10. fejezet - Mert még mindig tudunk mit írni

- De, csak gyárts nyugottan! Addig se unatkozok! - nevetett Emiko. - Tényleg, te hogy állsz testvérek terén? Így belegondolva még nem sokat tudok rólatok... Hayatéről is csak alig...

- Akkor hát köszönöm, ennyi lenne - fejezte be a rendelést Hayate. - Kiküldöd az asztalunkhoz, vagy várjam meg?
- Menj csak, majd kivisszük - felelte Hiroshi. - A többiek úgyis nagyon lesegetnek már errefelé.
- Rendben, kösz - biccentett Hayate. - És ha minden igaz, hamarosan még beszélünk.
- Úgy legyen.

- Tényleg szívesen vagyok itt - bizonygatta Ichiro. - Hiroshin amúgy sem nagyon lehet most lógni, mert vagy punnyad, vagy melózik, Kazut meg nem tudom, merre van, és a többieket sem igazán. Úgyhogy legalább neked zsibbaszthatom az agyad a hülyeségeimmel - vigyorodott el, és közben végre meg is találta a villanykapcsolót. - Huhh, de világos lett hirtelen - kapta a szemei elé a kezét. - Na tehát, mit kérsz vacsira?

Ó, ez vajon mifajta fogás lehet? Hmm... nem az első ember kér előttem belőle, úgyhogy biztos jó lehet. És egész ehetőnek is néz ki, az illata jó. Jöhet! Meg valami desszertet is néz mindjárt. Ó, is üdítő is kell! Utána már húz is vissza.
Észre sem vette, hogy felszakad belőle egy sóhajtás.
Natsuki... Most bajba kerülsz a ma este miatt? Csak mert nem akartál lebukni... Nagyon remélem, hogy nem sül majd el rosszul a dolog...

- Ó, hát... - gondolkodott el Miharu. - Jó lenne valami otthoni dolog. Vagy legalábbis valami rizses. Szétnéznél nekem, és ha találsz valami jót, akkor legyen az oké?
Hát ez nem túl pontos instrukció, de... Egyre jobban utálta ugráltatni Ichirot. Pedig már az elején ezzel fenyegette, de most... Az egész hátralévő úton tényleg itt kell majd feküdnie?

- Vettem - bólintott Ichiro. - Én meg úgyis azt eszem majd, amit először meglátok, legalábbis most kipróbálom ezt a módszert. Aztán kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle. Ja meg ma van az a gála is, vagy mi. Mi zajlik egy ilyenen? Majd mesélsz róla, ha visszajöttem? Persze csak ha nem bánod.

- Ó, nekem nincsenek testvéreim - rázta meg a fejét Yuuka. - Vagyis... elvileg van egy mostohatesóm, de még életemben nem láttam... - szomorú mosoly jelent meg az arcán. - Nagyon hosszú ideje nem hallottam már apáról, anyával éltem együtt... És vele sem volt túl felhőtlen a viszonyom. Igazából... - hirtelen elhallgatott, ahogy Hayatét látta közeledni. - Ó, már jön is vissza.

- Ó, persze, mesélhetek.

Hm, akkor ezt a beszélgetést, majd később folytatják. Bólintott egy aprót Yuuka felé, aztán mosolyogva Hayatéhez fordult.
- Na, mit találtál nekünk?

- Vigyázz, mert megjegyeztem - kacsintott egyet Ichiro, majd már el is tűnt a folyosóra. És ebben a pillanatban hatalmasat kordult a gyomra. Hupsz... Tényleg éhes...!

- Nemsokára érkeznek az italaink - ült le az asztalhoz Hayate. - És úgy néz ki, Shinji tényleg alkotott valamit... A műszak végeztével megpróbálom elkapni valahogy Hiroshit, mert most nem igazán volt alkalmunk rendesen beszélni. De kölcsönösen vannak kérdéseink egymás felé, szóval muszáj lesz valahogy szót váltanunk.

- Meghoztam a vacsit - ért vissza a szobájukba Eizan. - Végül csak ideértem, és még meleg is. Ó, ezek meg az üdítők. Le is pakolom őket.

