10. fejezet - Mert még mindig tudunk mit írni

- Nem hiszem, hogy be tudnánk zárni őket, hogy nyugton maradjanak és nem is tartom túl jó ötletnek - sóhajtott Hayate, de azért nem kerülte el a figyelmét Nobu szemének csillanása, mikor Namira gondolt.
- Viszont szépen megkérni őket és megértetni velük a helyzetet... na az is érdekes feladat lenne kedves öntörvényű osztálytársainknál. Nem egy nagy megbeszélést kell majd tartanunk és csak remélni lehet, hogy végül mindenki megérzi majd ennek az egésznek a súlyát. Muszáj lesz.

- Midorival talán emg lehet értetni, okos lány, van felelősségérzete, de... Shinji... ő cseszik mindenre. Magára, ránk... semmi sem érdekli. Ugyan mihez kezdhetnénk vele? Úgy általában mihez kezdjek vele?! - fakadt ki. - A legjobb barátom volt, nem is olyan régen, de... most már... nem tudom, még azt se tudom, mit gondoljak róla. És a legrosszabb, hogy én tettem ezt vele, de... nem csak velem szemben viselkedik így. Van oka, de... ez akkor sem mentség... Nem tudom... nem tudom, mit gondoljak.

- Mondanám, hogy csak időre van szüksége, de... azért mégis eltelt már nem egy hét. Jó, tudom, hogy ez nem elég, de egy ideiglenes megnyugvást már kellett volna hoznia... Hogyan viszonyul most hozzád? Bár ha így mondod, akkor valószínűleg sajnos nem sok változott... Basszus, a bár! Ilyen nincs... Shinji ugyanis elkezdett szervezkedni Morinaga ellen. Egyelőre fogalmam sincs, hogy merre tart ez az egész vagy milyen hatása lesz, de nem igazán tűnt megállíthatónak. Eggyel több dolog, ami miatt aggódhatunk. Ó igen, és még valami. Apám volt szárnysegéde is a fedélzeten van, hogy ne legyen már olyan jó nekünk. Könyörgöm, nincs már olyan sok hátra, csak ezt bírjuk ki valahogy...

- Hmm, alapvetően az nem rossz ötlet, ha szervezkedik - vélte Nobu. - Ha nem elég csendesen csinálja, az viszont igen. Tudnám mit tervez. Azt hiszem, ideje kifaggatnom. Te mennyit tudsz eddig? Valami konkrétum?
Pff, na és persze még egy púp a hátunkra, remek - jegyezte meg a szránysegédre, aztán visszatért Shinjire. - Tudod... elég furcsa, mert... már Namival se nagyon érezteti, hogy gyűlölne bennünket, és... ő vigasztalt, amíg külön voltam vele, és... valahogy úgy sejtem ő intézte úgy a dolgokat, hogy újra összejöjjünk. Közben viszont... nem tudom. Inkább aggódom miatta, mint haragudnék rá. Már... nem bízik bennem. Szeretném ezt helyreállítani, mert... tudom, hogy baj van, és... nem láthatok a fejébe. Ez így... olyan... tehetetlen vagyok!

- Nem hiszem, hogy én sokkal többre tudnék jutni vele - tárta szét a kezét Hayate. - A kikérdezést meg csak ügyesen, a végén még azt fogja hinni, hogy már rajtad keresztül is lebeszélni próbálom és hogy én uszítottalak rá. Hát, konkrétum... köze van hozzá egy lánynak, akit eddig igazából nem ismerhettünk, de valamiképpen kötődik Morinagához. Elég érdekes a történet. Shinji kicsit utánanézett a dolgoknak és legutóbb úgy tűnt, hogy meg akarja fordítani a játék állását. Most ő akar az lenni, aki zsarolja Morinagát, nem fordítva. És mindezt a lányon keresztül. És ahogy tegnap előadta... még én is elhittem, hogy sikerülhet neki elérnie a célját. Egyszerűen nem láttam rajta a bizonytalanság semmi jelét.

Nobu figyelmesen hallgatta végig Hayatét.
- Akkor... mi ezzel a baj? - érdeklődött némileg értetlenül.

