én is veletek tartanék - szólalt meg, és várta a reakciókat.

- Jó ötlet - bólintott Natsuki. - Ha valami nincs rendben, azt hiszem neked van elgtöbb esélyed észrevenni.
Megkönnyebbül, hogy Hayate magától ajánlotta fel, nem igazán tudta még, hogy kérje meg rá. - Akkor még két fő.
Nobu, mint akit nem érdekel az egész, nyúlt a poharáért, hogy töltsön még egy kis narancslevet. Igazából ő is szeretett volna mihamarabb találkozni a fazonnal, de hát, ha Nami is megy... Úgy nézne ki, mintha csak miatta akarna menni. És megígérte, hogy nem fog ilyet csinálni. Meg amúgy is harcképes emberek kellenek oda, ha balul sülnének el a dolgok... Ő meg... Hát... még nem az... Azért az megnyugtatta, hogy rövidebb távokat már megtudott tenni a mankója nélkül, de... még mindig pokolian fájt, ha ránehézkedett. Reménykedhet benne, hogy valaha is fog tudni járni rendesen?

- Jé, szia Natsuki! - jelent meg Kenta is. - Máris visszajöttél? Lemaradtam valamiről? - érdeklődött.
- Á semmiről drága, - legyintett Midori - holnap utazunk, épp csoportbeosztás tartunk, semmi érdekes.
Kenta összehúzta a szeét a lány csípős szavaira, aztán leült mellé. Jobb szó nélkül hagyni...
- Oké, igyekszem felvenni a fonalat.

- Én még szívesen csatlakozok az első csapathoz - vetette fel Hiroshi.
- Tessék? - fordult felé rögtön Ichiro. - Akkor már én is!
- Á-á - rázta a fejét Hiroshi. - Nem, te majd egy másik csoportban leszel Kazuval, már ha ő sem bánja, hogy el kell viselnie téged. Most nincs szükségünk arra, hogy bealudj.
- Tudod, hogy azért valamennyire tudom kontrollálni magam - vonta össze a szemét Ichiro.
- Ja, nagyon minimálisan. És mivel korábban összeszámoltuk és végső soron neked volt több sebed, ha csak nagyon minimálisan is, de így neked kell többet pihenni és te maradsz hátrébb.
- Utálom, hogy valahogy mindig a saját javadra fordítod a dolgokat.
- Én nem. Sőt, kifejezetten élvezem.

- Akkor az utolsó szabad helyre lecsapok én - szólalat meg végre Emiko is. - Az egyes szám a kedvencem, ki nem hagynám, hogy abban a csapatban legyek - mosolygott. Erre Natsuki is halványan elmosolyodott és bólintott.
- Akkor a másik két csapatot osszátok fel valahogy egymás közt, én nekiállok pakolászni, asszem eltart egy ideig, míg rá tudom szánni magam, miket hagyjak hátra... - sóhajtott.
- Kellett ennyit vásárolgatni - csóválta a fejét Shinji. - Mégis minek három cipő egy hétre?
- Törődj a saját dolgoddal! - nézett rá megrovóan Natsuki, s sértődötten kelt fel a kanapéról.

- Engem csak úgy rakjatok be valahova - állt fel Daisuke is, mikor befejezte üdítőjét. Most már úgysem nagyon történik semmi érdekes, ő is elkezdhet összepakolni. Legalábbis jól kereket oldhat összepakolás címszó alatt. Még azt sem bánja, ha Shourival kell egy csapatban lennie. Legfeljebb tovább húzhatja a srác idegeit. Kíváncsi volt, meddig tudja még hergelni. Egyszer majd nála is elszakad a cérna, és akkor vége... Ám addig is szeretné kiélvezni a dolgokat. Hmm... de Shinjivel talán mégsem szeretne egy csapatban lenni. Mindegy, most már nem módosít. Ha rosszul alakulnak a dolgok, úgyis kifejezi majd nemtetszését.