- Remélem nem túl nagy a baj - pillantott le az asztalra gondterhelten Emiko. - Amúgy feltűnt, hogy a lány nagyon figyelt benneteket? - érdeklődött aztán. - Ha más nem is, de ő kiszúrta, hogy nagyon cseverésztek. És aggodalmasnak tűnt. Kíváncsi vagyok... Mármint... hogy mondjam... mit gondol Hiroshiról... Necces lehet, hogy ismeri Shinjit is, Hiroshit is, és Morinagát is... Mi van, ha kiszúrt valamit?

- Ó, köszönöm! - pattant fel Natsuki, megérezve a mennyei illatokat. - Szóval mégiscsak gondoltak ránk is, és valami különlegesebb van itt is? Vagy csak te találtál valami nagyon klasszat ma? Az illata legalábbis nagyon csábító...

- Ez bizony meglehet... - Hayate gyanakodva lesett vissza a pult felé. - A francba, pedig azt hittem, már nem hall minket. Kíváncsi vagyok, mennyit szűrt ki. És hogy Shinji vajon mit lépett, mert... lehet, hogy tényleg gyanakszik. Na ezért is lenne jó rendesen beszélni Hiroshival, mert nem szeretek találgatni. Bár annyira lényeges most nem hangzott el a beszélgetésünkben, szóval Hiroshi talán ki tudja magát magyarázni, ha a lány rákérdez. Legalábbis remélem, hogy van annyira talpraesett.

- Igazából még nem volt szerencsém hasonlóhoz, elég fura neve van, de egész pofásan nézett ki és az illata is jó volt - vette elő a vacsorának valót Eizan. - Ez valami gyros-tekercs szerűség, vagy mi. Még olyanokat is mondtak, hogy ez nem pita, igen, azt hiszem, ezt a szót mondta, hanem igazi görög tésztaféleség. Meg volt tálban is, de ez jobban nézett ki. Nem tudtam, mennyire lenne most kedved csípőset enni hozzá, de azért hoztam külön egy kis szószt. Remélem, tényleg ehető, és nem csak az illata jó.

Emiko lassan bólintott.
- Közben lassan idő is van, nem? Késnek az étterem nyitásával? - körbenézett, de az emberek még mindig itt csoportosulnak. - Ez fura. Nem kínos ez egy kicsit egy gálán? Csak nehogy a kedves ismerősöd is ide üljön be addig...

- Valóban - nézett az órájára Hayate. - Tényleg fura... Vagy csak ennyire nem akaródzik elindulniuk? Egyáltalán szólnak valahogy, ha kinyitottak? Lehet, hogy ennyire próbálnak kitenni magukért ma éjszaka, és a teljes tökéletességre törekednek. Közben nagyon reménykedek, hogy az utolsó jóslatod nem válik majd valóra. Mert álca így vagy úgy, de azért mégiscsak szerencsésebb lenne elkerülni az illetőt. Hiroshinak meg pláne...


Ashida, neje társaságában tényleg kedvet kapott ahhoz, hogy beüljön egy italra, ha már megvárakoztatják őket. Nem sokon múlt, hogy végül nem abba a bárba tértek be, melyben Hayatéék voltak... Az egész igazából csak egyik ismerősének volt köszönhető, aki ragaszkodott hozzá, hogy vele tartsanak, és pont az ellenkező irányba indult el. Ha Ashida tudta volna, mily remek lehetőségtől szakítják most el, nagy valószínűleg bevágta volna az illetőt a tengerbe. Vagy minimum tett volna róla, hogy csődbe menjen egy-két ügylete...

- Ez a három lesz az ismerőseidnek? - kérdezte halkan Ayumu, és Hiroshi szemébe fúrta a tekintetét. Nem volt ellenséges, vagy vádló, de volt benne valami... "nem vagyok süket" meg egy csipetnyi "erről még beszélünk".

- Ismerőseim...? - fordult oda meglepetten Hiroshi, de elég volt csak Ayumu szemeire pillantania ahhoz, hogy rájöjjön, lebukott. - Ohh... Igen, nekik...
Na ez jó kör lesz... Kérdőre kell még vonnia ma Hayatét, és Ayumu is magyarázatot vár tőle. Érdekes lesz...