- Talán csak az zavar, hogy szeretem tudni, mikor mi történik. Most viszont nem tudom, hogy pontosan mire megy ki a "játék" - ismerte be Hayate. - Így, hogy rákérdeztél... lehet, hogy tényleg csak ennyi a bajom vele...? Meg talán attól is tartok, hogy valahogy mégis visszacsapódik ez az egész az osztályra. Morinagát nem tanácsos feldühíteni. Ám ha Shinji tényleg képes kezelni a helyzetet, talán mégis hagyni kéne. Hacsak nem késtünk el máris a beavatkozással...

- Shinji azért nem hülye - mondta Nobu. - Ért az ilyenekhez. Elég higgadt tud lenni, és jól vág az agya. Francba is, utálom, de jóval okosabb nálam... Így már nem is aggódok igazán. Azt hittem, talán valami hülyeséget csinált, de... Kézbevenni a dolgokat, igen, ez már a régi Shinjire emlékeztet. Figyeld meg, két-három nap, és visszaveszi a "jó lovag, shiny páncélban" imidzset, és le e tudja vakarni magáról a nőket... Na jó, ezt azért én sem hiszem. De... majd csak helyrerázódik idővel. Lehet, hogy egyszerűen nem kéne beavatkoznom, és akkor rendben lesz.

Sürgősen szüksége van egy Midorira! Ha valaki, akkor a kapitány lánya csak ki tudja segíteni gála-ügyben. Már ha otthon van. És már ha nem harapja le az 'apja' a fejét, amiért meglátogatta. Lehet, hogy inkább valaki mást kéne megkérdezni? De mégis kit? Mindegy, valaki majd csak kisegíti, utána legfeljebb gyorsan eltűnik, mielőtt túlzottan hülyének néznék.
Haruka már a fedélzeten baktatott, mikor hirtelen megtorpant.
- Várjunk csak... - kezdte magában. - Kaptunk valami ismertetőket is a hajóról a jeggyel együtt... abban nincs semmi? Ehh, de hülye vagyok... Most menjek vissza? És ha még sincs, akkor meg jöjjek vissza?! Inkább mégis keresek idefent valakit. ... Az a férfi meg mit bámul annyira? Na jó, nem tetszik a nézése, úgyhogy jobb, ha gyorsan elhúzok...!

- Lehet - bólintott rá tanácstalanul Hayate. Valójában fogalma sem volt arról, mivel és hogyan lehetne leghamarabb helyrerázni Shinjit, de lehet, hogy tényleg hagyni kéne, hogy tegye, amit szeretne, és mikor beválik a terve, az majd még segít is neki. - Igazad van, tudom, hogy nem hülye. Na jó... bizonyára az a legfőbb bajom, hogy míg én nem tudtam normális lépést tenni Morinaga ellen, addig ő... Szóval eléggé előttem van ilyen téren.

Ashida elhűlten meredt abba az irányba, ahol az imént még a lányt látta eltűnni. Ez... ez nem lehet!
Sietve összeszedte magát és a lány után eredt. Nem, biztos nem ő az, de muszáj meggyőződnie róla, hogy csak a szeme káprázott, mert nem akarja ilyen összezavarodottan tölteni a nap hátralévő részét.
Nem, a lány már túl messze járt, vagy legalábbis eltűnt a forgatagban. A francba! Egy ideig még forgatta a fejét, de a lány nem került elő újra.
Semmi baj, nyugalom! Biztos rosszul láttad, hisz mi a francot keresne itt?! Ráadásul pont a "győztes"...! De nem teheti meg, hogy nem jár utána, hisz pont az alapossága miatt jutott el idáig a ranglétrán. Sőt, így, hogy Fukotani már nincs képben, még több lehetőség nyílt meg előtte. Akkor lássuk csak... kerítsünk valakit a személyzetből, lehetőleg minél gyorsabban.