- Na, ha már mindenki pakol, megyek én is, úgyis olyaaan messze van a szobám, ideje elindulni, hátha még ma odaérek... - mondta Nami furcsamód Kentára nézve.
- Szerinted mire céloz? - pislogott a fiú ártatlanul Midorira, ahogy a másik lány eltűnt a látóhatárból.
- Szerintem arra, hogy szép szóval élve is kitetted a szobámból...
- A szobánkból - helyesbített a fiú. Midori nagyot sóhajtott.
- De így egyedül van szegény...
Kenta megrántotta a vállát, jelezve, hogy ez még mindig nem érdekli túlzottan. Inkább egy-két szemrehányó pillantást visel el Midoritól, minthogy nélküle kelljen töltenie az éjszakákat. Nem mintha Tatsu rossz társaság lett volna, de...

Yuuka kérdőn nézett Benawira.
- Szerinted kikkel menjünk? - kérdezte.
Gondolta, hogy a fiú nem szívesen tévesztené szem elől Emikot, de a lány gyorsabb volt és talán pont ezért kéredzkedett be utolsónak az egyes csoportba. Tényleg szándékosan várta ki...?
Viszont azt is sejtette, hogy Benawi nem szívesen lenne Shinjivel vagy Nobuval egy csoportban. Kíváncsi volt, hogy a maradék társaik közül kikhez húzna inkább. Vagy mindegy, csak az a lényeg, hogy kikkel nem akar együtt lenni?

- Hát Natsu és Emiko jól elhúztak - csóválta a fejét. - Igazából nekem mindegy innentől. Ha van valaki, akivel szeretnél lenni...
Igazából őt sokkal jobban agasztotta, hogy látszólag egy cseppet sem zavarta Emikot, hogy Hayatéval van egy csapatban, sőt! Egész héten nem zavarta, hogy itt van Hayate, mint aki totál elfelejtette, ki is a srác... Most komolyan... Legalább lenne vele egy kicsit bunkó, vagy... vagy... akármi... Még mindig nem tudta félretenni rosszalló pillantásait, ha Emiko ételt szedett a fiúnak, vagy megkínálta egy kis édességgel, vagy egyáltalán, ha szóbaállt vele...

- Hmm... - fontolgatta a lehetőségeket Yuuka. Most hogy így Benawi rákérdezett, rá kellett jönnie, hogy a válaszadás sokkal nehezebb, mint amilyennek tűnik. Mert tényleg... Natsukin kívül nem nagyon van tényleg jóban senkivel - már ha Benawit nem számítjuk - esetleg még ő is inkább Emikohoz húzott volna. - Igazából... nem, nem igazán van olyan... - ismerte be. - De furcsa... eddig bele sem gondoltam ebbe...

- Hát... - vakargatta a fejét Benawi. - Talán nem vagyunk elég nyitottak.
De valahogy nem is érzett igényt magában, hogy... fene tudja... Nagyon hiányzott neki Ichiru... Talán pont ezért nem volt képes még nyitni "új" emberek felé. Meg ahogy már korábban is beszélték: mindenki el van a saját kis köreiben. Shinjivel, Nobuval, Namival vagy Hayaével amúgy sem fog nagyon barátkozni. És Shouri jelleméért sem volt nagyon oda, pár kivételes esettől eltekintve. Bár korábban Tatsuyával még egész jól elvoltak, na jó, csak ha a tanulókörről van szó, barátok sose voltak.

Nobu egy ideig filózott, hogy ő is visszameneküljön-e a szobájába, aztán meggondolta magát, és átült Hayate mellé.
- Szóval első csoport - kezdeményezett beszélgetést. - Kicsit irigyellek, hogy be tudod vállalni. Én is szívesen mentem volna.

- Lehet... - bólintott lassan Yuuka. - Ha az olyan egyszerű lenne... Nem is tudom... A lányokkal még inkább el tudom képzelni, hogy szót értek, de a fiúk... Tőled eltekintve nem nagyon tudom elképzelni, hogy szóba jöhetnek. Annyira... különbözik a személyiségük az enyémtől. Mármint tény, hogy különbözik, de érted...


- Meglepődtem, hogy belementek - felelte Hayate. - Gondolom azért még ők is látják, hogy enyhén nem lennék hasznukra, ha rosszul sülnek el a dolgok és harcra kerülne a sor. Talán csak a helyzetfelismerésem miatt mondott igent Natsuki.
Szívesen mondta volna, hogy majd erőmtől függően vigyázok rá helyetted is, de nem mondta ki hangosan. Sejtette, hogy Nobu és Nami szakítása mögött sokkal több rejlik, mint az kívülről látszik, de még egyszer sem merte firtatni a kérdést. Nobu most már rendesen szóba állt vele újra, és nem akarta ezt elrontani.

