10. fejezet - Mert még mindig tudunk mit írni

- Az biztos, hogy nem lenne tanácsos elhagynunk ezt a szobát, nehogy valaki mégis szembejöjjön, és kiszúrjon téged - ötletelt Eizan, majd enyhén elhúzta a száját. - Főleg ha most tényleg nem kedvelnek a munkatársaid... A fogmosást mindenesetre nekem is meg kell ejtenem, az biztos. Lássuk csak, mit lehet idebent kezdeni... Nézhetünk valami filmet, beszélgethetünk, esetleg korán ágyba bújhatunk, ha már most van időnk pihenni... Szerencsére holnap szabadnapom van, így nem kell miattam korán kelni.

A vacsora további része a szokásos nyomott hangulatban telt. Emiko csodálta, hogy az Ashida nem szúrta ki őket, szerinte messzire érezni lehetett a gyilkolni vágyó, dühöngő, ijedt és magára nagyon büszke aurák keveredését. Kedves mosolyt eröltetett magára, és nagyon feltűnésmentesen igyekezett a többiekkel eliszkolni, hogy megússzák a kapitánnyal közös fotózkodást - még csak az kéne! Annak viszont örült, hogy Midorinak színét se látta, ezek szerint valami ürügyet ő is talált, hogy ma ne jelenjen meg. Aggóda pillantott Yuukára. Morinagát csak tovább húzta volna, ha előtte kérdezősködik, de most már végre maguk vannak, vagyis lesznek egy fél perc múlva, ha elérik a szobájuk. Végre!
- Rendben vagy? - kérdezte óvatosan a lánytól. - Valahogy... biztos tudunk mi is segíteni. Nem hagyunk magadra!

- Én még nem tudom, mihez kezdjek holnap. Szerinted? Bejátszhatom, hogy még midnig beteg vagyok, elhinnék, persze szemétség lenne, viszont... hát az a pali még észrevehet holnap is. Hiába volt eddig szerencsém, most... Valami biztos történt, a már a többiek kiszúrták, hogy itt van. De Nami nem sokat tudott mesélni. Amúgy a filmezés jól hangzik!

Midori igencsak duzzogva csapkodta a billentyűzetet, hogy minél gyorsabb tempóban irtsa ki virtuális ellenfeleit. Egy akciójátéknál semmi sem jobb ilyenkor! Elrontani a legjobb estéjét! A fenébe is! De holnap után végre szabadok! Most már tényleg, és teljesen! És akkor annyi időt tölt Kentával amennyit csak akar! Na meg... amennyit nem dolgoznak, meg lakhelyet keresnek, meg... Aj, nemáár... Mért nem várhatja őket egy luxusvilla személyzettel, mindennel, legfőképpen pedig letelepedési engedéllyel!

Hayate megkönnyebbült, hogy minden tovább nehézség nélkül ott tudták hagyni az éttermet. Már így is bőven elég volt az ott töltött idő. Vacsora alatt végig szemmel kísérte Ashidát is, és nem kerülte el a figyelmét, hogy a férfi minden vendéget alaposan végigmért. Még jó, hogy nem talált semmit, az még szép cirkusz lett volna...
Yuuka miatt viszont ő is aggódott, meg az egész holnap miatt. Kíváncsian leste hát a lány válaszát.
- Nem... - sóhajtott fel a kérdezett. - Legalábbis nem merném azt mondani. Azóta is folyamatosan azon agyalok, hogy mit lehetne most tenni, de egyszerűen semmi nem jut eszembe...! Vagy legalábbis semmi használható. Nem akarom... Miért kellett még ennek is felmerülnie...?
- Velünk jössz majd beszélni Hiroshival, meg így már Shinjivel is, vagy inkább maradsz? - kérdezte Hayate.
- Szívesen maradnék, és megpróbálnék aludni - felelte Yuuka. - De gyanítom, hogy most nem igazán menne. És érdekel, mi történt. Viszont Benawi lehet, hogy ide jön, ha végzett, így most nem tudom, mit csináljak.