- Ne tudd meg hány évig irigykedtem rá. Néha... nem volt jó élmény az ő árnyékában kullogni... Mellette nehéz jónak lenni... Akár a lányoknál, akár a suliban... Ő egyszerűen csak... mindent jobban csinált. De azért bírtam - vigyorodott el. - Lehet, hogy nagy volt a pofája, de mástól se irigyelte a boldogságot, mindig segített nekem is Nomiyának is, és... jól elvoltunk hármasban. Meg aztán hiába tehetett meg szinte mindent, mégse próbálta soha lecsapni Nomiya kezéről Minamit. Pedig simán megtehette volna, de... Egyszerűen ő nem ilyen. Vagyis nem volt. De most már nem tudom milyen. Ez a segítőkészség... Jól titkolja, ha még meg van benne. Na jó, bár talán msot is azt teszi, meg hát az imént mondtam, hogy segített nekem is Namival... A lényeg, hogy nem nehéz lemaradni mögötte - rántotta meg a vállát.

- Ezt megjegyzem - bólintott Hayate. Csak hogy ne menjen túlzottan a büszkesége rovására... - Várom a további lépéseit. Igazából le akartam menni beszélni Hiroshival, de... főként azért, mert hajt a kíváncsiság. Hátha ő majd többet tud mondani ezzel kapcsolatban, ha már szintén érintett.

- Nekem szimpatikus a csaj, meg a fodrász pasas is... - jegyezte meg Emiko. - De jól sejtettem, ennyire még én is konyítok a cuccokhoz... Márminthogy... előbb fel kell öltözni a cuccba, és majd utána tudnak csak kisminkelni, különben... érted. Ezt elkezdeni meg korai lenne még. Mit szólsz egy kis wellness-túrához, ha már erre járunk? A végén eszünk is itt valami hűdeegészségeset, aztán elmegyünk a ruhákért olyan kettő körül. Apropó... Ha akarunk körmöt csináltatni, akkor viszont azt lehet most. Hmm, akkor viszont a wellnesses rész ki kell hagynunk. Vagy holnapra rakni. Bár nem halok meg nélküle, Hayatét is meg tudom kérni, hogy maszírozza meg a hátam, nem kell ahhoz luxushajó...

- Hiroshi? - pillantott fel értetlenül Nobu. - Mert? Miért nem tetszik nekem, hogy Shinji és Hiroshi egy képben? - sóhajtott fel. - Remélem csak túl paranoiás vagyok...

- Körmöt...? - nézett a kezeire Yuuka, és igyekezett nem összpontosítani a masszírozás gondolatára. Vajon Benawi is megtenné, ha kérné...? Jaj, állj már le! Körmök, wellness, maradj a témánál! - A wellness nagyon csábítóan hangzik, terveztem is, hogy majd kipróbálom valamikor. De... nem tudom, mennyire nézik ilyenkor az ember körmét...? Mert lehet, hogy akkor tényleg arra hajlanék...

- Már említettem azt a lányt, Ayumut, akivel Shinji zsarolja Morinagát - kezdett a magyarázatba Hayate. - Ez a lány Hiroshi munkatársa, és ő segített neki beilleszkedni a munkahelyére meg amúgy is. Shinji azt mondta, Hiroshi nem nagyon díjazta a tervét, szóval lehet, hogy jogosan nem tetszik neked. Csak érdekel, miben nyilvánul meg Hiroshi nemtetszése.

- Hát... - húzta el a száját Emiko. - Ezek a barmok mindent néznek. Viszont a színt akkor is elkell döntened. Elszaladjunk most felpróbálni a ruhákat, hogy eldöntsük, vagy csináltatnunk neked valami sima franciamanikűrt? Nekem tuti csak annyi lesz, nem akarok lángvörös körmöket... Meg semmi hasonlót.

Nobu igyekezte álcázni megnyugvását. Szóval nem hozzá van köze. Tényleg csak paranoiás volt. Shinjinek is Hiroshinak is megölte egy barátját, na és? Másról is lehet szó közöttük... Például egy csajról. A csajról. Logikus.
- Szóval Hiroshinak nem tetszik, hogy a munkatársával zsarolják a pasit? Hmm... valahol érthető, ha a lány segített neki - bólintott. - Kérdés mennyire érinti ez a lányt... Mármint... nyilván érinti, de ha nem is tud róla, és Morinaga is nyugton magad ettől, ha nem történik semmi... Csak ez a verzió túl könnyű lenne, igaz? Oké... Kezdem felfogni mi a baj... Szóval ezt a részt felejtette el mérlegelni Shinji. Nocsak. Felvette az én rossztulajdonságaim? Ezzel halálra fogom szivatni... - nevetett.