Ayumu mosolyogva vitte ki az italokat - ne nem mintha, nem mosolyogna minden kedves vendégre.
- Tessék, fogyasszák egészséggel!
Igyekezett nem túl feltűnő lenni, de azért végigfuttatta a szemét hármason, hogy megjegyezze őket. Mintha... az egyik lányt már látta is volna itt a bárban. Szívesen beszélgetett volna velük, és valószínűleg teljesen feltűnésmentesen meg tudta volna ejteni, de a mai nap túl forgalmas volt.
- Ha gondolják, nézzenek még be ide a gála után is, olyan tizenegy, fél tizenkettő után már nem szokott olyan nagy tömeg lenni!

- Köszönjük! - mosolyodott el Yuuka. Kíváncsian vizslatta a kapott koktélt, de közben vetett pár pillantást Ayumura is. Tehát ez lenne az a lány...? Milyen fiatalnak tűnik! Mennyi idős lehet? Biztos csak pár évvel idősebb náluk.
- Igen, köszönjük - ismételte meg Hayate. Némi gyanakvással raktározta el magában Ayumu utolsó szavait. Ezt most vajon merő illendőségből mondta, és csak azért, mert ez a dolga, vagy... ez konkrét célzás lett volna? Érdekes... Érdekes, és egyben egy kicsit aggasztó is.

Emiko is biccentett egyet köszönésként, mielőtt Ayumu magukra hagyta volna őket. A lányok tényleg Hiroshival egy idősnek tűnik, de az a férfi nem illik a képbe. Fura. Ki lehet akkor ő? Valami segítő? De... olyasmi, mint Miharu és ő vagy...? Hmm... jobb, ha nem töpreng. Inkább majd rákérdez.

- Hmm, ez még érdekes lehet. Már csak az a kérdés, hogy milyen értelemben... - jegyezte meg Ayumu után pillantva Hayate, majd belekortyolt az italába. Jé, Hiroshi... egész jó! Na majd befogunk később is, ha már ilyen jól elsajátítottad ezt a mesterséget.
- Akkor visszajössz majd? - kérdezte Yuuka.
- Igen - bólintott a srác. - Most már pláne.

Emikot kicsit elkedvtelenítette, hogy Hayate ma is nagyon elfoglalt, de már eleget zsörtölődött ma a fiúval, főleg, hogy nem érdemelte, szóval... fel kell találnia magát valahogy?
- A segítségedre tudok lenni, ha visszajövök veled, vagy inkább baj? - érdeklődött. - Nem tudom mennyire kelthet gyanút a lányzóban... Furcsa... Szívesen beszélgetnék vele, de nem tudom, mire számítsak. Főleg ez után...
Lassan belekortyolt a koktélba.
- Szóval ezt Hiroshi csinálta?

- Hmm, ennek azért elég töményen hagymás íze van - kóstolt bele az ételbe Natsuki. - Te szerintem megbánod még ezt a választást - vigyorgott Eizanra. - Viszont isteni finom!

- Nem akarsz mesélni? - pillantott Ayumu Hiroshira, mikor volt egy szusszanásnyi kis ideje. Nem volt szép tőle ez a megjegyzés, mert egyáltalán nem volt alkalmas az este beszélgetésre. - Kik ők? Ha a barátaid, szívesen megismerném őket... Kedvesnek tűntek így elsőre... Mondtam nekik, hogy esetleg jöjjenek vissza a műszakunk vége felé, akkor már nincs akkora tömeg...
Erről hirtelen beugrott neki valami.
- Szegény Miharu-san. Ilyenkor van a legnagyobb nyüzsgés feléjük. Biztos nagyon várta ezt a napot. A főszámuk...

- Végül is... lehet róla szó - bólintott rövid gondolkodás után Hayate. - Meg amíg te mondjuk lefoglalod, én válthatnék pár szót Hiroshival, hogy mégis mennyit tud a lány. Utána... utána majd meglátjuk, mihez kezdünk. És Yuuka? Te is visszajönnél?
- Én... lehet, hogy inkább visszavonulnék a szobánkba - mosolyodott el halványan a kérdezett. És lehet... lehet, hogy Benawi is benéz az este. Biztos csalódott lenne, ha nem találná őket otthon...
- Jól van, de még meggondolhatod magad addig - felelte rá Hayate. - Ja és igen, tényleg Hiroshi csinálta őket. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar beletanul. Egész ügyes lett, és mindezt alig pár nap leforgása alatt. Ezeket látva még én is kísértést éreztem egy ilyen enyhén alkoholos csoda megkóstolására, de végül letettem róla. Talán majd máskor. Most a lehető legtisztább fejjel akarok látni.