- Akárhogyis - kezdte Emiko az ajtón belépve -, te csak egy hírnök vagy. Nem a te felelősséged az üzenet, amit átadsz, szóval ne úgy érezd magad, mintha ez a te véleményed lenne egyedül, akármi is jön ki. Ne vedd magadra a dolgokat, oké? Ha Morinaga piszkál, akkor se! Oda se figyelj rá!

- Igen, arra én is kíváncsi vagyok, hogy derült ki anélkül, hogy ő észrevett volna minket - mondta Eizan. - Majd ha összefutok valakivel holnap, megpróbálom megérdeklődni. Hmm... és nemsokára kikötünk. Tényleg kockázatos lenne ismét munkába állnod, mert ha észrevesz, abból még mindig nagyobb bajunk lesz. Hmmm... - közben közelebb lépett a kapott filmekhez. - Milyen rendesek, hogy raktak ide párat nekünk is. Melyikhez lenne kedved?

- Igyekszem... - bólintott bátortalanul Yuuka. - De úgyis gondoskodik róla, hogy még rosszabbul érezzem magam miatta, mint egyébként. De... nem lehet, hogy Shinji valahogy esetleg mégis tisztázni tudná a helyzetet?
- Egyelőre nem látok rá sok esélyt - rázta a fejét Hayate. - De ha mégis, szívesen várom majd az ő ötleteit is.

- Szóval azt mondod, osztozzak veled a szabadnapodon? Hmm, túl csábító... Azt hiszem holnap megint beteget jelent, ó, milyen szemét vagyok... Na mindegy. - Úgy tűnt, ezen hamar túltette magát. - A választást rád hagyom, lepj meg! Addigis én tényleg teszek egy látogatást a fürdőszobába.

- Tisztázni, úgy mint kibékíti Morinagát? - kérdezte Emiko. - Én nem akarom egyiket se leszólni, nem ismerem őket túl jól, de... Valahogy az az érzésem, hogy ők pont azok, akiknek ez külön-külön se menne, nemhogy... Arrgh, mi a fenét csinált Shinji?! Ekkora idiótát! Mintha... tényleg semmi se érdekelné! A saját élete, a miénk... mégis mért jó neki ez?! Úgy néz ki, mintha folyton csak szórakozna...

- Rendben - bólintott mosolyogva Eizan. - Utána szerintem én is ellátogatok oda... - motyogta maga elé.
Na lássuk csak, filmek, filmek... Annyira nem volt sok, de azért akadt némi választék. Robin Hood? Az meg mi? Vagy ki? Ez a muksó itt az elején? Ez valami történelmi film lehet. Hát ez? Star Wars? Ez meg a jövőben játszódik? Hmm, Rómeó és Júlia, és ez még ráadásul zenés is. Erről mintha már hallott volna. Huhh... na jó, még átnézi a többit is.

- Vajon ha jobban próbáltuk volna leállítani, akkor máshogy végződik a dolog...? - merengett Yuuka.
- Vagy egész egyszerűen semmit sem szabadott volna mondanom neki - felelte Hayate. - De tartok tőle, hogy valahogy így is kiderítette volna, amit akar, vagy akkor mást talált volna ki. Mit gondoltok, elinduljunk akkor most?
- Én... lehet, hogy mégis maradok - bizonytalanodott el Yuuka. - Megígértem Benawinak, és nem akarom, hogy aggódnia kelljen.

- Megint én szúrtam el - biggyesztette le az orrát Emiko. - Mindenesetre még hova induljunk, az a lány fél tizenkettőt mondott, nem? Addig még van egy kis időnk... És valahogy most nincs kedvem addig fenn kószálni.
Meglepetten rezzent össze a telefon hangjára.
- Oké... Biztos nem Morinaga telefonálgat utánunk, vagy az az Ashida, igaz?