- Olyat én sem - rázta a fejét Yuuka. - Mert ez még egy ideig rajta marad a körmömön, és ez a fajta legalább mindenhez passzol. Szóval én sem akarom túlbonyolítani. Nézd... azt ott nem Haruka...?

Haruka mintha csak meghallotta volna, hirtelen a lányok felé fordult. Ó ez az, végre ismerősök! Sőt, ők talán még ki is tudják segíteni!
- Sziasztok! - célozta be a párost. - Hogysmint?

- Hello! - köszöntötte Emiko. - A gálára készülődünk. El sem hiszem, hogy épp arról beszélgetünk, hogy milyen legyen a körmünk este, de... De azt tesszük. Ha ezt megtudják otthon a fiúk... Ezen fognak egy hétig csámcsogni... Szóval inkább nem írom meg nekik - nevetett zavartan. Oké, mos tmár Haruka is látja, hogy bekattant... Minek csacsog ennyit? Ennyire izgul? Nos... igen... így is lehet mondani...

- Hát, ha gondolod... - tárta szét a karját Hayate. - Valami hatása biztos lenne, de nem tudnám megjósolni, hogy mi. De igen, arról ment tegnap a vita, hogy legalább a lánynak ne legyen rosszabb a helyzete. Mert úgy sejtjük, legalábbis Shinji azt derítette ki, hogy a lány nem tud semmit. De nem csak rólunk nem. Ja igen, azt még nem említettem, hogy Morinaga eltette láb alól Ayumu szüleit. És ez lehet az a fő elem, amit Shinji kinézett magának.

- A gálára? - kerekedtek el Haruka szemei. - Ez az! Én is, kérlek! Azt se tudom, mi fán terem egy ilyen, ti már sokkal előttem vagytok! Bennem alig fél-egy órája tudatosult, hogy ilyen is van a világon, és most szaladgálok, mint mérgezett egér. Mit kell csinálni? Segítsetek...! Rajtatok múlik, hogy megyek-e...!
Yuuka nagyokat pislogva figyelte a lányt. Hűű... Haruka bepörgött. De még hogy...!

- Ez nem taktikai lépés, csak úgy jó baszogatni - vonta meg a vállát Nobu, aztán elkomorodott. - Bár ez most nem lenne a legmegfelelőbb pillanat. Tudod... jó lenne, ha csak elfelejtene mindent. Szeretném, ha újra ugyanolyan barátok lehetnénk, gondtalanul hülyülhetnénk, ha újra megbízna bennem, de... tudom, hogy már sose fog. Csak... adjam fel? Ennyi volt, egy barátság elszállt? Ahogy Nomiya is meghalt, nem tudok mit tenni, úgy itt se tudok? Csak... el kéne fogadnom? Az én hibám, hát hagyam őt szépen békén?
Gondterhelten bámulta a kárpitot. Sokáig el sem jutott a tudatáig a többi részlet. Morinaga kinyírta a lány szüleit... És... a lányhoz mégis közel áll? Mi ez a hülyeség?! Viszont ha... Shinji ezzel játszik... az már tényleg nem jó!
- Beszélek vele! - mondta hirtelen. - Lehet, hogy nincs jogom a barátjának lenni, vagy kioktatni, de... ha nem helyes, amit tesz, meg kell állítanom... valahogy...

- Ööö, persze, gyere csak... - mondta meglepetten Emiko. - Igazából... Csak elegánsan fel kell öltözni, de én... nos halvány sejtelmem sincs az eleganiáról... De akkor gyere velünk egy manikűrre, utána meg... na igen, utána már ki kell találnod mit akarsz felvenni.