Nobu elgondolkodva nézett maga elé.
- Mit gondolsz...? Persze így látatlanban még nehéz megbecsülni - tette hozzá gyorsan -, de azért mégis, te értesz az ilyesmihez... Natsuki elbeszélése alapján... és a helyezet miatt... mennyire tartod esélyesnek, hogy csapda?
"Mennyire kell féltenelek benneteket?"

- Hmm, igen, azt hiszem értem. Bár talán Hiroshiék társasága jót tenne nekünk, nem gondolod? Kissé komolytalanok hozzánk képest, de szeretnék én is kicsit olyan 'idióta' lenni, mint ők, amíg még lehet... Meglepett, hogy most nem együtt lesznek, ráadásul Hiroshi az első csapatban megy... Miért választott így vajon? Én semmiképp sem mentem volna. Miattad se, mert melletted akarok lenni, és veszélybe sodorni sem akarlak, de... amúgy se. Még ha szeretnék Natsukira is vigyázni... Valahogy ez... Nem az én terepem. Ha harcra kerül a sor, mit tudnék tenni?

- Talán hajdani szakmai ártalom miatt, de nem tudom félretenni a gondolatot, hogy az - bólintott Hayate. - Azért is jelentkeztem ide. Ha fel akar dobni minket, vajon miért várt több, mint egy hetet? Hmm... talán azért, hogy egy helyre tereljen minket, mert eddig csak Natsukival találkozott. Ilyen szempontból iszonyat gyanús az egész. Másrészről... ha nem terel minket egy helyre, hogyan másként lehetne elérni, hogy kijuttasson? Ajánlom neki, hogy semmi köcsögséget ne forgasson a fejében...

- Igen, velük talán jól ellennénk - bólogatott belegyezőn Yuuka. - Azok alapján a foszlányok alapján, amik eljutottak hozzám, úgy hallottam, próbálnak mindenkit helyrepofozni kedélyügyileg még akkor is, ha rosszul alakulnak a dolgok. És úgy tűnik, Kazushige is jól beilleszkedett közéjük, az utóbbi napokban már ő is gyártja a hasonló poénokat... Rendben - mosolyodott el. - Akkor szóljunk nekik, mielőtt valaki más lecsapna rájuk. Talán a Hiroshi nélkül is adott lesz a hangulat.


Nem messze tőlük Ichiro is Benawihoz hasonlóképpen gondolkodott. Na de ezt most miért? Önszántából különválni... Hát normális ez? Hát nem. Bár... így könnyűszerrel megtörheti és kivallathatja Kazut az utóbbi egy hét rejtélyeiről. Gondolatban mohón összedörgölte a kezeit. Nyehhehhe, most jól lebuktok, le bizony! Hiroshi meg csak vigyáz magára.... Igaz?

- Hát én is - szorította ökölbe a kezét Nobu. - Nem azért mentünk át mindezeken, hogy végül mind kinyiffanjunk, a francba is... Megfogadtam, hogy kijuttatom innen élve... - tette hozzá halkabban. - És ez nem csak a szigetre értettem, nem számít, hogy... hogy... nem vagyunk együtt, attól még... meg akarom védeni... Ahogy tudom. Csakhogy... nem tudom, semmit sem tehetek érte... A francba is... Ilyenkor nagyon tudom gyűlölni Shinjit... Tudom, én kezdtem, de... borzasztó érzés, hogy nem tehetek semmit...
Lopva Shinji felé pillantott, aki még mindig Emikoval társalgott. Na szép. Mostanában elég sokat látja a lánnyal. Udvarol neki, vagy mi? Mintha valami olyasmit mondott volna, hogy mindkettejüknek hagyniuk kéne msot a nőket... Sejthető volt, hogy Shinji nem bírja tartani. Ráadásul ezzel bosszanthatja Benawit is, kellemes szórakozás, mi? Uff, ráadásul...
Észbekapott, és visszafordult Hayatéhez, de sejtette, hogy a fiú követte a tekintetét. Vajon... zavarja? Egyszer már megemlítette, hogy akkor már inkább Shinji, mint ő, ha Emikoról van szó. Most akkor... tetszik neki a lány? Hát... nem úgy tűnik, hogy sokat tenne ez ügyben...