- Akkor inkább vegyük úgy, hogy Morinaga szúrta el, vagy Shinji, esetleg még én is, de előbb-utóbb szerintem úgyis elővette volna a témát. Eddig nem sok nyugodt esténk volt vele, nem igaz? Mitől lett volna most más, mikor ráadásul még ideges is...?
A telefon hangjára elhallgatott, és oda kapta a fejét.
- Ajánlom, hogy egyikük sem... - méregette gyanakodva a készüléket. - Majd én felveszem.
Azzal már nyúlt is a kagylóért.

- Meglehet, hogy mindenképp rátért volna erre. Úgy tűnik nagyon rá van kattanva erre a "Shinjit kicsináljuk, ha törik, ha szakad" témára - jegyezte meg halkan, szinte suttogva Yuukának. - De most ki ez a csaj, komolyan? Hiszen... miatta halottak a szülei, nem? Akkor meg... bejön neki, vagy mi? Pfujj, ezek a perverz öreg pasasok...

Eközben:

Ez érdekes, már nem csöng ki, szóval... de nem szóltak bele. Más viszont nem venné fel, ha esetleg egy takarító van a szobában, szóval...
- Öhhm... Benawi vagyok... - kezdte bizonytalanul.

- Én sem igazán értem - rázta a fejét Yuuka, miközben hasonló halkan válaszolt, és feszülten figyelte a telefonhoz lépő Hayatét. - És mit gondol, mit fog hinni az a lány, ha rájön? Annyira... szóval... csak nem menne önként vissza hozzá, nem? Bár nem tudom, eddig milyen kapcsolatban álltak egymással, de... az a lány kedvesnek tűnt. Szóval... szóval csak nem olyan...
- Benawi? - lepődött meg Hayate, de közben meg is könnyebbült. Erre már Yuuka is végleg odakapta a fejét, és már meg is indult a kagylóért, ha esetleg vele akarna beszélni a fiú. De azért persze nem kapta ki Hayate kezéből. - Nemrég értünk vissza, de ezek szerint te is épségben vagy. Ennek örülök.

Ashida csalódottan nézte borospohara tartalmát. Semmi. Semmit se vett észre. Pedig gondosan igyekezett megfigyelni mindenkit, de semmi. Lehet, hogy kivételesen tényleg elszámította magát...? Ilyen tényleg ritkán fordul elő.

- Annyira gáz már a helyzet?! - kérdezte kissé ijedten a fiú. - Olyan rossz érzésem volt, akkor nem alaptalanul... már kétszer is hívtalak benneteket, bár győzködtem magam, hogy csak a gála húzódott el ennyire... de... Akkor jól vagytok, igaz? Mi történt? Yuuka ott van? Beszélhetnék vele?

- Na, itt vagyok, választottál? - érdeklődött Natsuki.

- Felléptek bizonyos... komplikációk - felelte Hayate. - De talán jobb lenne azokat személyesen megvitatni, lehetőleg majd minél hamarabb. De egyelőre megvagyunk. Közben adom Yuukát, úgy is itt van mellettem.
Yuuka köszönetként bólintott egyet, és átvette a telefont.
- Szia...! - szólt bele a kagylóba. - Jól vagy?

Eizan még mindig a filmcímeket böngészte.
- Hát... az attól is függ, hogy milyen hangulatban vagy éppen. Meg van, aminél nem is láttam japán hangot, de még csak feliratot sem, szóval azokat inkább elvetettem, mert annyira perfekt azért nem vagyok angolból. Bár akár még azokkal is megpróbálkozhatunk. Volt egy óriásgyíkos is, de nem is tudom, valahogy furának tűnt a borítója. Most filózok e között a feliratos musicalszerűség, meg az íjász fószer között...

- Szia! - szólt Benawi, és a kelletnél talán kicsit jobban hallatszott a hangján az aggodalom, és a türelmetlenség is, hogy mikor hallhatja végre a lány hangját. - Én jól, de... most már tényleg aggódom! Mért kérdezitek ezt mind, mi történt? És ami fontosabb: te jól vagy?! Ugye nem volt semmi gáz a gálán?