- Szerintem azért ne hagyd annyiban - nézett komolyan a fiúra Hayate. - Mert nem tudod, hogy melyik eshetőség áll fent. Lehet, hogy azt akarja, hogy szállj le róla, de... lehet, hogy pont azt várja, hogy valahogy lépj. Nem tudnám megmondani. De azzal többet vesztesz, ha ez utóbbi áll fent és annyiban hagyod. Bár... az is igaz, hogy ilyen téren nem nagyon tudok tanácsot adni. Én csak most kezdtem barátokat szerezni, így nem biztos, hogy rendesen át tudom érezni a helyzetet... Bocsánat, most nem nagyon hagyatkozhatsz rám.

- Ma... manikűr...?! - csattant fel a kelleténél talán kissé hangosabban Haruka, de sietve lejjebb vette a hangját. - O... oké, ha szerintetek ez kell... bár el kell ismernem, van benne logika. Huhh, még szerencse, hogy most nincs lehetőségem bütykölgetni, különben eléggé érdekes lenne olyan körmökkel dolgozni...

- Merre találom a kapitányt? - Ashida igyekezett megőrizni nyugalmát, legalábbis külsőleg, mikor végre megtalálta az egyik alkalmazottat.
- A... a kapitányt, uram...? - a megkérdezetten látszik, hogy igencsak zavarban van. - Ezt így nem nagyon szokás...
- Nem érdekel, mi a szokás - szűkült össze a férfi szeme. - Vagy vezessen a kapitányhoz, vagy mutasson egy utaslistát. És ha nagyon ellenkezne, biztosítom róla, hogy rendelkezek az ehhez szükséges papírokkal. Úgyhogy intézkedjen. Minél előbb!

- Szerintem erre senki se tudna, mit mondani - rázta a fejét Nobu. - És a többség nem is akarna. Te is tudod, hogy a többség inkább a sírba kíván engem, szóval... csoda, hogy te nem vagy így vele. De... - kicsit tétovázott, aztán felpillantott a fiúra. - Voltaképpen miért. Gyilkos vagyok. Nem kényszerből. Szórakozásból öltem. Mért bocsátod ezt meg ilyen könnyedén?

- Ö, én nem tudom mennyire kell... - bizonytalanodott el Emiko. - Nem kötelező, csak mi... mi úgy gondoltuk...

Hayate viszonozta Nobu pillantását.
- Korábban... bizonyára csak 'szakmai ártalom', de érdekelt, hogyan harcolsz, és hogy mi hajt. De ahogy változtam, már nem csak ilyen szemmel néztem rád... rátok. És tőlem ugyanúgy eltávolodtak amiatt, aki voltam. De a partra szálláskor kölcsönösen segítettük egymást. És valamiért elkezdtem arról gondolkodni, hogy akár lehetnél a következő jelentős előrelépésem. De ezt ne kihasználás szintjén értsd, egyszerűen csak rájöttem, hogy bizonyos szempontból ugyanolyan helyzetben vagyunk, így ha valaki, te talán megérthetsz. Mert te is szeretsz harcolni és én is, nem tagadom. És én is tudom, milyen érzés, mikor nem kényszerből ontasz ki egy életet. De rendesen meg sem bírom indokolni. Az a legegyszerűbb magyarázat, hogy bírlak.

- De, most már elültettem az agyamban a gondolatot! - bólogatott Haruka. - Különben is kíváncsi leszek bizonyos illetők arcára, mikor észreveszik. Wááá, már előre várom! És akkor szépen meglebegtetem előttük a vadiúj felturbózott körmeimet...!
Yuuka elnézőn mosolygott a lányra. Csak tippelni tudott, kikre célzott a lány, de bizonyára Shouri benne van, és valószínűleg Tatsuya is, meg akár Midori. Hát az biztos, hogy így nem nagyon láthatták a lányt, de hát ő sem szépítgette minden héten a körmeit...

Nobu kesernyésen elmosolyodott.
- Jó érzés, hogy valaki nem talál úgy gonosznak, ahogy vagyok. Még... még Nami sem minden pillanatban... Szóval nem mindig gondolja így. Nem tudom mennyire hibáztat engem, amiatt, amivé vált, de... De néha fél tőlem. Néha érzem, hogy gyűlöl. Néha meg... pont azt, hogy szeret. De ez egy pokolian nehéz. Még ha magamnak köszönhetem az egészet, tudom, akkor sem teszi könnyebbé.