- Akkor beszéljünk velük - mosolygott Benawi a lányra és Ichiroék mellé sétált. - Hahó, épp azon agyaltunk Yuukával, hogy alakítsuk ki a másik két csapatot. Nem tudom, nektek van-e már ötletetek, de mi arra gondoltunk, ha nem probléma, hozzátok csapódnánk.

Ismét magán érezve Nobu tekintetét Hayate elfordította fejét Emikoék párosától. A végén mégiscsak neki lesz igaza ez ügyben? Mert ő ezt például nem tudja még megtenni. Csak úgy odamenni és gondtalanul társalogni. Valahogy... nem az ő stílusa. Még mindig nem kívánja annyira az emberi társaságot, mint mások. Jó, nem mintha adott esetekben nem érezné jól magát mások mellett, de gyanította, hogyha bezárnák a szobájába, simán ellenne egyedül is. Ha az ember egész életében egyedül volt, kicsit nehéz átszokni az új dolgokra.
- A végén még bejön a jóslatom... - mondta szomorkás mosollyal Nobunak. Mikor rájött, hogy így túlságosan felszínre kerültek az érzelmei, gyorsan megkeményítette arcvonásait.
Bár Shinji meg Emiko... olyan tekintetben összeillenek, hogy mindketten erélyesek, mindig megpróbálják elérni, amit akarnak, és nemrég mindketten elvesztettek valaki számukra fontosat. Nem tudta elképzelni, hogy saját maga hogyan illene a képbe. A magányos vadász maradjon csak magányos. Úgy illik, nem?

Ichiro egy gyors pillantást váltott Kazuval, majd elmosolyodott.
- Naná! - vágta rá. Hmm... gonosz, de talán Yuukáékat is felhasználhatná - persze tudtukon kívül - ördögi tervéhez. Meg amúgy is, olyan kis kedves párosnak tűnik, biztos jó társaság. - Ez a tahó Hiroshi szerencsére nem lesz a közelben, szóval nyitottak vagyunk minden javaslatra.
- Hé, még itt vagyok, ha nem vetted volna észre! - szólt közbe az említett tahó.
- Hupsz, tényleg? Azt hittem, már elszublimáltál. Nézzenek oda...! Mindegy, elhagyunk! Ugye, Kazu? Benawiék biztos sokkal jobb társaság.
- Marha... - csóválta a fejét Hiroshi.
Yuuka szívébe már ez a kis jelenet is vidámságot lopott. Na igen, érdekes egy páros. Kár, hogy csak a felét tudhatják majd maguk mellett. Bár Kazushigével is biztos hasonló jó társasággal gazdagodnak.

- Nem tetszik, amit látsz, igaz? - ingatta a fejét Nobu. - Mért nem teszel akkor valamit? Téged aztán tényleg nem olyannak ismertelek meg, aki nem tesz az érdekeiért. Egyébként is, bármiben fogadnék, hogy Shinji csak szórakozik. Vágd jól pofán...

- Na és te mért döntöttél úgy, hogy a legnagyob veszélybe mész? - vetette fel Benawi Hiroshihoz fordulva. - Bár, ha nem tartozik rám, persze nem kell válaszolnod, nem sértesz meg vele.

- Ez nem olyan egyszerű - sóhajtott Hayate. - Félek, hogy a múltam mindig ott lebeg majd mellettem és lecsap rám, amint alkalma adódik. Emiko is... jó, talán elfogadta és látja, hogy nem vagyok olyan, mint egy tipikus kormánypárti ember, de... akkor is látja, ki voltam. Nem akarok neki megint fájdalmat okozni - halkította le kissé a hangját. - Másrészről Benawi is elég csúnyán nézne rám. Ami meg Shinjit illeti, bármikor két vállra fektetem - mosolyodott el. - De most hiányzik nekem még az ő piti kis bosszúja is? Gyanítom, hogy amúgy is nagyban keresnek. Olyanokat tudok, amik nem lennének jól, ha "rossz kezekbe" kerülnének. Lehet, hogy búcsúzóul hagyok még az itt maradó csapatnak egy kis információhalmazt... Talán nem sok, de épp elég.