- Íjász fószer? - kérdezett vissza Natsuki, és odasétált a fiú mellé, hogy megleshesse a borítót. - Viccesen néz ki. Szórakoztató film lehet!

- Láttuk azt a férfit - mondta ki Yuuka, mielőtt még belegondolhatott volna, hogy Benawi emiatt csak még inkább fog aggódni. - De szerencsére nem vett minket észre! És Hayate is álcázta magát, hogy biztosra menjen. Helyette... helyette viszont Morinaga szokás szerint... "szórakoztatott" minket... Azt szívesen kihagytam volna az életemből... És most... most lehet, hogy van egy kis gáz, úgyhogy Emiko és Hayate majd beszélnek Hiroshival és Shinjivel, hogy kiderítsék, mi is történt.

Eizan is újra szemügyre vette Kevin Costnert a kifeszített íjával.
- Igen, nekem is megtetszett, meg a másik kicsit... nos, kicsit nyálasabbnak tűnik, ha szabad így fogalmaznom. Ebben meg elvileg van akció, humor, meg még ki tudja mi. És elvileg ez a pasi régen tényleg élt, legalábbis azt írja a hátulján. Akkor bepróbálkozunk vele? De előtte még én is beköszönök a fürdőszobának.

- Na, ez jól esett! - dőlt hátra a székén Ichiro. - Neked is jó emésztést hozzá! Várj, hoztam innivalót is hozzá, sima vizet és gyümölcslevet is, mert azért kell a vitamin is. Melyikből kérsz?

- Most már nem kell sokáig elviselnetek őt, csak tarts ki! És mivel kapcsolatban? Tudok valamit segíteni? Eredetileg úgy terveztem, hogy... kockázatos lenne felmennem most az utastérbe - bárhogy is szeretnélek látni -, mikoris amúgy is gyanakszik az a pasas, de... De ha bármit tehetek érted...!

- Azért jó, hogy a levegőre vágyókról sem feledkeztek meg - jegyezte meg Haruka, miközben már visszafelé tartottak a szobájukba. - És hogy elment az idő! Azt hittem, még sokkal korábban van!
- Én is - bólintott egyetértően Tatsuya. - És végül is jó volt ez a gálanap, még akkor is, ha a vacsoráról meg egyebekről lemaradtunk. Azért így is kellemesen elfáradtam, mert legalább járkáltunk egy kicsit.
Haruka csak bólintott, de közben azon gondolkodott, hogy vajon mit szólna Shouri, ha most szembejönne velük. Még nem igazán láthatott rajta ilyen ruhát, talán fel sem ismerné elsőre. Biztos vicces fejet vágna! Ha megtarthatja ezt a ruhát, akkor egyszer majd bejátssza, hogy később felveszi. Bár tény, hogy akkor a haja meg a sminkje nem lesz ilyen profi, de annyi baj legyen!
El is mosolyodott a gondolatra. Tatsuya észrevette a rejtélyes mosolyt, és már épp azon volt, hogy rákérdezzen az okára, de valamiért mégis meggondolta magát.
- Akkor megyünk vissza? - kérdezte inkább.

- Aham, nézzünk bele! - helyeselt Natsuki, és leheveredett az ágyra, amíg Eizanra vár.

- Ó, köszi! A gyümölcslé tökéletes! - mondta örömmel Miharu. - Még egyvalamire megkérhetlek majd, mielőtt lelépsz? Azt hiszem kicsit sokat aludtam délután, nem tudom, elbírok-e aludni most, és... enm tudnál szerezni nekem valami olvasnivalót vagy rejtvényt vagy... nem is tudom... Hogy akkor is ellegyek, ha te nem vagy itt szórakoztatni.