Emiko elmosolyodott.
- Na, gyertek, menjünk, kicsúszunk az időből... háromkor már jelenésünk is van a fodrásznál, különben elkésünk a sminkestől. És az ebéddel se akarok rohanni! Legalább egy fél óra kell rá! Ahogy a ruhákra is... Haruka, van már tipped mit veszel fel?

Hayate halkan felsóhajtott.
- Valamilyen szinten e téren is egyezünk. Szeretném azt hinni, hogy Emiko már elfogadott ilyennek, hogy nem nézi a múltam, de... látom, hogy Morinaga bizonyos rám vonatkozó megjegyzéseinél még azért összerezzen. És tudom, hogy bízik bennem, de... tényleg teljesen meg tud bízni bennem...? Nemrég... volt egy elég csúnya összezördülésünk, de végül tisztázódott, és most megint azt érzem, hogy rendben vagyunk. Remélem, hogy nem vezetnek meg az érzeteim.

- Ööö.... - mondta nagy komolyan Haruka, majd heves bólogatásba kezdett. - Hát... hát persze! Legalábbis azt hiszem... de azért rá kell majd még egyszer néznem arra a ruhára, hogy hajlandó vagyok-e egyáltalán felvenni, vagy sem. Eddig igazából hanyagoltam, de most talán elérkezett az ő ideje.

- Kapitány - Ashida tisztelettudóan biccentett a férfi felé. Nem hitte volna, hogy az az alkalmazott tényleg felhozza a hídra, de hát istenem, ő nem panaszkodik. Ezek szerint még tud hatni az emberekre, príma! - Uram, sürgős beszélnivalóm van Önnel, a dolog nem tűr halasztást - kissé lehalkította a hangját, hogy ne hallja mindenki a környékükön és úgy folytatta. - Kormányunk nevében meg kell bizonyosodnom néhány fontos adatról, amihez szükségem van az Ön segítségére.
Remek. Még nyomatékot is adott a szavainak, esélye nincs visszautasítani. Nem kockáztatná meg, hogy hazaárulónak kiáltsák ki.

Nobu megkerülte a kanapét és bátorítóan paskolta meg Hayate vállát.
- Nyugi, Emiko rendes lány... Öööhm, nem mintha Nami nem lenne az, mármint... hát ő egy kicsit nem normális, mint én, de... szerintem Emiko megért téged. Csak talán még magával nem tudott teljesen kiegyezni. Beleszeretni valakibe, akit talán gyűlölnöd kéne, az azért egy kicsit húzós. De szerintem tudja, hogy te ilyen vagy, a másik az csak... valami, amit elvártak, de nem akartál megfelelni neki. Szerintem idővel teljesen meg fog bízni benned, ha most még nem is.

- Mért, milyen az a ruha? - érdeklődött nagyon kíváncsian Emiko. Remélte, hogy nem csak ő tervez vadat, akkor nem fogja úgy érezni magát, ahogy. És akkor Yuuka se nézhet rá így, mert... mert ez nem csak azt jelenti és kész! És csak beleképzelte, vagy Haruka "hajlandó vagyok-é"ja tényleg arra vonatkozott, hogy igenis merész az a ruha?

- Természetesen - bólintott a kapitány egy cseppnyi habozás nélkül, s intett a férfinek, hogy kövesse. - Úgy gondolom, kellemesebb odakinn beszélnünk.
Valójában még csak feltűnést sem keltett a távozásuk, előfordult már ilyesmi, sok fontos ember látogatta a kapitányt.
- Hallgatom, miben lehetek a segítségére? - kérdezte már odakinn.

- Kösz - Hayate arcán hálás mosoly jelent meg. Bár be nem ismerte volna magának, de szüksége volt Nobu szavaira, arra, hogy valaki biztassa, bátorítsa. - Én is ebben bízom. Meg abban, hogy azért körülöttetek is elcsitulnak a hullámok. Új világ, új ország, új kezdet, új álmok... Mindannyiunknak jár egy második esély.