- Egy kis hagyma nem tántoríthat el! - húzta ki magát Eizan, de rögtön fel is engedett. - Vagyis... egyelőre még ezt állítom, utána majd kiderül. Hmm... eszembe sem jutott, hogy hagyma nélkül kérjem. Na most már igazából mindegy. Viszont örülök, hogy ízlik, én is hasonlóképp gondolom.

- Ó, egy kis alkohol, és már nem tudsz koncentrálni? - érdeklődött Emiko. - Hmm, kinek a haját kell levágni, kit leitatni, hát jó... Csak ki ne fecsegjem...

Natsuki rosszindulatúan nevetett tovább.
- Most még bátor, na szép... Aztán a végén még a szobádból is ki fogsz rakni... Pont mikor ilyen nagy beteg vagyok...

- Ezt mondtad nekik...? - lepődött meg nem is kicsit Hiroshi, és majdnem rossz hozzávalót öntött az egyik készülő koktélba. Szerencsére még idejében észbe kapott. Ez nem is volt olyan rossz ötlet, akkor tényleg jobban tudnának beszélni, de... akkor el is kell mondania Ayumut. És lehet, hogy valamilyen szinten a lány is be akar kapcsolódni a beszélgetésbe. Hisz épp az imént célzott rá, hogy szívesen megismerné őket.
- Nos... igen, ők hárman... vagyis igazából ketten ugyanonnan jöttek, ahonnan én - felelte. - A harmadik illető kicsivel később csatlakozott, de nagyon sokat köszönhetünk neki azért, hogy még életben vagyunk. És mikor úgy döntött, velünk jön, tiszteletben tartottuk a kérését. De ezek szerint tényleg visszajönnek majd. Az jó...
Befejezte a koktélt, és végül még a díszítés is egész jónak bizonyult. Nem is rossz.
- Tényleg... kíváncsi vagyok, mikorra épül fel teljesen... - szólalt meg Miharura célozva. - De most tényleg nem lehet neki a legjobb. Viszont legalább Ichiro vele van, vagyis ahogy hallottam, elég sokat van mellette. Talán neki sikerül egy kicsit felvidítania. De le merem fogadni, hogy mindebben segítségre hívott, vagy lehet, hogy csak hívni fog olyan történeteket, amelyek említéséért máskor legszívesebben szó nélkül megverném. De most talán eltekintek ettől... - sóhajtott fel.

Hupsz... egy kicsit elbambult volna...?
Ichiro enyhén megrázta a fejét, igyekezett összeszedni magát. Naa! Pedig egész sokat aludt most délután is, nem lehet fáradt. Gyerünk, kapd össze magad! Miharu már vár a vacsorájára, ami mindjárt kihűl, ha így folytatod!

- Igazából nem tudom - felelte Hayate. - Túlságosan belém nevelték, hogy küldetés előtt vagy egyéb fontos tennivalók esetén bűn alkoholhoz nyúlni. Súlyos következményekkel járt az, ha valaki lebukott. Az igazat megvallva... nem is nagyon ittam még. A fogadásokon lett volna rá esélyem, de oda meg inkább megfigyelőként vittek. Néha azért előfordult, hogy a látszat kedvéért én is kaptam egy kis bort a vacsora mellé vagy pezsgőt a tósztokhoz. De nem tudnám megmondani, mennyiben befolyásolja az ital a koncentrációs képességeimet. És talán jobb, ha nem most kezdem el kipróbálni.

- Nem tennék ilyet - rázta meg a fejét Eizan. - Se betegen, se egészségesen nem küldenélek el. És különben is... én is eszek belőle. Majd legalább együtt szenvedhetünk. Vagy esetleg fogat mosunk utána.

- Tessék? - pislogott értetlenül Ayumu. - Történéseket? Mármint, hogy kifecseg valamit rólatok, amit nem kéne? Nem ismerem a barátod, de... nem tudom, valamiért nagyon oda van Miharuért. Már az eleje óta. Furcsa... Én sose szerettem igazán. Mármint, most sajnálom, meg minden, csak... Oh, kiviszem ezeket, aztán folytatjuk...
Elsietett egy tálcával.

- Megértem - bólintott Emiko komolyra váltva. - Majd, maximum koccintunk a szobánkban annak örömére, hogy túléltük az estét!