- Igazából... előbb-utóbb úgyis meg kéne tudnod, holnapig legalábbis biztosan... - sóhajtott Yuuka. Szerette volna, hogy Benawi itt legyen, de tényleg nem akarta, hogy miatta kapja el az a férfi. Bárhogy is vigyázott annyira a ruhájára, az életük mégiscsak fontosabb. - Történt valami, de... még nem igazán tudjuk pontosan, hogy mi. Ahhoz a lányhoz kapcsolódik, aki után Shinji érdeklődött. Morinaga most dühös. Nagyon dühös... és... nagyon úgy tűnik, hogy bosszút akar állni. De azért a választást meghagyta nekünk, hogy Shinjin, vagy mindannyiunkon...
Bárhogy is igyekezett, tudta, hogy mégis remeg a hangja. Gyerünk Yuuka, szedd össze magad! Ez most még csak Benawi, mi lesz, ha Morinagával leszel kettesben...?

- De el ne kezdd nélkülem! - kacsintott a lány felé Eizan, és sietve bevette magát a fürdőbe.

- Olvasnivalót? - kérdezett vissza Ichiro, miközben azon gondolkodott, hogy a könyvtár kivételével hol szerezhet hasonlót. Ha mást nem, Hiroshinak biztos lesz könyve, nála mindig van! - Persze, körbenézek majd érte! - egyezett bele. - Nálam csak zenelejátszó van, de ha nem találok semmit, akkor azt is szívesen odaadom. Bár az mondjuk kérdéses, hogy mennyire tetszenének az általam hallgatott számok.

Nami már hosszú ideje nyitott szemmel feküdt a kanapén, teljes sötétségben. Még a függönyöket is elhúzta. Nem sokat evett a hozatott kajából, mert valahogy elvette a kedvét, hogy Shinji bezárkózott, és hiába kopogtatott meg dumált hozzá, még egy válaszra, vagy "takarodj innen!"-re se méltatta. Az az idióta! Miért is próbál törődni vele?! Igazán fulladjon meg, ha így tetszik neki!

- Ezt... mármint hogy értve? - kérdezte lassan Benawi. Elég baljóslatúan kezdődik. - Közölte, hogy moist csesztetni fog mindenkit, mert utálja Shinjit, vagy.... vagy mi?
El nem tudta képzleni miről szólhat a helyzet.
- Engem mondjuk nem különösebben érdekel, ha baszogatja a srácot, nem a szívem csücske. És egyébként is magának keverte a bajt, ezért nem kéne mindenkinek tartani a hátát.

- Hmm, még meggondolom... - motyogta maga elé Natsuki, aztán a párnára döntötte a fejét. Milyen kellemes... jó illata van...

- Hát... mondtam, hogy nagyon dühös... - próbálta körbeírni a helyzetet Yuuka, de nem kerülgethette örökké, hogy kimondja. - Igazából... az a választási lehetőségünk, hogy... vagy hátrahagyjuk Shinjit, vagy Morinaga mindannyiunkat lebuktat. Legalábbis nagyon erre célozgatott...

Shouri örömmel konstatálta, hogy végre kialakult a tekintélye a gyerekek körében. Már megtanulták, hogy ha neki tesznek keresztbe, annak ára van. Bár eleinte tény, hogy folyamatosan beárulták a keménykezű "dajkát". Viszont mikor az imént rájuk parancsolt, vagyis szépen megkérte őket, hogy legyenek szívesek végre aludni, akkor szinte kivétel nélkül megtették, amit mondott.
- Ez így már sokkal elviselhetőbb - bólintott, és nagyban nézegette az óráját. - Remélem, hogy a szüleik nem öntenek fel túlzottan a garatra, mert a végén még elfelejtenek értük jönni...

- Ó, kíváncsi vagyok, milyen zenéket hallgatsz! A telefonodon is érdekesek voltak a képe... - elnyelte a szó végét, de már késő volt. A szivatós képekre gondolt, de aztán beugrott neki, hogy van ott más is, amire nem kéne emlékeztetnie a fiút. Gyorsan, gyorsan új témát! - De amúgy jó az is, ha valami újságot szerzel, bár... megértem, ha nincs kedved most felmászni az utasokhoz. Főleg ma...