- Igen, igazad lehet... - mondta gépiesen a fiú, de valójában ő inkább úgy érezte, hogy nem, azoknak nem, akik elvették más esélyeit. - Akkor én megyek, beszélek Shinjivel. Szerintem már csak leszállás után találkozunk, legalábbis, ha minden rendben megy. És menjen. Nem mintha ugyebár nem szeretnék harcolni, és javul is a képességem erre, de... ha nem muszáj, nem csinálnék vérfürdőt egy luxushajón. Még rámvernék a takarítási pénzt.

- Igazából csak annyi a problémám vele, hogy fűzős, és mivel még nem viseltem hasonlót hosszú távon, nem tudom, mennyire lehet kényelmes - idézte fel magában a ruha képét Haruka. - Másrészt... fogalmazzunk úgy, hogy igencsak kiemel bizonyos testrészeket. És elöl kicsit érdekes a szabása. Ja, és pánt nélküli. Tényleg megtartja az rendesen magát...? Végül is... próba szerencse. Csak nem esik le rólam az este közepén...!

- Szeretném, ha a rendelkezésemre bocsátaná a teljes utaslistát, és minél előbb! - kezdte Ashida, és csak egy árnyalatnyit lett parancsolóbb a hangja a végére. - Sürgősen le kell ellenőriznem pár adatot. Az eredmény kiemelt fontossággal bírhat, feltéve, ha találok valami érdekeset.

Hayate válaszul a fejét csóválta.
- Azért fogd vissza magad, és legfeljebb csak üsd ki. Aztán ha lekötözted egy székre, akkor már módszeresen kivallathatod és...
Hirtelen elhallgatott. Kihallgathatod...? Ugye nem épp az imént akart tanácsot adni hasonló esetre? A fenébe... Ezek szerint mélyebben ásták belé ezeket a gondolatokat, mint hitte.
- Bár inkább hagyjuk a vallatást - váltott komorabb hangra. - Egy barátiasabb beszélgetés többet segíthet egy hasonló ügyben... És akkor tényleg nem kell állnod a takarítást.

- Egy fűzős ruhát az isten se rángat le rólad - csóválta a fejét Emiko, aztán zavartan hozzátette. - Mármint e hét tapasztalata ezt mondatja velem, előtte még sose hordtam ilyet!
Most meg miért vörösödött el?!

- Hogyne - bólintott a férfi. - Ám, ha nem vagyok túl tolakodó, amennyiben ez nemzetbiztonsági ügy... nos... mindenképpen féltem a hajómat, és természetesen az utasok biztonságát. Fenyegeti őket valamilyen veszély? Megértem, ha nem adhat pontos tájékoztatást arról, mi történik, de... meg kell értenie, mekkora a felelősség rajtam. Nem kívánom átlépni a határaimat, azonban ha lehetséges... kérem tájékoztasson!

- Király! - vigyorodott el Haruka, de hirtelen nem nagyon tudta hova tenni Emiko pirulását. - Akkor maradok annál és nem kell majd azon izgulnom, hogy mit ne csináljak benne. Ez is milyen már, én és egy fűző... És ti? Nektek ki a választottatok?
- Én... igazából még vívódok - ismerte be Yuuka. - Bár már erősen gyanakszom az egyik darabra, hogy ő lesz a nyertes.

Nobu elmosolyodott.
- A végét inkább már Morinaga reakciójára értettem. Shinji közvetlenül nem tenne ennyire keresztbe nekünk. Legalábbis remélem - csóválta a fejét. - De a közvetett mód se lenne szimpatikus. De kétlem, hogy ezért csinálta volna. Igazából csak a lány miatt aggódom most kissé. Valahogy... tudom, nem illik hozzám, öltem már meg ártatlanokat, akiket ismertem is ráadásul, de... - megrázta a fejét. Hayatének nem kell magyarázkodnia. Főleg azt, amit ő se ért.

- Nekem szintén fűzős - mondta Emiko. - És tűzvörös. Nagyon vad lesz... Remélem nem illetlen az ilyesmi... De annyira megtetszett az a ruha!