- Hogyne, hogyne - bólogatott Natsuki. - Háromszor tíz perces után pl már alig szoktam érezni!

- Igen, ez engem is érdekelne, miért... - motyogta maga elé Hiroshi. Nővérkomplexusa van, vagy mi? Vagy más...? Na nem, azért Miharu jó pár évvel idősebb náluk, Ichiro meg nem ilyen hülye! ... Elvileg...
Ha visszajön Ayumu, azért majd megnyugtatja, hogy azok a történetek annyira nem árthatnak... legfeljebb csak a büszkeségének.

- Ez mondjuk már sokkal megfontolandóbb ötlet - bólintott Hayate. - És ráadásul még ingyen is van. Rendben, csak jussunk el odáig, és akkor szívesen koccintok veled.

- Igen, ebben sajnos van valami... - sóhajtott Eizan. - Na de most már mindegy, elkezdtük enni, és én ki nem köpöm. Aztán vagy túléljük, vagy nem.

- Hát ingyen mondjuk nincs - mondta Emiko -, de szerencsére nem sokat költöttünk eddig. Ennyi belefér, nem Yuuka? Lassan meg elnézhetünk az étterem felé. Mintha apadna a tömeg...

Natsuki teli szájjal, vidáman bólogatott. Még mindig nagyon viccesnek találta a gondolatot, hogy Eizan, hogy megszivatta magát.

Yuuka kiitta koktélja maradékát. Ez tényleg finom volt! Na majd ha kijutnak, alkalomadtán befoghatják Hiroshit, hogy keverjen néhányat. Persze csak ha nem bánja.
- Igen, szerintem is - bólintott. - Szerencsére nem vagyunk olyan nagy költekezőgépek, szóval benne vagyok. És az indulás is jó ötletnek tűnik, mert tényleg szállingóznak az emberek. - Felsóhajtott. - Huhh, akkor hát menjünk...!
Sokkal rosszabb volt így vacsorára menni, mint az elmúlt napokban. Mert most tudták, hogy valakitől tartaniuk kell. És az az illető eddig is itt volt! Bármikor észrevehette volna őket, és csak a szerencsén múlt, hogy nem így történt! Már a gondolatba is beleborzongott...

- Bocsánat, kicsit elbambultam út közben! - nyitott be az orvosiba Ichiro. - De végül csak ideértem!
Remélte, hogy Miharu nem aludt vissza a várakozás során.

Hiroshi még váltott egy néma pillantást a távozó Hayatéékkel, majd a visszérkező Ayumu felé fordult.
- Az előbbi történetek miatt ne aggódj, azok legfeljebb csak kettőnk számára lehetnek kínosak, meg az öcsémre nézve. De ha valakit fel akar vidítani, Ichiro ezeket a történeteket veszi elő, szóval nem csodálkoznék rajta, ha már Miharu is tudna egy-kettőről. Azért majd megkérdezem róla, hogy mégis mit árult el neki...

- Ó, ó... - szólalt meg baljóslatúan Emiko, ahogy beléptek az ajtón. - Morinaga már az asztalunknál van...
Ma is sikerült előbb jönnie... De ez így nem ér! Ők már nyitás előtt itt voltak, csak...
A férfi rosszindulatúan pillantott fel rájuk.
- Látom, a késés a véretekben van. Pedig még szóltam is... - köszöntötte őket hidegen, majd belekortyolt az italába.

- Semmi gond! - legyintett Miharu mosolyt eröltetve az arcára. - Még mindig álmos vagy? - érdeklődött. - Hihetetlen, ennyi alvás után!

Ayumunak még mindig fogalma sem volt, mire gondolhat Hiroshi, de lassan bólintott. Közben elkezdődhetett a vacsora is, mert fogyatkoztak a vendégek. Hát... akkor most legalább lesz egy kis idejük beszélgetni!

- A francba... - sziszegte még maga elé Hayate. És ahogy odaértek, máris érkezett az első 'jóindulatú' megjegyzés. És nem is az utolsó erre az éjszakára...
- Elnézést a késve érkezésért - felelte higgadt hangon, miután erőt vett magán. - De jobbnak láttam még jobban rögzíteni a szakállamat, hogy biztosan kitartson.
Most felesleges lenne bizonygatni, hogy ők bezzeg itt voltak, csak átmentek a bárba. Így is, úgy is beszólna valamit, hogy iszákosok vagy hasonló.