- Legyen egyelőre titok - kacsintott Hiroshi. - De megnyugodhatsz, ők ketten sem tudják itt mellettem az okaimat.
Na ettől nem lettetek sokkal okosabbak, mi? De hogy nézett volna ki, ha azt mondom, nem tudom? Hogy valami azt súgta, igen, jelentkezz. Bár már kezdenek körvonalazódni bennem az okok, hogy miért is tettem, de hogy mondhatnám el másnak, amikor még magamnak sem tudom szavakba önteni? Különben is, felesleges, hogy Ichiroék tovább aggódjanak emiatt... Ha meghallanák, ami most bennem kavarog... izé...

Nobu sok okosat akart hozzáfűzni Hayate szavaihoz, de valahogy az összes annyira lényegtelennek tűnt, miután meghallotta az utolsó mondatokat.
- Na várj! Azt mondod, hogy téged valószínűleg még jobban is keresnek mint minket? Elment az eszed, akkor minek mész pont az első csapattal?! Lehet, hogy ez neked nem elég, de szépen kiakadnék, ha meghalnál, és akárhogyis Shinjivel üti el most az idejét, gondolom, hogy Emiko is. Mellesleg Nami is kedvel, csak ugye... most miattam nem akar idejönni... Talán kicsit le kéne szállnom rólad, hogy tudjatok beszélgenti - vakargatta meg zavartan a fejét. - Na de, a lényeg! Ne kockáztasd az életed, legalábbis... jobban mint mi... Hallod?!

- Aha, értem - bólintott Benawi. Hát, számított erre a válaszra. Sebaj...

- Ha gonosz akarnék lenni, mondhatnám azt, hogy akkor is igencsak kockáztatom az életem, ha mások megfigyelőképességeire bízom magam a sajátjaim helyett. De nem tartom magam gonosznak és amúgy sem értek egyet az előző állítással - fűzte a szavait Hayate. - Csak nyugalom, azért gondoltam arra, hogy valamiképp álcázzam magam. Ha csak minimálisan is, de jobb, mint a semmi. Meg kell néznem, ki ez az ember, Nobu. Nem tudom, igazi-e a neve, amit mondott, de valami rémlik. Látnom kell, ki az. És csak remélem, hogy nem ismerős arc. Akkor gáz van.

- Úgy látom, Benawiék máris szervezkednek - lesett a beszélgetők felé Haruka. - Hmm, a végén már csak Daisukéék jutnak nekünk.
- Nekem mindegy - vont vállat kifejezéstelen arccal Shouri.
- Tényleg? - mosolygott Haruka. - Ez esetben én döntök.
Mielőtt Shouri kifejezhette volna nemtetszését, már oda is szólt Tatsuyáékhoz.
- Hé, Tatsu!
- Hmm? - fordult felé a fiú.
- Nem jöttök velünk? Akkor nektek sem kell szétoszlani.
Persze a többesszám alatt Midorit és Kentát is értette. Igen, ez már egész jó társaságnak ígérkezett, és akkor ők is öten lennének. Na majdnem, egy Shinjit vagy egy Daisukét így is bekapnak.
- Részemről mehet - szólt vissza Tatsu, majd azért kérdőn nézett Kentára. Sok lehetőségük már amúgy sem maradt, biztos ők is belemennek.

Natsuki percek alatt orbitális rumlit csinált a szobában. Igazából kupacokat akart kialakítani a legfontosabbtól a legkevésbé lényegesig, és kicsit hosszú lett a skála és valahogy még mindig túl sok esett a fontos oldalára, több, mint ami még nem súrolná a "ez meg túlélőtúrára megy?!" kategóriát. Nagyot sóhajtott. Oké... Ahogy Shinji mondta, egy cipő... Ami rajtam lesz, azt viszem, és kész... Ideáig jó. Kivágjuk a piros ruhát is, szép szép, de túl... ö... túl. Annyiszor megfogadta már, hogy Eizan mellett majd megpróbál visszafogottabban öltözködni, megváltozni, hát tessék kirakni az iylen ruhákat, és nem is vásárolni több ilyet! Azért a szexi hálóing tényleg maradhatna... Csak ezért vette... Na meg hát amúgy sincs nála más pizsama. Ájj, nem jó, nem jó, így is sok a cucc. Próbáljuk a másik oldalról megközelíteni a problémát: mire lesz szüksége? A cucc amiben megy, pénztárca iratokkal, kpval, bankkártyával, oké... az még zsebben is elfér, ha kell. Kiskabát... Oké... Hálóruha, fogkefe, fogkrém, fésű, ilyesmi, nem is foglalnak sok helyet, oké... Váltóruha... Csak egyet vigyek? Jajj ne... Na itt kezdődnek a gondok megint...