Pár másodpercnyi csend állt be.
- Mármint... hogy Shinji nem jöhet velünk, de akkor... Na várj! Ki akarja csinálni?! És ha mi ezt nem hagyjuk neki, akkor mindannyiunkat... Ezt nem gondolhatja komolyan...
Benawi elhülve nézett maga elé.
- Kezd túlmenni minden határon. A fenébe... Most mit csináljunk? Gondolom még... ti is agyaltok a dolgon. Felmenjek hozzátok? - kérdezte aggódón.

Ichiro tekintete pár pillanatra elkomorult, de próbálta visszaerőltetni magára előző hangulatát. Nyugi, nem szándékosan tette, nem arra akart célozni... Miért akart volna direkt emlékeztetni rá?
Vett egy mély levegőt, és bólintott.
- Rendben, körbenézek, hogy mit tudok előásni. Nálam igazából csak egy manga van, meg a zenék, amilyen téren egyébként szinte mindenevő vagyok -, de Hiroshinál lehet, hogy könyv is akad. Gondolom ilyenkor már zárva van a fenti könyvtár, ugye? Meg amúgy is, onnan szabadna nekem is kölcsönözni? Lehet, hogy marad a rejtvényes megoldás.

- Nem tudom... - hunyta le a szemét, de utána akaratlanul is kicsúszott egy másik szó a száján: - Igen... De ha bajod lehet belőle, akkor eszedbe ne jusson! Csak... nem tudom, nincs semmi ötletem... Azt hiszem, egy kicsit még mindig nem tértem magamhoz a vacsorán történtek miatt... Jó lenne mindenkit összehívni, de arra itt nincs lehetőség.

- Hát, nem tudom. Nem hiszem, hogy engednék, szóval tényleg megfelel valami szimpla újság, amit ezerszámra szórnak a pihenőknél, meg ilyesmi. De mangát is szívesen olvasok... tényleg bármi jó!
Huhh, talán most kicsit túlzásba is vitte a... ezt a figyelemelterelős-kimondatlanul is elnézéskérős akármit.

- Rendben! - vágta rá Benawi gondolkodás nélkül, és teljesen elszállt már a korábbi eltökéltsége, hogy a biztonságuk fontosabb, meg ezt a pár napot már igazán kibírja... - Pár perc és jövök! - ígérte kapkodó hangon. - Akkor élőben folytatjuk ezt a beszélgetést! - búcsúzott.

- Oké, vettem! - mosolyodott el Ichiro, és remélte, hogy nem lett túl erőltetett. Na, szedd össze magad! Előbb-utóbb túl kell majd tenned rajta magad valahogy... És senki sem mondta, hogy könnyű lesz...
- Akkor elmegyek körülnézni, te meg addig iszogasd szorgosan a gyümölcslevet, mert kell a folyadék! - kacsintott nővérére, és már indult is az ajtó felé.

- Ó... rendben... - felelte hálásan Yuuka. - Köszönöm. De vigyázz magadra, jó? Akkor várlak...
Feljön hozzájuk. Tényleg ide jön! Akkor pláne össze kell szednie magát, mert ha Benawi rájön, hogy ráadásul neki kell majd elmenni Morinagához... hát valószínűleg nem lesz boldog.

Eizan nem is túl sokára végzett a fürdőszobában, és kissé frissebbnek érezte magát, mikor ismét belépett a szobába.
- Na vissza is jöttem - jelentette ki a nyilvánvalót.

Miharu elmosolyodott. Milyen rég is volt már mikor valaki így törődött vele...? Már idejét sem tudja. Ha rosszul fognak alakulni a dolgok... nagyon hiányozni fog!

- Most idejön? - érdeklődött Emiko. - Helyes, már így is alig vártad - vigyorodott el. - Elvonulhatunk addig Hayatével a szobájába, ha zavarunk... - folytatta sejtelmes arckifejezésével.

- Látlak - nyújtotta ki a nyelvét Natsuki. - Na akkor nézzük!