- Akkor drukkoljak, hogy tévedtél, és nem ismered? - sóhajtott fel Nobu. - A fenébe... ott akarok lenni. Ha nem is tudok tenni semmit, ott akarok... Csak ülni és várni, anélkül, hogy azt sem tudom, épp az életükért küzdenek-e a barátaim... ezt nem tudom... sose tudtam megcsinálni...

Eizan párat már csak udvariasságból is kopogott az ajtón, mielőtt benyitott. Legalább jelezte, hogy itt van.
- Hű... - nézett végig a csatatérré változott szobán. - Látom még szelektálsz. Eddig fel sem tűnt, hogy ennyi cuccod van. És mindezt egy táskába akarod bevarázsolni...?
Tanácstalanul beljebb óvakodott, közben saját cuccai felé lesett. Hát... neki nincs annyi, kicsit könnyebb lesz szelektálni...

- Na ná! - kacsintott át Midori is. - Úgyse megyek nélküled sehova - mosolygott Harukára, aztán vidáman belekarolt Kentába. - Meg nélküled se!
- Helyes - mosolygott a fiú elégedetten.

Shinji is felfigyelt a jelenetre, úgyhogy gyorsan elnézést kért Emikotól, és odasétált Nobuékhoz. Ők is épp azt tárgyalták, legalábbis Nobu épp msot vetette fel, hogy hova kéne mennie. Úgyis utálják mindenhol, úgyhogy... Bár talán Harukáék csapatában kevésbé járna rosszul... Shinji azonban keresztbehúzta a tervét.
- Nem, nem, te velem jössz, szemmel akarlak tartani. Megyünk az Ichiro-brigádba, nincs ellentmondás. Se felőled, se felőlük. Hallottátok? - kiabált át.
- De... miért? - nyögte Nobu.

- Nem mindet - igazgatta a haját zavartan Natsuki. - Mondjuk a felét - mondta miközben szépen összehajtogatott pár fehérneműt. - Csak tudnám eldönteni melyik felét... - megigazgatta a körkötőjét. Ha nem aludt, akkor mindig rajta volt. Így a legbiztonságosabb. Ha már ilyen okosan találták ki a fegyvert, jobb kihasználni.

- Érhető - bólintott együtt érzőn Hayate. - Nem könnyű döntés, az tény. Minden maradék erőmmel azon leszek, hogy győztesen hozzam ki magunkat a szituációból, ha úgy alakulnak a dolgok. Remélem, erre nem kerül majd sor, úgyhogy erősen drukkolj ám!
Közben az előbb említett álcán törte a fejét. Jó, igazából még nem is talált ki semmit... De biztos akad valami, amit magára aggathat megtévesztésül. Pl sapka. Vagy álszakáll. Ja persze, tizenöt évesek számára. Majd körbenéz és azért rá is kérdez az ittenieknél. Nem lenne jó feltűnősködnie.
Közben kissé arrébb húzódott, mikor a felbukkanó Shinji mindenki füle hallatára gyorsan közölte, melyik csapatban is lesznek. Na Nobu, ez is eldőlt. Még hogy én húzzak be Shinjinek...

- Éljen a demokrácia és a szabad választás! - öklözött a levegőbe Ichiro, majd normál hangon folytatta. - Milyen kelendőek lettünk hirtelen. Látod, Hiroshi, csak téged kellett innen elpaterolni és máris özönlenek az emberek!
- Látom - legyintett Hiroshi. - Na itt is hagylak, de hatalmas vonzáskörű mágnes, és megyek pakolni. Bár elnézve a te rendetlenségedet, neked sem ártana. Közben úgyis bealszol vagy háromszor, jó, ha holnapra végzel...

- Ha döntésképtelen vagyok, legtöbbször a vakszerencsére bízom magamat - mosolygott biztatóan Eizan. - Csak hunyd le a szemed, hunyd le nyugodtan. A biztonság kedvéért meg is pördülhetsz párszor, hogy biztos ne emlékezz rá, mi hol van. Utána amit először meglátsz, az a nyertes. Égi jel.

- Milyen demokráciáról beszélsz? - méltatlankodott Shinji. - Én olyat még soha sem láttam.
Ezen Emiko is nevetett egy jóízűt. Hát igen, ebben nagyon igazad van!

- Ööö... - pislogott a lány Eizara, aztán elfintorodott. - Kösz, de inkább eldöntöm magam... Vagy mondd meg, melyik áll nekem a legcsinosabban. A pirosnak búcsút intettem, a farmert meg az ujjatlant tuti viszem... Szóvaal térdig érő szűkített szoknya, vagy halásznadrág?

Nami gyorsan végzett a pakolással, nem volt sok cucca, rendben is tartotta őket, nem is kellett semmit sem kiraknia. Még a két fegyverével is jól elfért... Kettő, mert egy még mindig Natsunál van, a sait meg visszakövetelte Midori... Ehh... Lehetne négy is, elférne... Na mindegy... Náluk jobb helye van...
Sóhajtva dőlt végig a matracán. Mi van ha holnaptól minden kezdődik újra előről? Olyan nyugalmas volt minden itt. Viszont, ha... ha... bajba kerülnek, Nobu újra mellette lesz, nem? Vészhelyzetben... Igen, vészhelyzetben ő sem tudná többé visszafogni magát, ha újra veszélyben érezné Nobu életét, ott lenne mellette, ha... ha vissza is akarná tartani a fiú, akkor is! Most komolyan azt kívánja, hogy rosszul süljenek el a dolgok? Nem lehet ennyire önző!

- Ööö... - ezúttal Eizan maradt szó nélkül. - A nadrágban kétség kívül könnyebben tudsz mozogni, a szoknya viszont. Nos igen, abban szebbek a kisasszony lábai. Te kérdezted! Ha helyet akarsz spórolni mondjuk valami másnak, akkor legyen a szoknya. A nadrágot férfiúi szemmel viszont kényelmesebbnek ítélem. Talán mert még sosem próbáltam fel szoknyát és nem is áll szándékomban...

- Na gyere - intett Kazunak Ichiro. - Menjünk mi is hű vezérünk után, aki hogy hűségét bizonyítsa, jól hátrahagyott bennünket. Veletek meg akkor még találkozunk - szalutált egy gyorsat Benawiék felé.
- Azt hiszem, ezt vehetitek fenyegetésnek - mosolyodott el Kazu, majd Ichiro társaságában megindult Hiroshi után. Vár a pakolás, ollé...

Natsukinak hirtelen eszébe jutott valami Eizan szavairól.
- Hé! Neked... nincs sok cuccot igaz? - húzódott közelebb a fiúhoz kérlelő szemekkel. - El tudnád rakni ezt a nadrágot? És... és mondjuk akkor már ezt a kardigánt is... Többet tényleg nem kell, így már el fogok férni...

Eizan mosolyogva csóválta a fejét.
- Még meggondolom - felelte, de azért már nyúlt is az említett ruhadarabokért. - Szerencséd, hogy Yuuka felajánlotta múltkor azt a nagymosást, így most nem kell a dzsuvás cuccaimra pakolnod a tieidet. Különben is, a változatosság gyönyörködtet. Egyik nap a nadrág, másikon a szoknya...

Benawi viszonozta a mosolyt.
- Menjünk mi is pakolni? - fordult Yuukához. Igaz pakolniuk nem sokat kellett ellenben... Kibeszélni SHinji előző kedves megmozdulását... Direkt szivatja őket igaz? Ráadásul még Nobu is... Basszus...

- Mehetünk - bólintott Yuuka.
Tehát Nobuval lesznek egy csapatban... Nem valószínű, hogy Shinji ki akarja békíteni őket, ugye? Pedig érdekes gondolat lenne, csak valahogy nem nézné ki a srácból. Valahogy majd csak lesz, legrosszabb esetben majd Ichiroékhoz menekülnek.

- Ezt egy kicsit buktuk... - csóválta a fejét Benawi. - Perssze túl óvatlan voltam, sejthettem volna, hogy Shinji szokás szerintme valami szivatáson töri a fejét. És félek, még nincs vége... Bármiben fogadnék, hogy direkt valami konflikust akar. Bármit is mondd, vagy húz ki Nobuból, hogy mondjon, ne vedd a szívesdre, oké? Oda se figyelj rájuk!